Apa ne!- kiáltottam rá, ahogy csak tudtam. Apám kezében egy újabb üres sörösüveg lapult és a húgom felé lépett szikrázó szemekkel. Utáltam mikor mérges volt! Leah még csak hatéves... nem érte el a polcot és véletlenül leverte a csuprot, amiben anya általában a "dugi" pénzt rejtegette apu elöl (de neki ez egy nagyon fontos, érzelmi tárgy). A kerámiaedény egy nagy csattanás közepette találkozott a fa padlóburkolattal, majd két részre tört. Imádtam azt a csuprot! A fülein rózsaszín minta csurgott lefelé, ami a végén elért a hasára és betűkké formálódott. Miranda & Jack! Sok boldogságot! A nagymamám sütötte ki, mikor kiderült, hogy az apám megkérte anyám kezét... ekkor már rég a pocakban voltam, csak ők erről még semmit nem tudtak. Két hét múlva derült ki, hogy anya várandós. Jöttek a  reggeli rosszullétek és a nyűgösség, amit apám már szinte alig tudott elviselni.
Még egyáltalán nem készült fel az apaságra, csak a mézesheteket és az esküvőt tervezgette, ő ebben a sorrendben tervezte. Sosem volt oda a nagy felhajtásokért... anyu ujjára húzta a gyűrűt, majd elvitte Ciprusra, arra a kis szigetre, ahol már akkor nagyon nagy lázongások zajlottak a Görögök és a Török közt. 1 hetet voltak ott, a kis csupor keretében, a bizonyos "világjárócsupor" keretében. Talán ezért is szeretem én ezt annyira, mert Ő már annyi mindent látott, én meg olyan keveset.
- Jack, az csak egy csupor, hagyjad!-  hallottam meg a semmiből anyám lágy hangját. Gyönyörű nő volt! Porcelán fehér bőre sosem égett le a nap alatt, de barnulni sem volt képes, éden fekete hajában meg már ott látszott az őszülés nyoma. Odalépett apámhoz és kivette a kezéből az üres üveget. - Semmi baj nincs, édesanyád legszebb munkája volt, de te sem gondolhattad komolyan, hogy örökké ép lesz. 14 éves..- pillantott rám, hisz a tárgy velem egy idős. Én csak csillogó íriszekkel figyelem, ahogy anyám besegíti apát a hálóba és elaltatja. Ma is túl sokat ivott... 30 perc elteltével nyílik a háló ajtaja és anyám halk léptekkel oson ki rajta. Senki nem akarja, hogy apa felébredjen. - Leah, kincsem minden rendben?- a könnyes szemű húgom felé fordítja a tekintetét, aki csak némán bólogat neki. Szegény húgocskán jól megijedhetett, apa még sosem förmedt rá ennyire! - Akkor jó!- vonja meg a vállát, majd rám néz. Szemeiben ott az érthetetlenség, válaszokat vár és tőlem, nem Leahtól, vagy aputól. Vajon miért történt ez? Sugározza tekintetével felém.
- Én csak... csak most értem haza.- alig bírtam kimondani ezt a pár szavacskát is. Hangom érződött a félelem és az éretlenség, nem értettem, hogy válhatott ilyenné apám... csak mert a jövője nem úgy alakult, ahogy tervezte, mert megszülettem én!