Ashley & Heloise

Szokásosnál még nagyobb utálatot éreztem mikor felkeltem. Minden és mindenki zavar, mindenkitől a falnak tudnék menni. Nagyobb késztetést érzek arra, hogy belekössek a velem szembejövőkkel. Még szerencsétlen nagyinak is sikerült egy csípős megjegyzéssel indítani a napját. Nem elég, hogy nála lakom, tőle kapom a legtöbb szeretet akkor még vele is gonosz vagyok. Mert sajna rég nem tudok más jelzőt aggatni magamra mint a gonoszt. Ezért is értem meg, hogy Klaus nem akar látni, folyton kerül. Azóta az ominózus eset óta olyan üresnek érzem magam. Harag fortyog bennem, mert megbántottam azt a fiút aki oltalmazó váram lehetne. Féltem az érzéseimtől és hazudnék, ha azt mondanám most nem, de hiányzik! Borzasztóan hiányzik a hangja, a mosolya és ebbe beletudnék őrülni. Nem értem, hogy tehettem ezt vele.. Vagyis, de! Folyton piszkáltam, sosem hagytam neki nyugtot, jó szó ritkán hagyta el a szám. Nem is tudom miért lep meg, hogy akkor sem viselkedtem jó barát módjára. De azért ezt akkor sem érdemelte már csak azért sem mert számomra sem közömbös.
Klaus-al kapcsolatos ezernyi gondolat fonák kavarog fejemben miközben a pince felé sietek. Valójában nem igazán tudom miért oda tartok. Sötét van és minden egyes centiméteren por lapul. Öreg falak meglehetősen nedvesek, csoda, hogy még penész birodalom nem alakult ki. És az a szag?! Dohos bűz, a hideg is kiráz már a gondolattól, hogy mi vár rám oda lent. Valahogy még is azt érzem oda kell mennem. Megfelelő hely egy kis magányra, biztosra veszem senki sem fog zavarni. Ahogy leérek a csigalépcsőn nem egyenesen haladok tovább, hanem lefordulok balra ahol cellák találhatók. Fiatal farkasok első átalakulásai itt zajlanak le. Olyan rideg az iskola ezen része. Szinte hallom ahogy ordítanak, ahogy csontjaik eltörnek, a láncok csörömpölését. Kegyetlen érzés lehet átalakulni. Sosem mondtam Klaus-nak, de mindig féltem mikor eljött a telihold ideje. Nem akartam, hogy fájdalmat kelljen éreznie. Nem sokat szoktunk erről beszélni, hogy milyen érzés is ez neki, de magamtól is rájövök, hogy hatalmas erő kell a kibírásához. Megpillantom az erős anyagból megmunkált kis „szobácskákat” egyik tövébe leülök. Szemem lehunyom. Csend! Magány! Erre van most szükségem. Telefonom lenémítom, ha esetleg valakinek eszébe jutnék ne zavarjon meg a hangos csengőhang. Lábaimat felhúzom, majd átkarolom. Fejem térdemre hajtom és csak élvezem a homályt. Egyfolytában rá gondolok és arra, hogy megérné-e érte megváltozni. Megérné-e nekem, hogy levetkőzzem ezt a negatív palástot mely mindennapjaim része. Nem tudnám elképzelni magam tündéri leányzóként. Egyszerűen  nem vehet a személyiségem teljes fordulatot, nem lehet szöges ellentéte mostani valómnak. ELÉG! Nem akarok többet gondolkozni ezen mert becsavarodom. Próbálok minden gondolatfoszlányt kitörölni agyamból és egy kicsit pihenni. Úgy érzem testem könnyebbé válik, fáradságom utat törve magának ringat álomba. Legalábbis ringatni akart mivel hangos csörtetésre felriadva nyitom ki szemem. Homlokom ráncba szökik. Ki lehet az?

words: számold meg ~ set:this ~ notes: gyenge kezdő

Hel & Ash

Ashley & Heloise

Azon vagyok, hogy mindentől és mindenkitől elzárjam magam. Olyan nekem ez mint másnak a koplalás. Ha másokkal tölteném az időm mikor lelkem éppen szétakar szakadni és nincs ki befoltozza akkor a szokásosnál is gorombább vagyok. Egy ideig jól esett kötekedni, mindenkit megsérteni aki csak szemem elé került, de mostanra már csak nagyobb űrt okoz bennem és úgy érzem beszippant egy fekete lyuk. Azt hittem, ha ide jövök ahol a „bébi” bolhások első pár átalakulása zajlik akkor nem zavar senki. De tévedtem. Valaki szintén itt akarja mulatni idejét. Cseppet sem örülök ennek. Pihenni akarok! Pihenni akartam. Annyira fáradt vagyok, szemeim csukódnának, de nem lehet. Fejem megemelve figyelem ki jön. Semmi kedvem most viaskodni, de ha muszáj lesz akkor nem hátrálok meg mint eddig sosem tettem. Lassan felállok mikor végre megpillantom az illetőt. Szőke haj, elegáns mozgás és...vámpír. Miből tudom? Ashley, iskolánk egyik vámpír növendéke. Nem nagyon beszéltünk, kerülöm az olyanokat kik mások vérén élnek. Nevezhető rasszizmusnak? Nem hinném, csupán óvatos vagyok. Nah meg amúgy sem vagyok az a fajta aki leáll ismerkedni, aki barátgyűjtő portyákra jár és kis csapatot kreál magának. Nekem senkire sincs szükségem. A nagyi szerint túlságosan kőszívű lettem és nem nyílik meg rajta kívül senkinek. Milyen igaza van, de nem érdekel. Engem egy valaki érdekel, Klaus, de még ő sem tud rólam túl sok mindent, sőt... Elvileg legjobb barátok vagyunk/voltunk és még sem tud rólam fontos dolgokat én pedig regényt írhatnék róla.
-Hát te?- Nekidőlök a rácsnak. -Amúgy, szia...- Sóhajtva vágom gyorsan rá. Nem akarok tiszteletlen lenni, most nem. Nem tudom mi lesz, csendben elhaladunk egymás mellett, vagy még egy embert kipipálhatok kis listámon akiket az ellenségeimnek tudhatok.

words: számold meg ~ set:this ~ notes: késve