KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Trouble Life
Luisa Bertzbach ~ kész Empty09.02.14 22:06 by Vendég

» Theoriginalsfrpg
Luisa Bertzbach ~ kész Empty04.11.13 8:24 by Vendég

» Bloodlust In Dallas
Luisa Bertzbach ~ kész Empty03.11.13 11:45 by Vendég

» Carry On Wayward Son - SPN frpg
Luisa Bertzbach ~ kész Empty29.10.13 3:23 by Vendég

» City of Bones- Csontváros
Luisa Bertzbach ~ kész Empty19.10.13 21:40 by Vendég

» Sanctuary rpg
Luisa Bertzbach ~ kész Empty17.10.13 7:29 by Vendég

» Dreamer's Fantasy rpg
Luisa Bertzbach ~ kész Empty17.10.13 7:27 by Vendég

» ~ HEAVEN RPG ~ Spread your wings
Luisa Bertzbach ~ kész Empty03.10.13 5:38 by Vendég

» My Way To Neverland
Luisa Bertzbach ~ kész Empty01.10.13 6:42 by Vendég

» Jövő 50 árnyalata
Luisa Bertzbach ~ kész Empty29.09.13 4:31 by Vendég

» Will-készül
Luisa Bertzbach ~ kész Empty12.09.13 10:41 by Williem Peterson

» Diaries RPG ~ Vámpírnaplók Szerepjáték
Luisa Bertzbach ~ kész Empty04.09.13 7:44 by Vendég

Az oldalon található kinézet nem jött volna létre, a deviantart és a Vulnera Samento nélkül. Utóbbitól a színvilágot kölcsönöztük, valamint a fejléc hátterén levő kis barnás patternt. A lapon található leírások mind Spencer tollából származnak, tehát kérlek titeket ne másoljátok le kérdezés nélkül. A kódokat szintén Spencer gyártotta, ha valamelyik megtetszett nyugodtan kérd el. Az oldal ötlete megint csak az imént említett hölgyemény fejéből pattant ki, ha máshol is létezik már ilyen szerepjátékos fórum az csupán véletlen egybeesés.

Megosztás|

Luisa Bertzbach ~ kész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Luisa Bertzbach ~ kész Luisa Bertzbach ~ kész Empty20.08.13 1:21



Luisa Bertzbach





Feltűnő. Ha egy temetésen fehérbe öltözve jelensz meg. Ha az osztályban, a diákokon ülő feszélyezett csendet, hangos nevetéssel töröd meg. Ha bármivel is, de eléred hogy minden tekintet rád tapadjon. Éhesen.
Nem. Rólam aztán sok mindent el lehet mondani, de azt hogy feltűnő lennék? Még a gondolat is nevetségesen visszhangzik a fejemben. Engem egész más jelzők illetnek. Egyhangú, unalmas, szürke kisegér.
Teljesen átlagos barna, lazán hullámos hajam lassan a derekamig leér, azonban elképzelhetetlennek tartom hogy bármennyit is vágassak belőle. Szemeim, bátyámhoz hasonlóan aprók és barnák. Az arcom teljesen átlagos, semmi szép nincs benne. Nem mintha arról álmodnék, hogy egy nap a külsőmből fogok megélni, erről szó sincs de nem bánnám, ha csak egy kicsit is csinosabb lenne a pofim.
Magasságomat tekintve is az átlagon alul esek. Alacsonyra nőttem és még azt sem tehetem meg, hogy eme hiányosságom mondjuk magassarkúval kompenzáljam, ugyanis nem tudok bennük szépen járni.Vékonyka vagyok és törékeny.
Egy szó, mint száz semmi különleges vagy, érdekfelkeltő nincs bennem, vagy legalább is a külsőmben. A belsőmet illetően, én magam is bizonytalan vagyok mostanában. Lelki békém lassan, de biztosan visszaállni látszik a történtek után és ennek mindennél jobban örülök. Egy év elteltével lassacskán nem csak önmagam árnyéka vagyok. Egyetlen igaz barátnőmért bármit megtennék, minden esetben számíthat rám. Néhányan cseppet naivnak tarthatnak, éppen ezért megesik néha hogy kihasználják a jóindulatom. Mindennél jobban utálom, ha hülyére próbálnak venni, ugyan is az hogy elsőre senkiről nem feltételezek rosszat, még nem egyenlő azzal, hogy teljesen szamár lennék. Sok mindent szó nélkül elnyelek, melyekről jól tudom, inkább ki kéne állnom magamért de valahogy sosem sikerül elegendő bátorságot gyűjtenem a dologhoz. Ezen még dolgozunk!



Cs
izmába bújtatott lábfejem hangos, monoton kopogással kíséri utamat hazáig. Haza. A szó puszta gondolata is felkavarja az ürességtől korgó gyomrom ’tartalmát’. Nevetségesen ironikus az esetemben. Még hogy haza...
Megfáradtan sürgetem meg cseppet a lábaimat, hogy végre a kollégium falain belül tudhassam magamat.
A szokásosnál is szétszórtabb kézírásommal tudatom a világgal, hogy nem hiányzom a leltárból, mialatt a remegő kezű portás bácsi kiadja nekem a kulcsaimat. Komolyan nem értem ez mire jó. Aki nagyon akar, takarodó után úgy is ki tud mászni az ablakon. Tudom, voltam már szemtanúja ilyesminek.
Szokásomhoz híven kettesével szedve a lécsőfokokat felpattogok egészen a harmadik emeletig, majd kellemesen tapasztalom, hogy egyenlőre én uralom a szobát. Ebből adódóan, nemtörődöm módon hajítom le a táskám a földre, a cipőmmel egyetemben. Átvágok az ágyak közt, útközben berúgom a reggel nyitva hagyott szekrényajtóm, a csaphoz érve pedig egy pillanatra elkalandozik a tekintetem a velem szemben függő tükör felé. Összepréselt szájjal vizslatom a lila karikákat a szemem alatt, majd egy lemondó fejrázás keretében megmosom a kezem. Előkotrom az ágyam alá gyömöszölt titkos dobozt, választásom most egy tábla, szimpla tejcsokira esik. A fekvőalkalmatosságra terpeszkedve, nem törődvén az esetlegesen bevitt kalóriamennyiséggel, falni kezdem a táblányi boldogsághormont, remélvén ez javít a kedvtelenségemen.
A kinti esőt ablakon át lesvén nyammogok az édességen. De jó végre itthon lenni.
De jó volna, ha ezt őszintén, szívből ki tudnám jelenteni. Ha a mondat a számból nem hangzana édesen tökéletes hazugságnak, csak egy szimpla félhangosan elejtett mondatnak. Amire a legtöbb ember nem is válaszol, csak elengedi a füle mellett, olyan megszokott.
De nekem már soha sem lesz igazi otthonom, hiszen otthonának, azt a helyet hívja az ember lánya, ahová szívesen megy haza. Ahova feltétel nélkül szerető családja hazavárja. Ahol biztos lehet benne, hogy egy nehéz nap után megnyugvást talált. Melegség öleli körbe. Szeretet. Ami ha nem is old meg minden problémát, legalább egy-egy perc erejéig elfeledteti a gondokat.
S, ez a kellemes légkör a családi ünnepek alkalmával még meghittebbé válik.
Magasak lennének az elvárásaim? Lehet. De számomra ez jelentené a harmóniát. Ami keveseknek adatott meg. Így álmodtam meg. Így született meg, gusztustalanul tökéletes gondolat formájában a fejemben. A békesség. Ami nekem természetesnek hatott, és egy szempillantás alatt köddé vált. Mint a foszlós kalács, szenteste napján.
De kár is ilyesmire vesztegetni a perceket. Az én családom sosem lesz már ilyen. Régen talán az volt, de én még túl fiatal voltam hogy felfogjam. Ezen pedig már a legnagyobb jóindulattal, vagy csodával sem lehetne segíteni.
Az én igazi otthonomat valamint az emlékét Németországban hagytuk. Nyaranta még viszont láthatom a helyet, viszont az érzés már sosem lesz a régi.
Akkor kezdett minden fenekestül felfordulni amikor elvesztettük a nagypapámat. Ha maga a veszteség nem jelentett volna magában elég nagy tragédiát a családban, bátran kijelenthetem, hogy az volt az a pont ahonnan a dolgok rohadásnak indultak és a kórság megállíthatatlanná vált az idővel. Apám depressziós lett, édesapja elvesztése után és már mi a családja sem voltunk képeset vigaszt nyújtani a számára. Az alkohol nem csak az egészségét kezdte rohamosan tönkretenni de az egész életét is. A rabjává vált, ahogyan más káros szenvedélyeknek is mint a szerencsejáték vagy az éjszakai klubbok. Egy teljesen más ember vált belőle, aki elől anyánk tiltott volna minket, azonban a bátyám és én nem voltunk hajlandóak feladni, és elmenekülni tulajdon apánk elől. Ő viszont elment, az hogy hová pedig mái napig rejtély a számunkra. Azt hittük volna nincs lejjebb de kiderült hogy nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Anyánk hirtelen távozása mélyebben érintette apát mint azt gondoltuk volna. Elhagyta a felesége, elhagyta az utolsó reménye. Másnap pedig kihűlve találtuk az ágyában.
Így váltunk Oliverrel árvákká. Én magamba fojtottam mélységes bánatom, de tudom hogy rosszabbul viseltem ezt az egészet mint Oli. Ő kidühöngte magát egy darabig, de hamar rájött, hogy neki kell gondomat viselnie és ez segített neki a talpra állásban. Míg én magamba roskadva, figyeltem volna ahogy minden összedől körülöttem, ha ő nincs velem. Egy nap nagyon furcsán viselkedett, mikor reggel felébredt. Agresszív volt, ideges. Nem is nagyon mertem hozzászólni reggeli alatt. Aztán mint derült égből a villámcsapás, kijelentette, hogy Londoba megyünk. Mármint nem kirándulni vagy valami…nem. Élni.
Nem értettem a szándékát akkor, teljesen még most sem tiszta mire fel is jött a nagy elhatározás, de azt kell mondjam örülök neki. Eljönni arról a helyről ahol az a sok szörnyűség történt, nekem is segített. Igaz itt koliban élünk és ez már sosem lesz olyan mint régen, de kiadjuk a lakást otthon Németországban így minden hónapban kapunk annyit, hogy el tudjunk belőle éldegélni. Oli pedig mindig itt van számomra, ha bármi baj gyötör. Ez pedig fordítva is igaz.
Feleszmélvén hosszas mélázásomból, egyszeriben nagyon különös érzés fog el. Rosszullét, majdhogynem. Törökülésbe tápászkodom, és megcsap a felismerés. Legalább másfél órája itt ülök, de egész eddig még nem tűnt fel semmi. A lábfejem. Fázik. Vizes a zoknim.
Gyorsan levetem az átázott textilt, majd apró lábfejem szorongatván elmerengek.
Sosem fázik a lábam. Sosem fázott, bármilyen is lehetett az idő. Eddig.




kor:16;
szül. hely/idő:Bonn,1997,04.09;
becenév:Lia,Luis,Lulu;
családi állapot:kapcsolatban;
csoport:ember;
play by:Birdy;

We've all made petty fortunes but we can't afford a life




Luisa Bertzbach
Victorian Angels RPG


Luisa Bertzbach
Ember
◊ you said it : 3
◊ your raise date : 2013. Aug. 17.
Age : 27
Luisa Bertzbach ~ kész Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Luisa Bertzbach ~ kész Luisa Bertzbach ~ kész Empty25.08.13 5:59


Elfogadva!
Luluuuu! Imádtam, nagyon, sőt még annál is jobban, nem vagyok ám elfogult, dehogyis, sőt!
Oli is biztos ugyanezt mondaná, én meg nem akarlak feltartani, pedig tudod, milyen sokat beszélek, ha izgatott vagyok, de most muszáj menned foglalózni, aztán meg játszani, meg lelkizni velem!!

Hannah Jung
Victorian Angels RPG


Hannah Jung
Boszorkány
◊ you said it : 83
◊ your raise date : 2013. Jul. 25.
◊ i belong here : VA High
Luisa Bertzbach ~ kész Empty
Vissza az elejére Go down

Luisa Bertzbach ~ kész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

Similar topics

-
» Oliver Bertzbach ~ cukipofa » Kendall A. Wross - kész» cesar boss - kész» Dylan O'Brien - Oliver Bertzbach
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Victorian Angels :: 
 :: elfogadott előtörténetek :: Emberek előtörténetei
-
Ugrás: