kathleen and aaron

 Néha már kezdem úgy érezni magam, mint valami idióta megszállott. Voltaképpen az is vagyok, hiszen egy olyan srácot követek, aki nagyon hasonlít az én első és igazi szerelmemre. Sok minden letagadtam az életemben, de ezt nem fogom. Megöltem. Hogy bánom-e? Igen, de ezért nem fogok apácának vonulni és teljesen szent életet érni. Sőt, még semmilyen társadalomsegítő szervezetbe sem vagyok hajlandó beállni. Elég pocsék érzés, hogy törődsz valakivel és elveszíted. Főleg, ha te magad vagy az oka az elvesztésének. De nem fogok keseregni, mert annak semmi értelme.
Mégis valahogy felkeltette az érdeklődésemet ez a srác.. Annyira hasonlít rá. Legalábbis külső alapján nézve.. Aztán a belső tulajdonságairól egyenlőre nem nyilatkozhatok. Ahhoz először is meg kellene ismernem. De nem akarok olyan lenni, mint a többi lány.. Hogy olvadozni a külsejéről meg egyebek. Hülyének sem fogom tetetni magam.. A legegyszerűbb lenne önmagamat adni, de azért manapság nem mindenki rajong.. Na, mindegy.. Nem felelhetek meg mindenkinek bármennyire is szeretném. Bár szeretnék én mindenkinek megfelelni? Inkább szeressenek azért, aki vagyok, mint aki nem szóval ezt a témát már át is ugorhatjuk. Nincs szükségem másokra.. Eddig is nagyon jól boldogultam egyedül. Nem azt mondom, hogy elzárkózva éltem az életem.. Jól éreztem magam.. Kiélveztem mások társaságát, de ennyi az egész. Senkit nem engedtem közel magamhoz.
Boldog vagyok így is.. Bár még mindig olyan érzésem van, hogy nem vagyok normális. A szerkényeknek támaszkodva állok és várom, hogy felbukkanjon. Hogy valahogyan beszélgetést hozzak ki a dologból. Egyenlőre még nem tudom, hogyan.. De szerintem képes leszek megoldani.
Unalmamban már nem igazán tudtam mihez kezdjek magammal. Ilyenkor már itt szokott lenni. Igen.. Valamennyire már tudom a napirendjét. Ami szintén beteges. Mivel vagyok én jobb, mint egy zaklató? Jelen pillanatban semmivel, de ezen dolgozom. Magamnak akarom és kész. Eldöntöttem tehát így lesz. Kerül, amibe kerül.
Mikor megláttam, hogy közeledik észrevettem, ahogy egy kisebb lánycsoport rögtön visítozni kezd. Most komolyan? Ahelyett, hogy ott ábrándoztok róla lépjetek.. Ja, nem. Mert ő az enyém.. Vagyis az enyém lesz. Előbb vagy utóbb.
Sietősre vettem a lépteimet és direkt úgy csináltam, hogy egy picit neki menjek aminek következtében elejtettem a könyveimet. – A francba. – Mondtam, majd lehajoltam, hogy összeszedjem őket. Ezt vehetjük első tesznek. Most kiderül, hogy egy seggfejhez van szerencsém avagy sem.

Kate & Aaron

Épp fizika órán ültem, már alig vártam a végét, amikor a tanártő épp engem szemelt ki, felelésre. Szeretem ezt a sulit, de ezzel a tantárggyal valahogy nem jövök ki. Szóval nem kérdés, hogy a jegy amit kapni fogok, egy újabb egyes lesz. De hát ez van, már megszoktam, majd év végére felküzdöm magam kettesre, ahogy általában. Ezen a tantárgyon kívül semmi bajom nincs a sulival. Sőt tetszenek a plusz tantárgyak, amik a természetfeletti erőink fejlesztésére vannak. Azokat nagyon szeretem, főleg kontrollálás órát, amikor összhangot teremtünk a farkasunkkal. Az az egyik kedvencem, hisz ott tanultam meg mindent, hogy mi is vagyok valójában. Mi több ezen az órán megtanuljuk uralni, és teljesen átvenni az irányítást a bennünk lévő fenevad felett. Emlékszem, amikor ide kerültem, egy két lábon járó időzített bomba voltam. Érzelmekkel túlfűtve, aligha tudtam magam kordában tartani. Emlékszem, hogy szinte minden pillanatban dühös voltam, még ha én nem is tudtam pontosan miért. Akkor hagytak el szüleim, az ez miatt érzett szomorúságra és általában az összes érzelmemre, a farkasom dühvel felelt. Legalábbis nekem ezzel magyarázták akkoriban, hogy miért vagyok folyton dühös. De mára már megtanultam elnyomni magamban ezt a haragot, így véve át az irányítást saját tetteim felett. Ebben pedig nagy segítségemre volt két barátom Aidan, és Dominic jelenléte. Akik már a kezdetek óta mellettem állnak, ami nagyban megkönnyítette elfogadni az életemben történő változásokat. Mára már el se tudnám képzelni, hogy mi lett volna ha aznap este nem sétálok ki az erdőbe és esek a farkas harapásának áldozatául. Olyannyira eggyé váltam már új énemmel, hogy még véletlenül sem szeretnék sorosomon változtatni. Sőt megkockáztatom, hogy ez a legjobb dolog ami velem történhetett. Ha pedig a szüleim képesek voltak ezért elhagyni, nem is érdemeltek meg engem. Imádok az erdőben szaladni, ahogy imádok mindent ami farkasomhoz köthető.
Majd miután kisebb nagyobb sikerrel, de inkább kisebbel, végeztem felelettel. A tanártő még megállított, hogy prédikáljon a rossz jegyeimről. Amire nem volt különösebb szükség, hisz tudom, hogy rosszul állok, de mivel tisztelettudó vagyok, végighallgattam. Elmondta, hogy hamarosan dolgozat, ami örülne ha ennél jobban sikerülne. Amint végzett lehordásommal, el is hagytam a termet, az ajtóban pedig ott várt Aidan, aki csak röhögött rajtam, úgy mintha ő jobban állna belőle és persze Dominic.
- Ha gondolod segíthetek felkészülni a dogára. - ajánlotta fel Dominic, aki viszont elég jó belőle.
- GEEK...!! Geek.. geek.. geek...!! - gúnyolódott rajta  Aidan, közben bökdösve, ahogy általában teszi.
- Kösz.. de nem kell, majd kitalálok valamit. - válaszoltam neki, semmi kedvem nem volt feleslegesen tölteni az időmet,  az uncsi fizika dogára tanulva, miközben holnap telihold. Ilyenkor sokan bezárják magukat az iskola celláiba, de ez nem mindig szükséges. A mi falkánk inkább az erdőben van ilyenkor, ahol sokkal intenzívebb a hold hatása, ezzel téve izgalmasabbá a dolgot. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, ami miatt egy pillanatra nem figyeltem és sikeresen egy lányba ütköztem.
- Sajnálom! Jól vagy? Várj segítek. - mondtam lehajolva, segítve a lánynak felszedni az elejtett könyveit és a széthullott papírjait. Ami közben egy pillanatra  szemébe pillantottam.
- Naaaa mindegy... figyi Rómeó, megvárunk az ebédlőben. - mondta Aidan, akinek semmi kedve nem volt megvárni, amíg összeszedem könyveket és az összes papírt.
- Whoa.. hátulról is mutatós. - jegyezte meg Aidan a lány hátsóját bámulva, ahogy az tőle elvárható volt, bár azt hiszem most még finoman is fogalmazott. Őt ugyanis nem igazán foglalkoztatja mások magán szférája, amit gondol azt kimondja. Néha már azt sem tudom miért barátkozom vele, bár sok rossz tulajdonsága ellenére, azért egy jó barát.
- Bocsi, Aidan egy barom. - mondtam a neki már az utolsó papírt is a kezébe adva. - Amúgy, az én nevem Aaron. - mutatkoztam be mosollyal az arcomon.

kathleen and aaron

 Annyi gondolat átsuhant a fejemben.. Vajon a belső értékeik is hasonlítanak vagy csak egyszerűen külsőre nagy a hasonlóság. Idővel erről is meggyőződöm. Természetesen ez nem csak tőlem függ, hanem tőle is. Nem dönthetek mindenben én. Oké.. Azt már elhatároztam, hogy kerüljön bármibe én megszerzem őt magamnak. Nincs ember, aki megállíthatna a célomban. A régi szerelmem látom benne.. Lehet, hogy idővel majd ez megváltozik, de amíg így van addig szeretném kiélvezni.. Hiszen nem igazán jutott ki nekünk a jóból. Mire mindketten rájöttünk, hogy szeretjük egymást.. Túl késő volt. Hiszen akkor nem csak mi jöttünk erre rá, hanem a szülei is. Akik miatt őt is megöltem.. Vagyis igazából az egész az én hibám.. Felesleges őket okolnom. Én voltam, aki elrontotta az egészet. Most már nem tudom helyrehozni csak új esélyt adni magamnak. Amit próbáltam egész eddigi életemben és most talán sikerült is.
Nem foglalkoztam azzal, hogy ott vannak a barátai is vele. Most két vadbarom vagy éppenséggel két kedves srác mit sem zavar. Mondjuk az elsőre nagyobb esélyt láttam. A világon több a vadbarom, mint a rendes srác. Nem igaz, hogy nem veszik észre, hogy egy kis kedvességgel egy icipici udvarlással sokkal előrébb vannak, minthogy játsszák ezt a senki és semmi nem érdekel. Mondjuk az ő dolguk. Az ilyen pasik engem különösebben soha nem hatottak meg. Bár természetesen mindig is voltak kivételek és néha igazán megérte kivételt tenni.
Most kicsit idiótának érzem magam, hogy így kell felvennem vele a kapcsolatot. De még sem támadhatom le a szokásos stílusommal, mert azzal valószínűleg csak elijeszteném. Azt pedig én egyáltalán nem szeretném. Ahhoz túlságosan is szeretném megismerni és amit vagy akit éppen kiszemelek magamnak  annál semmi nem lehet fontosabb. Az ég világon semmi. Minden a háttérbe szorul. El akarom élni a célomat. Még pedig azt, hogy újra átélhessem azt, amit egykor. Ha nem is lesz ugyanaz.. Nem is akarom, hogy ugyanolyan legyen. Egyszerűen csak egy új esélyt akarok, amit nem fogok elbaltázni. Oké, azért figyeltem fel rá, mert szinte ugyanúgy néz ki, mint egykori szerelmem, de ez nem azt jelenti, hogy betegesen mindent úgy akarok, majd mint akkor volt.
Szedegettem a papírjaim és a könyveim, majd egy hatalmas szikla esett le a mellkasomról, amikor lehajolt, hogy segítsen. Úriember. Vagyis legalábbis annak tűnik így első látásra. Hiszen nem sétált el mellettem és semmi gúnyos megjegyzést nem tett. Ez már nem egy jó pont, hanem kapásból kettő. A barátai már nem igazán voltak olyan segítőkészek. Vagyis igazából csak az egyikre figyeltem fel. Iszonyat nagy tahó az egyszer biztos. De az a kék szempár.. Biztos nem kell aggódnia amiatt, hogy a nők ellenállnak neki. Sőt.. Neki kifejezetten jól áll ez az egész viselkedés. Valószínűleg mágnesként vonzza a nőket, hiszen még az én figyelmemet is felkeltette egy pillanatra.
A srác megjegyzésére miszerint hátulról is mutatós vagyok csak megforgattam a szemeimet. Beképzelt egy idióta az már fix.  Ezután persze a tekintetemet összeakadt Aaron-éval.
Miután sikeresen összeszedegettem a segítségével a könyveimet és minden egyebet felegyenesedtem. – Köszönöm, hogy segítettél.. Figyelmetlen voltam.. A barátod miatt pedig nem kell bocsánatot kérned.. – Soha nem értettem, hogy miért kellene mások viselkedése miatt bocsánatot kérni az embernek. Oké.. Udvarias meg minden, de annyira értelmetlen. – Kathleen. – Jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, miközben elvettem tőle az utolsó papírt és eközben a kezünk egy pillanatra összeért.

Kate & Aaron

Miután összeszedtük az összes széthullott dolgát, csak akkor tudtam jobban megnézni a lányt. Hogy kinek is ütköztem neki, de azt kell mondjam fogalmam sem volt. Már tíz éve ide járok, szóval szinte mindenkit ismerek a suliban, arcról legalábbis. De ez a lány egyáltalán nem volt ismerős, arra gondoltam biztos valami új diák lehet. Sok új "ember" fordul meg ebben a suliban, fiatalok, idősebbek. Igazából ez az egész nem is csak a tanulásról szól. Ez egy hely, ahol olyanok vesznek körül, mint amilyen te is vagy. "Különlegesek", legalábbis minden tanár ezt szereti hangoztatni. Nem egy átlagos iskola, ahol mindössze a matek megértését, vagy a humán tantárgyak bemagolását kérik. Segítséget nyújtanak elfogadni magad, olyannak amilyen vagy, amilyenné váltál. Valamint kordában tartani új, vagy éppen már régen szerzett képességeidet. Mi több segítenek abban is, hogy fejleszd őket. Nem arra tanítanak, hogy nyomjuk el magukban, hanem, hogy váljunk eggyé vele. De mivel ebbe az iskolába nem járhatnak emberi lények, ezért nem kelthetnek neki nagy feltűnést. Hisz nem csak, hogy az emberek, de még a vadászok is felfigyelhetnének rá. Nem is értem azokat az embereket, sokuk azt hiszi jobb inkább kiirtani a magunkfajtákat, mintsem megpróbálni velünk együtt élni. Elítélnek, holott mi sem különbözünk sokban tőlük. Ugyanúgy emberek vagyunk, egy kis plusszal. Amit többnyire nem is mi kértünk. Eleinte úgy gondolkoztam mint ők, hogy ez egy rossz dolog, de már tudom, jobb nem is lehetne. Szóval ezek miatt sok segítségre szoruló természetfeletti lény még csak nem is hall az iskoláról. Ami nagy kár, hisz lehet pont ez mentené meg életüket. Nekem szerencsém volt, ha Nicholas nincs, biztosan az utcán haltam volna éhen. Pont úgy, ahogy a szüleim akarták... legalábbis azt hiszem. De ő befogadott engem magához és beíratott ide. Sokkal tartozok neki, apám helyett apám volt, amit nem tudok eléggé megköszönni. Ahogy a többiek is, mondhatni az egész falka miatta az ma aki. Mindannyiunkat a süllyesztőből húzott ki, ezért is tiszteljük őt annyira. Egy kitűnő falkavezér és barát is egyben.
Ezt követően a lány is bemutatkozott, amire csak mosolyogva bólintottam egyet. Azért kíváncsi vagyok, hogy őt mi hozta ebbe a suliba. Hisz milliónyi oka lehet ennek, legtöbben kontroll megtanulása miatt jönnek. Van aki képtelen volt beilleszkedni az átlagos iskolai diákok közé és szimplán csak tanulni. Valamint van, aki csak ismerős szerzés miatt, aminek talán a legnagyobb haszna van. Nem is tudják elképzelni, milyen nehéz is úgy barátkozni, hogy egy részed el kell előlük titkolnod. Ha nem is saját, de az ő érdekük szempontjából is. Szóval jó ha van olyan barátod, aki hozzád hasonló, aki előtt szabadon kitárulkozhatsz, nem félve a következményektől.
- Új vagy itt? Eddig még nem láttalak. - kérdeztem tőle ugyancsak halvány mosollyal az arcomon. Már csak azért is, hogy biztosra menjek, de ki tudja, nagy ez az iskola, lehet mindössze eddig még nem találkoztunk. Az első benyomásom az volt, róla, hogy egy kedves lány. Nem tudom miért, talán mer nem sok olyan lány  van itt, aki így reagálna Aidan megjegyzésére. A legtöbbjük ugyanis erre már a bugyiját dobta volna és inkább vele tart, mintsem a sulis cuccait szedje össze. Vagy épp direkt jött volna nekem, hogy felkeltse a figyelmem. Persze szeretem a lányokat, de az igazira várok. Lehet ez kicsit nyálas, legalábbis Aidan biztos ezt mondaná rá, vagyis mondja is. De nekem nem csak abból áll egy lány, hogy milyen formás hátulról, vagy épp felülről. Ezek is fontosak persze, de én szeretem őket megismerni, mielőtt komolyabbra fordulna a dolog.

kathleen and aaron

 Az már egyszer biztos, hogy nem bántam meg mikor betettem a lábam ebbe az iskolába, hogy megismerjem őt. Beteges céljaim voltak – vannak, de ez tesz azzá aki vagyok és, aki lenni akarok. Mondjuk valószínűleg soha nem lett volna esélyem erre, ha akkor nem leszek az, ami most vagyok. Tisztán emlékszem arra a személyre, aki ezt tette velem. Nem hibáztatom egy pillanatra sem. Miért tenném? Azt hitte halott vagyok. Oké, valószínűleg az egész életem másképpen alakult volna. Lehetséges, hogy még lett volna az esélyem, hogy elszökjek azzal az emberrel, akit szeretek. De az is lehet, hogy megtalálta volna a boldogságát egy másik nő mellett. Na, talán az még a halálánál is rosszabb lett volna. Egyszerűen képtelen lettem volna végignézni, ahogy más oldalán éli az életét. Talán, akkor önmagamat öltem volna meg.
Itt az új lehetőségem szóval nem is szeretnék arra gondolni, hogy mennyire elcsesztem a múltban a dolgokat. Azokat már soha nem leszek képes helyrehozni ezért jobb is, ha nem erőltetem, hogy megpróbálom megérteni mi miért történt. Azért még részben kíváncsi vagyok arra a férfira, aki „teremtett”. Talán őt is ide vonzotta volna az iskola vagy nem? Mindegy azért meg szeretném köszönni neki, ami tett. Az életem éppen készült tönkremenni. Mondhatjuk azt, hogy jókor voltam jó helyen. Nem tudom mi történt volna, ha akkor nem változom át vámpírrá. Rosszabb lett volna vagy jobb? Az egyszer biztos, hogy az élet abban a korszakban nem volt egy leányálom. Meg sem közelítette. A szüleim.. Hiányoznak pedig azt sem tudom, hogy kik voltak ők, hogyan néztek ki. Nem tudok róluk semmit. Nekem ők voltak a szüleim.. Bár nem tudom kit kellene jobban sajnálnom magamat, mert befogadtak avagy a fiúkat, mert olyan borzalmas szülei voltak. Megérdemelték a halált. Ő.. Ő pedig már képtelen lett volna együtt élni azzal a fájdalommal, hogy elvesztette a szüleit és talán még bűntudatot is keltett volna bennem a közelsége.. Most pedig itt vagyok. Hogy egy olyan srác után teperjek, aki iszonyatosan hasonlít rá.. Fogalmam sincs miért csinálom. Ezzel inkább kínzom magam.. De mégis úgy érzem, hogy kettőnk között valami igazán jó dolog is kialakulhat.. Csak legyen igazam..  
– Öhm, igen.. Új vagyok még. -  De, ha te nem lennél itt akkor valószínűleg én sem. Oké.. Ez nem egy átlagos suli. Oda eszem ágában nem lenne betenni a lábam.. Minek tanuljak például történelmet, amikor a nagy részét már eleve megéltem? Nem mindenki van így vele, de akkor is. Meg emberek között.. Akiket egy pillanat alatt meg tudnék ölni.. Aztán annyira fenn hordják az orrukat, mintha valami királyi leszármazottak lennének.
A papírjaim között kutakodni kezdtem az óra rendem után. Fizika. Furcsa, de magam sem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni ez a tantárgy. Legalábbis, amennyit már tanultam róla az számomra elég egyszerű.
Nem akartam, hogy itt helyben félbe szakadjon a beszélgetésünk, mert az eléggé kínos lett volna. Mert ezután valószínűleg nem is látjuk egymást legalábbis nem adtam neki még okot arra, hogy felkeressen. Valamit ki kell találnom.. Mert csak egy lány leszek, akivel összeütközött semmi több.
– Tudnál nekem segíteni? A fizika termet keresem. – Kérdeztem kicsit zavart mosollyal az arcomon. Természetesen, ha nagyon akartam volna megtalálom, de addig sem kell elválnunk egymástól..

Kate & Aaron

Szóval nem tévedtem, elmondta, hogy tényleg új még a suliban. Emlékszek az én első napjaimra, a szüleim után való sóvárgásom miatt mindenkit eltaszítottam magamtól. Akkor ugyanis még úgy gondoltam velem van a baj, azt gondoltam az én hibám az egész. Hiszen húgomat magukkal vitték, amíg engem ott hagytak. De aztán jött Aidan a bolondságaival és hamar feledésbe merült szomorú múltam. Eleinte követtem őt minden marhaságba, amit kitalált. Ez miatt sokszor bajba is kerültünk, de Nicholas mindig kihúzott minket belőle. Csak nem sokkal a megismerkedésünk után tudtam meg, hogy ő is Nic miatt került az iskolába. Habár neki nem volt annyira ínyére a dolog, legalábbis a tanulás része. Helyette inkább csínyeket eszelt ki, amibe sokszor engem is belerángatott. Ami azért az utána kapott büntetéseket leszámítva, egész jó móka volt. Bár az igazgató székére ragasztót tenni... azt szívesen eltöröltem volna. Az miatt majdnem kicsaptak minket, de végül mégis kaptunk egy utolsó esélyt. Csak ezek után ismertem meg Dominic-et is, akivel eleinte elég nehéz volt szót érteni. Főleg, hogy ő egyáltalán nem akart barátkozni senkivel. De aztán megtört a jég és ő is kezdett megnyílni. Aminek örültem, hisz jó volt valaki olyannal is beszélni, akinek nem csak marhaságokon jár az agya. Aidan és Dom azonban még mindig nem jöttek ki egymással, legalábbis, amíg Aidan újra bajba nem került. Tisztán emlékszek arra a napra, azt tervezte, hogy kidekorálja kicsit a suli falát. De ez a dolog is balul sült el, ugyanis hiába tüntetett el minden nyomot maga után. Már olyannyira ismerték, hogy mindenki tudta, hogy ő volt az. Ki akarták csapni, de ekkor Dom magára vállalta a dolgot, hisz neki ez volt az első ilyen dolga. Ami miatt őt nem fenyegette a kicsapás veszélye. Ekkor változott meg Aidan véleménye róla, bár az után is sokszor szekálta, szekálja ezzel azzal, már barátként tekintett rá.
Ami azonban még foglalkoztat múltam kapcsán, hogy mi lehet most húgommal. Rá egyáltalán nem neheztelek, hisz okom se lenne rá. Még csak 10 éves volt mikor utoljára láttam Heather-t, és érdekelne, hogy egyáltalán emlékszik e rám. Vagy, hogy mit meséltek be neki, hogy mégis hova tűntem, miután otthagytak. Azért egyszer szívesen találkoznék vele, hogy elmondjam bármivel is etették, az hazugság volt. Hisz erősen kétlem, hogy elmondták neki, hogy csak otthagytak éhen halni. Ugyebár a falkát már a családomnak tekintem, de azért még is ő az egyetlen igazi családtagom. Legalábbis azok közül, akinek érdekel is hogyléte.
Ezt követően a lány azt kérte megmutatnám e neki, hol a fizika terem, amire egy pillanatig csak néztem rá, mint valami bolond.
- Uhh a fizika? Persze, gyere. - mondtam neki a pillanatnyi elbambulás után, ugyancsak mosolyogva, bár a fizikát kicsit kevesebb lelkesedéssel ejtve ki. Ez után elindultunk a terem felé, a második emeletre.
- Amúgy én épp arról jövök... utálatos egy tantárgy, az már biztos. - jelentettem ki neki az út közben, nemtetszésemet a fizika iránt. Egyszerűen utálom, nem csak, hogy fingom sincs az egészhez, de a tanár is pikkel rám. Ami miatt jó ha kihúzom kettessel ezt az évet. Megbukni azért nem szeretnék, az az egy tantárgy miatt évet ismételni, az igazán nem lenne ínyemre.

kathleen and aaron

 Annyi mindent meg akartam tudni vele kapcsolatban, hogy milyen volt a családja.. Milyen volt eddig az élete. Tudom nem rohamozhatom meg ilyen kérdésekkel az első napon, de remélem azért egyszer eljutunk, majd erre a szintre. Legalábbis nem szeretném, ha ez az egész itt véget érne. Mert talán annyira én sem különbözök a többi lánytól. Beleszerettem a szemeibe a mosolyába.. Oké, ha továbbra is ilyeneken fogok gondolkozni, akkor elvörösödöm. Ilyen sem mostanában volt.. Zavarban legyek egy fiú miatt? Képes még valaki ezt kihozni belőlem? Nagyon úgy néz ki, hogy igen, de egyszerűen nem tudom mit mondhatnék neki. Hiszen egyáltalán nem ismerem.. Pont ezért nem is tudom igazából, hogy mi a fenét kérdezzek tőle.. Annyira nehéz ez az egész helyzet. De az egyszer biztos, hogy meg kell próbálnom kiverni a régi szerelmemet a fejemből, hiszen nem lenne jó, ha becsúszna a képbe valahogyan..
Elég csak egyszer elszólnom magam és azzal mindent tönkretehetek. Rossz nevet mondok vagy esetleg összekeverem mit szeretnék és hogyan.. Bár ettől még ráérek félni. Nem hiszem, hogy annyira hasonlítanának. Külsőben lehet, de azért a belső értékei az embereknek mindig különböznek. Néha egy embernek is sok oldala van.. Én igazából megválogatom a férfi partnereim és, hogy kivel állok szóba, de ez nem azt jelenti, hogy egy szent lélek lennék. Igen is van sötét oldalam.. És ez már aznap bebizonyosodott, mikor vámpírrá váltam.. Szóval szerintem jobb lesz, hogyha senki nem akarja azt előhúzni belőlem. Hiszen annak egyáltalán nem lenne vége. Bár az olyan emberért soha nem kár, akit gyűlölök meg ilyesmi. Nem tudnám sajnálni valahogy.. Nem az én asztalom, hogy olyan embereket sajnáljak, akikre nagy ívben teszek.
Egy kicsit elbambult legalábbis nekem úgy tűnt.. Na, mindegy biztos gondolkozik valamin. Azt már biztosan tudhatom, hogy nem igazán rajtam, hiszen a szemei még csak meg sem közelítik a dekoltázsomat. Még egy jó pont. Ilyen rövid idő alatt szerintem még senkinek nem sikerült ennyi jó pontot összeszednie, mint neki. Én ennek csak örülök.. Bár mondjuk először megpróbálok csak a barátja lenni.. Aztán talán kialakul valami.. Nem fogom ráerőltetni magam. Soha nem voltam az a típus.. Egyszerűen csak értelmet adott annak, hogy reménykedjek. Újra reménykedjek valamiben.  
– Aaron? – Érdeklődtem, hogy még itt van-e velem a földön avagy sem. Oké.. Ez egy picit furcsa, de nekem is sok dolgon kattog az agyam most, hogy itt állok vele szemben. Neki mért ne kattoghatna az agya..? Vagy miért ne bambulhatna el egy pillanatra? Nem akkora tragédia, hogy emiatt hisztit csapjak.. Bár szeretem, ha figyelnek rám, de mivel már sikerült három jó pontot szereznie kivételesen eltekinthetek ettől.
Mosolyogva kezdtem el követni, mikor végre visszatért a testébe és elindult. Meg is mondhatta volna egyszerűen, hogy hol találom a termet, de ő mégis elkísér.. Kész lovag. Kívánhatnék ennél többet? Bár azt még nem sikerült kiderítenem, hogy van-e barátnője vagy éppen alakulóban van-e valakije. Az már bőven túl lépni a határaimat.
– Miért mondod ezt? – Kérdeztem meglepődötten. – A fizika egy fantasztikus tantárgy és roppant logikus.. Én imádom.. Teljesen oda vagyok érte. Lehet csak azért, mert jó vagyok belőle.. De a hangodból ítélve rólad nem mondható el ugyanez..  Ha esetleg segítségre szorulsz.. Én itt vagyok. – Csak mondjon igent.. A korrepetálás alatt is bőven lesz időm megismerni.

Kate & Aaron

Már alig várom a holnapi napot, végre elékezett ebben a hónapban is a telihold éjszaka. Habár a kezdetekben még gyűlöltem ezt a napot, most már ezek a kedvenc napjaim az évben. Ilyenkor valahogy az átváltozás is sokkal könnyebbnek tűnik, ugyan így is szörnyű fájdalmakon megyünk keresztül. De a hold valahogy még azt is kibírhatóbbá teszi, mint más napokon. Ilyenkor az egész falka, Nic, Aidan, Dom és Ruby kimegyünk az erdőbe és ott történik az átváltozás. Ez azért sokkal jobb mintha a suli hideg celláiba lennénk bezárva. Bár van ami ki esik a fakrassá válásom utáni időkről, de azt veszem észre minél többet változok át annál több is marad meg másnapra. Erre Nic azt mondta, hogy egyre fejlődünk és egyre jobban eggyé válunk farkasainkal. Az átváltozást követően pedig mindig Nic utasításait követjük. Ő tart minket együtt és ő vigyáz, hogy semmi olyat ne tegyünk vad létünk közben, amit reggelre megbánnánk. Szerencsére még nem is történt ilyen, még egyikőnk sem támadott meg senkit. Bár egyszer Ruby kicsit feldúlt állapotban változott át, egy ember nagyon feldühítette. Ami emberi alakjában nagyobb veszélyt nem jelentett, hisz hiába hatott már rá akkor is a hold, képes volt uralni tetteit. Viszont amikor átváltozott és teljesen átadta magát farkas ösztöneinek. Az a düh bizony hatott a fenevadra is, ami miatt majdnem tragédia is történt. A közelben ugyanis megérezte a férfi szagát, ami miatt elvesztette a fejét. Hiába parancsolt rá Nic, hogy vegyen vissza, ő elszaladt tőlünk és a férfi után eredt. Mi pedig elkezdtünk utána szaladni, de a dühtől vezérelve sokkal gyorsabbnak bizonyult nálunk. Az utolsó pillanatban került elé Nic és állította meg még mielőtt szétmarcangolta volna azt az ártatlan férfit. Bár nem olyan biztos, hogy ártatlan volt, de az igen, hogy Ruby nem tette volna túl magát egy könnyen azon ha megöli, bármilyen féreg is volt vele a fickó. Ezen az incidensen kívül azonban sosem volt probléma az, hogy nem zárjuk el magunkat. Általában csak futunk a hold izzó fénye alatt és néhány ott lévő vadállattal erősítjük falkánk csapatmunkáját. Meg persze ez a vadászat arra is szolgál, hogy kiéljünk vad ösztöneinket. Ami szintén segít abban, hogy a többi nap kontrollálni tudjuk magunkat. Már rengetegszer átéltem ezt, de ez az érzés egyszerűen megunhatatlan.
Majd Kate a kijelentésemre, miszerint utálom a fizikát, eléggé meglepett arcot vágott. Ezt követően elkezdett áradozni róla, mintha csak a tanáromat hallanám. Nem is értem mit lehet abban a tantárgyban szeretni. Csomó képlet és szám, valamint tele van hülye fogalmakkal, ami elvileg könnyít a megtanuláson. De az én véleményem szerint csak nehezít rajta, értelmetlen hablaty az egész.
- Igen eltaláltad, ki nem állhatom a fizikát. Semmi értelmét nem látom és persze a tanár is pikkel rám amióta egyszer elaludtam órán, szóval örülhetek ha megleszek kettes év végén. - mondtam el az én tapasztalataimat a fizika a kapcsán, ez után felajánlotta a segítségét. Persze nagyon jól jönne, főképp a holnapi tz miatt és valahogy vele szívesebben eltanulgatnék, mint Dom unalmas jegyzetei által. De holnap telihold és még ma lenne egy kis megbeszélni valónk. Tanakodtam magamban, hogy mi tévő is legyek, nem is a fizika tanulás miatt gondolkoztam rajta. Sokkal inkább, hogy nem szeretném elutasítani a lány ajánlatát. Aki első benyomásra egész kedvesnek, és hát kivételesen igazat kell adjak Aidannek, külsőre is egész bejövős. Tudod mit, fenébe a találkával, egyszer kibírják nélkülem. Végül is a vadászaton ott leszek, majd előtte elmondják, amit akartak.
- Az nagyon jól jönne, holnap ugyanis tz-t írunk belőle. Amire hát minimum egy kettest kell kapja a tanár szerint. - fogadtam el a korrepetálási ajánlatát, mosollyal az arcomon. Örülök neki, hogy így döntöttem, hisz így remélhetőleg meg lesz a kettes a dogám és még egy tetszetős lány társaságát is élvezhetem közben.

kathleen and aaron

Nem is értem miért szórakozik itt annyit. Simán rávethetném magam.. Nem hiszem, hogy annyira ellenállna. Bár abból semmi tartós dolog nem jönne ki. Én pedig azt szeretném, de miért is kell nekem ő? Plusz ez az egész tartós marhaság. Talán jobb lenne, ha csak túltenném magam a múltban történteken és soha többé nem gondolnék az elvesztett szerelmemre. Soha nem lesz semmi ugyanolyan.. Nem lehet még csak hasonló sem. Most esélyt adhatok egy másikra, de annak mi értelme? Soha nem lesz olyan, mint az igazi. Ki tudja lehet, hogy ezt még jobban elrontom, mint az előzőt. Lehet, hogy őt is megölöm.. Hiába tudom kontrollálni magam már egyáltalán nem bízom magamban.
El sem hiszem, hogy felajánlottam neki, hogy korrepetálom fizikából. Nem bánom.. Mert legalább abban a kis időben is együtt lehetünk, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer, majd az kell ahhoz, hogy felszedjek egy srácot, hogy megmutassam mekkora eszem is van. Vagyis, hogy értem a fizikát.. Ő pedig nem. Ez kapóra jön nekem, de akkor is. Nem akarom, hogy úgy érezze le akarom butítani vagy valami ilyesmi. Mert ez még csak meg sem fogalmazódott a fejemben. Ahj, zavaros gondolatok..
Nem tudom mit csináljak. Mi van, ha egyszer rájön arra, hogy csak azért figyeltem fel rá, mert hasonlít Isaac-re. Akkor viszont az totális égés lenne és valószínűleg többet hozzám sem szólna.. Azt pedig nem szeretném. Elhatároztam, hogy ő az enyém lesz és úgy is lesz. Mert.. Így kell lennie és megpróbálom úgy irányítani a dolgokat, hogy ez így is legyen a jövőben.
– Hát az egyszer biztos, hogy jó pontot azért nem fogsz szerezni, ha bealszol egy tanár óráján. – Válaszoltam kuncogva. Hát már ebből is levehette volna a tanár, hogy nem szívleli a tantárgyat. Bár manapság egyre ritkább, hogy valakit ez érdekeljen.. Egyszerűen nem köti le az embereket valamiért.
– Szívesen segítek neked felkészülni.. Még akár négyest is faraghatunk abból a dologból, Isaac. – Ez volt az a pillanat, amikor teljesen lesápadtam. Hogy lehetek ekkora idióta, hogy az exem nevén szólítom őt? Valamivel nagyon gyorsan elő kell állnom, mert ha nem akkor ez az egész szituáció irtózatosan kínos lesz mindkettőnk számára. De leginkább a számomra. Általában a pasik szokták az exük nevén szólongatni a barátnőjüket vagy éppen azén, aki az eszükbe jut.. Ez nagyon nem jó jel.. Ez nagyon nem. Én idióta.. Bár az is lehet, hogy nem vette észre.. Hogyne vette volna észre..
– Öhm, sajnálom.. Csak épp Isaac-en gondolkoztam aztán kimondtam a nevét. Mármint Isaac Newton. Azért azt legalább tudod, hogy ki ő, nemde? – Ennél jobban szerintem senki nem tudta volna kihúzni magát ebből az egészből.. Legalábbis azt hiszem. Ilyenkor nagyon örülök, hogy létezett Isaac Newton.

Kate & Aaron

Örültem, hogy úgy döntöttem elfogadom az ajánlatát, de azért kicsi megbánás is volt bennem. Nem a falka dolog miatt, az most nem számít. Hanem, hogy tényleg gőzöm sincs a fizikáról. Az valahogy nem az én tantárgyam és hát valljuk be, nem a legjobb rögtön azt megmutatni egy lánynak, amiben a legügyetlenebb vagy. Erre alapozni ismerkedésünket, nem volt a legjobb döntés. Sajnos ez miatt biztos nem lesz jó első benyomása rólam. Csak az, hogy egy tudatlan tuskó vagyok és ez a dolog valahogy nincs ínyemre. Olyan lennék, mint Aidan, azzal a különbséggel, hogy ő élvezi is ezt. Ezeket átgondolva már megbántam azt is, hogy felhoztam ezt a "nem szeretem a fizikát" témát. De már annál nagyobb baromnak tűnnék ha visszamondanám segítségét.
Majd azon amit a órán való elalvásomról mondott csak elnevettem maga. Igaza volt végül is, de egyszerűen nem bírtam ébren maradni. Ugyanis az az előtti este eléggé kicsaptunk a hámból, aminek az lett az eredmények, hogy eleve álmosan mentem be. Plusz még az utolsó órában volt a fizika, ami számomra a legunalmasabb tantárgy, szóval egyszerűen nem bírtam és kidőltem. Jó persze az én hibám, hogy az előző nap alvás, helyett inkább szórakozunk. A tanárnő pedig azóta is felemlegetni a dolgot és még figyel is, hogy még csak véletlen se aludhassak el újra. Ezáltal pedig, hogy figyelme rajtam van, sokszor én vagyok az akin megakad a szeme, hogy felelni kell. Szóval igen, azt a kis bakimat kell egész itt létem alatt viselni.
Majd a lány elmondta, hogy még akár négyest is faraghatunk a segítségével, abból az egyesből. Amin először elmosolyodtam, de aztán egy másik nevet hallottam elhangzani. Úgy szólított Isaac, amire először fura tekintettel néztem rá. De még az ő arcán is láttam azt a döbbenetet, amit végképp nem értettem. Hisz ha eltévesztette a nevem az rendben van, de ez miatt miért néz ilyen "mit tettem" tekintettel? Épp mondtam volna ki, hogy mi is a nevem, ha netán elfelejtette volna. Amikor is újra megszólalt és megmagyarázta, hogy miért is mondott Isaac-ot.
- Ja, hogy Newton. Ő az egyik közellenségem a fizika kapcsán... ő és az ő axiómái, nekem kicsit magasak. - mondtam elviccelődve a dolgok, bár újra csak arról beszéltem amit nem tudok. De ezzel nem sokáig törődtem, még azon a furcsa tekinteten járt az agyam, amikor kimondta az Isaac nevet. Azért egy kicsit furcsa, hogy egy angol fizikus miatt ennyire lesokkolt arcot vágott. De mondjuk honnan tudhatnám én, hisz még nem is ismerem.
- Amúgy köszi, hogy segítesz, nem tudom mi lenne ha erre a dogámra is egyest kapnék. De elég elszántnak tűnt a tanár, szóval biztos kitalálna valami jó kis büntetést. Ő ugyanis nem az átlagos megbuksz és kész figura. Előtte még jól meg is szenvedtet. Nekem pont az ő óráján kellett elaludnom, ilyen az én szerencsém. - köszöntem meg neki a segítséget, ami a rossz benyomás ellenére valóban jól jön. Hisz a tanárnőt ismerve, nem úsznám meg egy kis iskola utáni elzárással. Sajnos ez a hátulütője ha elhagynak a szüleid és a tanárok kénytelenek tanulásra nevelni.  

☽ Második emelet ☾