Chace & Delilah

- Szóval, Jason azt mondta, hogy véletlenül akadt rá arra a meleg pornós oldalra... Én meg, tudod: mi van? Mégis ki akad rá VÉLETLENÜL egy meleg pornós oldalra? Szóval megmondtam neki, hogy szerintem a pasiknál kellene próbálkoznia, mire rám nyomta a telefont - Ginger nagyot sóhajt a vonal túlsó felén, én meg közben egy magazint lapozgatok, azt a rosszabb fajtát, amiben azt tanácsolják, hogy ha tetszik egy srác, vesd latba büszkeségedet és menj hozzá te, meg hogy a valódi szépség belülről fakad, ugyanakkor ne csodálkozz, ha világ életedre szingli maradsz, mert nincsenek hatalmas melleid meg feltöltött ajkaid. Szóval, ez az a magazin, amit épp kezeim közt forgatok, de azonnal félre is hajítok, mert ráunok. A hazugságok nem tesznek jót az idegszálaimnak és csak pusztulnak tőlük az agysejtjeim.
- Biztos vagy benne, hogy hazudott? Mármint, Ginger, hahó! Három éve jártok és szerintem, ha meleg lenne, már tudnál róla - az alsó ajkamra harapok, mert még véletlenül sem engedhetem magamnak, hogy rákérdezzek a szexre, elvégre barátnőm előszeretettel szokta ecsetelni a részleteket.
- Akkor mivel magyarázod a gépén az előzményeket? Hidd el, tudom, ha egy embernél gebasz van, és nála az van. Emlékszel, mikor Skyler tampont dugott a fenekébe? Én szóltam előre anyának, hogy valami nem stimmel vele, most meg... Nézz rá, sminkeli magát! De persze, nem szégyenlem a bátyámat. Transzi, de imádom ettől függetlenül is - szinte hallom, ahogy a szemét forgatja és ahogy a hátára gördül azon a hatalmas franciaágyon, ami a szobájában van. Ginger-ék nagyon gazdagok és mindig is irigyeltem egy kicsit azért, mert mindent megkaphatott.
- Szerintem adj neki esélyt a magyarázkodásra! Ne vádaskodj azonnal! - tanácsolom neki, majd az órára pillantok. Már kilenc van, régen sötét és anyáék is elmentek itthonról. Valami jótékonysági bál a suliban Zane-nek - Mennem kell. Fél óra múlva találkozok Chace-szel és még el kell valahogy juttatnom a Combo-t a földútra - hadarom gyorsan Ginger-nek és már fel is pattanok az ágyamról, majd kikerülve a kínos kérdéseket, miszerint miért nincs köztünk semmi, kinyomom a telefont.

Anya Opel Combo-ja nehezebb eset, mint hittem. Harmincöt percembe került, mire kihoztam idáig úgy, hogy nem törtem össze vele semmit. Félek, mert Londonban folyton cirkálnak a rendőrök és ha elkapnak, amint jogsi nélkül furikázok, rögtön hívják anyát. Anyát kiborítani pedig az utolsó dolog, amit szeretnék.
Kiszállok az autóból és nekitámaszkodok, közben viseltes Converse cipőm orrát tanulmányozom. Örülök neki, hogy felvettem ezt a bordó kardigánt, mert az idő csalóka, koránt sincs olyan meleg, mint amilyennek tűnt bentről a házból. Chace még nincs itt és kezdem azt hinni, hogy én tévedtem az időponttal kapcsolatban. Túl hamar jöttem, nyilván az izgalom miatt, elvégre azt mondta, megtanít autót vezetni. Eddig azt sem tudtam, hogy egyáltalán ő ért hozzá... akarom mondani, hogy tud vezetni. Mindenesetre, még tizenegy előtt végeznünk kell, mert ha anya hazaér és a Combo-nak nyoma sincs, rám fog lesújtani a haragja, nem másra.

Bongyorka & Chace

Vanessát furikázni a városba, Vanessával vásárolni menni és Vanessát visszafurikázni a suliba. Ez volt mára a feladatom, és mindet sikeresen is teljesítettem. Ettől most papucs vagyok? Lehet, de szeretek Vani papucsa lenni, egyébként is kapok cserébe khm..valamilyen szolgáltatást. Olyan ez mint a cserekereskedelem, adok-kapok és a többi. Mind a ketten jó üzletet kötünk. Egyébként is szétuntam volna az agyamat ma egész nap a koliban, főleg hogy Cesar egyre idegesítőbb ezzel a hülye plátói szerelem mizériával. Esküszöm ha ez az egész tovább fog fajulni, például odáig hogy kémkedni kezd a csaj után, meg mindenhol szerelmes üzeneteket hagy neki, akkor azt hiszem elbeszélgetek vele. Tudod, úgy mint férfi a férfival. Néha ilyen is kell. Nem lehetek mindig a  szuperjófej, példakép és örök kedvenc, leges legjobb barát. Néha a gonosz és szigorú apát is nekem kell eljátszanom. Ez van, nincs mit tenni. Kirakom a sulinál Vanit, elbúcsúzunk egymástól egy hosszas csókolózás..és egyéb finomságok után, majd megnézem ahogy becipeli azt a feszes hátsóját a koleszba, aztán a gázra taposok.

Tíz perc késéssel érkezem meg a tett helyszínére, ahol máris megpillantom Delilah Bongyorka Connorst, aki az autójának - mondjuk most így, egyébként az anyja autója - dőlve várakozik..nos éppenséggel rám. Dudálok egyet mert úgy látom nagyon leköti a cipőjének tanulmányozása, és remélem ezzel aztán jól rá hozom a frászt. Megállok közvetlenül a leharcolt Opel mögött, és leállítom a motort. Magamhoz veszem az útközben vásárolt XXL méretű sajtos chipset, csak mert tudom hogy utálja "Mert olyan büdös sajt szagú..", meg két doboz Mountain Dew-t, cseresznyéset mert tudom hogy imádja "Mindent ami szénsavas, és cseresznyés..", majd kiszállok az autóból. Vagyis szállnék, de még gyorsan vissza fordulok hogy kivegyem a kifejezetten erre az alkalomra beszerzett baseball sapkámat amit rögtön is a fejembe húzok. Így Deli, láthatja a feliratot amely hófehér nagy betűkkel rajta díszeleg. "I am the boss, I am the king." Ezzel csak annyit szeretnék neki közölni, hogy én mondom meg mit csinál, és ha ellenkezik kap egy adag sajtos chipset az orra alá. Nem szeretem ha a tanítványom nem azt csinálja amit mondok neki. Cesarnak sok tapasztalata van e téren, kezdve a kaktusszal a párnájában, egészen a kémia füzetében érlelt felvágottig. Végül sikerül kikászálódnom a BMW-ből, és direkt hatalmas robajjal csapom be az ajtót. Sapka a fejemen, chipses zacsi a számban, egyik kezemben az üdítők. Így sétálok oda Del-hez, és ölelem meg. Jó szorosan, közben pedig olyan hangokat adok ki hogy mmmm... Miután elégnek találom az ölelést rá vigyorgok, és szabad kezemmel kiveszem a számból a zacskót.
- Bongyorka, még mindig elbűvölően nézel ki. - kacsintok kajánul a lányra, és direkt tüzetesen végigmérem a talpától a feje búbjáig. Hogy miért hívom Bongyorkának? Mert göndör a haja amióta az eszemet tudom, és ahogy szalad a kis csigák mindig az arca körül lebegnek, és rugóznak a mozdulatait követve. Ja mondtam már hogy gyerekkori barátok vagyunk? Ha nem, hát most megtudod. Kis sírós baba korom óta ismerem őt, és ismerem az öccsét, ő meg ismeri a húgomat. Ő az egyetlen csaj akit nem akarok megfektetni, vagy felszedni. Hiszen ő Bongyorka, akivel gyakran rendeztünk grimaszoló versenyeket, és végül mindig döntetlen lett.
- Azt hiszem az alapoknál kéne kezdeni. - szólalok meg, és arrébb rángatom a kocsijától. Jé..tényleg nem nőtt semmit? Még mindig a mellkasomig ér. - Autó ez itt Delilah, Bongyi ő itt autó. - mutatom be őket egymásnak, csakhogy tudják kivel van dolguk.


◊ Who finds a friend finds a treasure. ◊

Chace & Delilah

A fene essen beléd Chace! Megugrok, mikor rám dudál és gondolom most el van telve magától, mert sikerült rám ijesztenie. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem egy másik kocsi közeledtét, pedig nehéz nem meghallani Chace járgányának jöttét. Kicsit morcos pillantással fordulok felé, csípőre vágom kezeimet és úgy várom, hogy kiszálljon.
Az ember azt hinné, hogy mindenki imádja ezt a halálian jópofa srácot, aki a lelke mélyén szerintem egy hat éves szintjén rekedt meg. Azonban tudom, hogy akadnak, akiket igenis bosszant ez az önfeledtség és gátlástalanság, amivel gyerekkori barátom büszkélkedik. Na meg ott van Sky, aki egy külön kategória, mármint ami a Chace-ről való gondolatait illeti. Még sosem találkoztak, Sky mégis többet tud róla lassan, mint én magam. Fontolóra vettem már egyszer kétszer, hogy megosztom a sráccal, hogy Ginger bátyja szívesen megismerné közelebbről is, lévén, hogy hihetetlenül szexinek találja, de azt hiszem, nem kellene ezzel terhelnem Chace-t. Különben sem akarom, hogy szórakozzon Skyler stílusán, vagy magán a srácon.
- Késtél - morgom mellkasába, mikor megölel és közben átfonom karjaimat dereka körül. Nem is tudom, hogy vagyok képes mellőzni őt napokig. És azt sem tudom, miért kell a VA-ba járni. Régen azt hittem, ugyanabban a középiskolában folytatjuk a tanulmányainkat, azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy találkozni is ritkábban tudunk - Te meg még mindig úgy, mint aki bohócot reggelizett. Jaj, el sem tudod képzelni, milyen unalmasak a hétköznapok nélküled - rázom meg fejemet csalódottan, majd az arcomba szökő napsárga tincsek közül egyet fülem mögé hajtok, hogy lássak is valamit, ne csak a göndör hajzuhatagot.
Felvont szemöldökkel nézem Chace-t meg azt az undorító chipses zacskót, amit mindig is utáltam. Magában a chipset is utálom, ha jól emlékszem öt éves koromban ettem utoljára és akkor is csak azért, mert ez a mamlasz azt mondta, a tv-ben látta, hogy gyorsabban nő tőle az ember. Nem hiszem el, hogy képes voltam ezt elhinni. Szerintem még mindig a gyomromban érlelődik ez a sok természetellenes anyag, amit a chips tartalmaz. Le kellene róla szoktatnom őt is, mert a kockás poci meg a helyes pofi bizony nem örök.
- Chace, a Combo és én négy éve ismerjük egymást. Attól eltekintve, hogy még nem volt szerencsém vezetni, szerintem tudunk majd alkalmazkodni a másikhoz - széles mosoly villan fel arcomon - Bár tény, hogy egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiszenvedtem ide ezt a csotrogányt. Ha legközelebb jövünk, emlékeztess, hogy szóljak neked! Minden kanyarnál halálfélelmem volt - rágcsálom a számat és visszaemlékszem azokra a percekre, mikor a volán mögött ültem remegő kézzel és azon aggódtam, melyik pillanatban megyek bele egy fába. Nem határozottan, nem tudok vezetni és szerintem még csak érzékem sincs hozzá.
Míg a kocsit tanulmányozom, mintha csak egy kicsit is szimpatikusabbá válhatna még ebben a pár percben, van időm Chace-t is szemügyre venni. Tényleg semmit nem változott, bár ahhoz nem töltöttünk elég időt távol egymástól, hogy bárminemű változást észleljek rajta. Na és az a sapka? Egekbe szökő szemöldökkel nézem őt egy darabig, aztán mosolygok, mert mi mást tudna csinálni az ember Chace Redway társaságában?
- Ühm, kezdek elbizonytalanodni, hogy nem a megfelelő embertől akarok órákat venni, Főnök - nyomom meg picit az utolsó szót, aztán pillantásom a kezében lévő üdítőkre szökik. Felcsillan a szemem, óvatos, bátortalan mosollyal nézem őt - Azt nekem hoztad? - a Mountain Dew-ra bökök fejemmel. Hát persze, hogy ismeri a gyenge pontjaimat. Ennek a löttynek sosem tudnék ellenállni és még azt is meg merem kockáztatni, hogy ez lesz a "jutalomfalat", ha sikerül valamit jól csinálnom.

Bongyorka & Chace

Bongyorkát megtanítani vezetni, nos...az nem kis feladat. Nem mintha fogyatékos lenne, vagy túlzottan szerencsétlen, egyszerűen csak nem fekszik neki ez a váltós dolog. Hidd el egyszer már ültem mellette az anyósülésen, és vámpír létemre halál félelmem volt. Legtöbbször nem is az utat nézte, hanem a váltót rángatta, vagy az ülését állítgatta be, esetleg megnézte hogy a három pedál közül melyik a kuplung. Ha egy gyenge gyomrú valaki beülne e mellé a szőke démon mellé, miközben vezet garantáltam elrókázná magát. Még jó hogy én férfiasan kibírtam míg egy utcányit lerobogott a BMW-mmel. Aztán mondtam csak el neki hogy soha, soha többé nem vezetheti az autómat. Ja és akkor kötöttem a lelkére hogy ezentúl minden héten egyszer vezetés órákat kell vennie tőlem. Csak nem nézhetem tétlenül hogy egy Delilah furikázik London utcáin, veszélyeztetve az ott lakók testi épségét. Amilyen jó fej vagyok, felajánlottam neki hogy tanuljon a legjobbtól.
- Egy vérbeli pasi mindig késik pár percet. - mondom elvékonyított hangon, és úgy csinálok mint aki hátradobja hosszú hajzuhatagát. Egyébként jó látni Bongyit, mert komolyan mondom már elvonási tüneteim voltak mióta utoljára találkoztunk. Az ember nem minden bokorban talál egy Delilah Connors féle csajt, én pedig csak örülhetek hogy egy ilyen lány velem lóg. Nem mintha én nem lennék főnyeremény..khm.
-Megtisztelő hogy nélkülem szürke hétköznapokat élsz. - teszem szívemre a tenyeremet, és lebiggyesztem ajkaimat hogy még hatásosabb legyek. Közben rázogatom a chipses zacskót, mert szeretem ha össze vannak törve kis darabokra a burgonyaszirmok, és így a számba önthetem a zacsi tartalmát. Tudod vannak ezek a fura, de totál menő szokásaim.

Miután bemutatom őket egymásnak, átkarolom Bongyi vállát és neki dőlök. Persze csak annyira hogy meg tudjon tartani, nem helyezem rá egész testsúlyomat. Fejemet a vállára hajtom, és bele szimatolok szőke tincseibe. Hmm..még mindig azt az eper illatú sampont használja. Egyszer képtelen voltam elviselni hogy ezzel a bizonyos hajsamponnal az én sérómat is megmossa, utána pedig beszárítsa és zselével ténykedjen rajta. Nem tehettem mást mert még csak 12 évesek voltunk, és a nem azt tettem amire ő megkért hisztizni kezdett. Ne akard tudni milyen amikor egy kislány hisztizik.
- Ha legközelebb jövünk, hidd el már legalább addig eljutsz hogy végig egyenesen vezetsz és nem kacsmarogsz át mindig a szemközti sávba. Mellesleg ha ma jól teljesítesz kapsz tőlem egy ajándékot. - mondom sejtelmesen, és már előre vigyorgok mekkorát fog nézni amikor megkapja azt az ajándékot. Még az is előfordulhat hogy kapok egy nagy pofont, de meg fogja érni..már csak az arckifejezése miatt is. Végül elengedem Bongyit, és arrébb lépek hogy még pár pillanatig felkészülhessen az első vezetési órájára. Közben nem kerüli el a figyelmemet ahogy végig mustrál, és megakad a pillantása a sapimon. Idióta vigyorral az arcomon mutogatok a sapkára, hogy biztosan leessen neki a dolog, s amikor elmosolyodik rögtön tudom hogy vette a poént.
Felvonom a szemöldökömet, és kapucnis felsőm zsebébe rejtem a Mountain Dewt, el Deli kíváncsi pillantásai elől. Rázom a fejemet hogy egyenlőre nem kaphatja meg, mert ügye azt ki kell érdemelni.
- Először is én vagyok a világ legjobb tanára, vagy csak az egyetlen aki be mer melléd szállni. Nem bántásból. - teszem hozzá de azért egy apró kis félmosoly megjelenik szám szegletében. - Másodszor pedig, csak akkor kapod meg ezt a mennyei mannát ha azt teszed amit én mondok. - a kocsijához lépek, és kinyitom az ajtaját. - Milédi, kérem üljön be a járgányba. - szólítom fel vicces eltorzított hangon, s ha beszállt becsukom mögötte az ajtót, majd átsétálok a túloldalra hogy beüljek az anyósülésre. Miután jó esetben mind ketten beövezve ülünk a tragacsba, ölembe veszem a chipset és kibontom. Szórok a számba egy nagy adagot, majd úgy kezdek el beszélni hogy közben tele szájjal csámcsogok. Kiadom az első utasítást, miszerint nyomja be a kuplungot, győződjön meg hogy a váltója egyesben van e, (mert először mindig, MINDIG azt kell) utána engedje ki a kéziféket, és mehet a gyújtás.

◊ Who finds a friend finds a treasure. ◊

Chace & Delilah

Halkan kuncogok, mikor mesterkélten hátradobja nem létező haját és a késésről magyaráz. Néha elgondolkozom, hogy honnan van Chace-ben ennyi élet és energia, amiből sosem merül ki. Hm, nyilván az a sok sajtos chips teszi. Lehet, hogy nekem is azt kellene magamba tömnöm, hogy mindig pörögjek, mint valami búgócsiga? Azt már nem. Inkább élnék egész életemben salátaleveleken, mint hogy ahhoz hozzányúljak. Különben meg nem mondhatja senki, hogy túlzásba viszem az egészséges étkezést, ugyanis imádom az édességet. Ami cukros, az jöhet, kezdve a Mountain Dew-val, a gumicukorral, a csokoládéval, a vattacukorral és még egyéb nyalánkságokkal, amiket mindig szívesen látok a ház körül. Kivéve a chipset. Sosem eszek chipset és félek, hogy ha valamit rosszul csinálok, belém tömi azt a vackot. Fúj.
- Megtisztelő? Kérlek... Ne csinálj úgy, mintha nem mondaná ezt minden második ember! - nevetek és játékosan vállba boxolom, majd engedem, hogy rám támaszkodjon. Szerencsére nem kapom meg testtömegének száz százalékát, így kényelmesen tudok még állni a saját lábaimon is.
Nézem az öreg Combonkat és mosolygok. Néha anyát könnyedén tudom azonosítani ezzel a kocsival: ahogy apa lecserélte ezt a gyönyörűséget egy Saab-ra, úgy anyát is egy huszonéves bombázóra, aki körülbelül feleannyi idős, mint apa. Kétség sem fér hozzá, hogy a fodrászlotyó csak apa pénzére hajt, merthogy akár az apukám, akár nem, azt még én is tudom, hogy nem egy főnyeremény a külsejét illetően. Régen azt hittem, apa pont olyan dögös lesz, mire megőszül, mint Richard Gere. Tévedtem, méghozzá elég nagyot.
- Te most komolyan cikized a vezetési stílusomat? Nézd csak meg a Combo-t! De komolyan, Chace, gyerünk, nézd meg! - finoman megfogom az állát és a kocsi felé fordítom a fejét, hogy azt tegye, amit mondok, közben ráncolom a homlokom, de nem tudok elfojtani egy mosolyt - Egy karcolás sincs rajta. Idehoztam. Szerintem valamicskét mégis értek hozzá - azt már nem adom tudtára, hogy harmincöt percembe telt kihozni ide, mert akkor megint csak én lennék a béna.
Felcsillan a szemem a meglepetés szó hallatán, de nem kíváncsiskodok, mert tudom, hogy Chace-ből hiába próbálnám kiszedni mi az, ha egyszer nem akarja elmondani. Inkább teszem amit mond és figyelek rá, ahogy jó diákhoz illik.
- A világ legjobb tanára? És ezt mégis ki tanúsítja? - vonogatom szemöldökömet, végül egy vállrándítással beszállok a kocsiba. Hirtelen túl nagynak tűnik innen az út. Túl szélesnek. A kormány pedig nem illik a tenyerembe. Elveszek a volán mögött - Nem mehetnénk a BMW-ddel? Véletlenül sem akarom összetörni a Combo-t - lebiggyesztem ajkaimat és úgy nézek Chace-re, hátha legalább minimálisan puhítható a lelke. Ez régen mindig bevált, bár azóta sokat változtunk. Ő is és én is.
Teszem, amit mond. Benyomom a kuplungot... jön a sebváltó... végül kiengedem a kéziféket. Gyújtást adok. A kocsim életre kel és már ez is minimális sikerélmény, lévén, hogy otthonról úgy indultam el, hogy Sky segített beröffenteni. Mondanom sem kell, ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön, nehogy összetörjem magam és gondolom, reménykedett egy találkában Chace-szel. Nemet intettem, mert sajna ez nem az az éjszaka, mikor Sky-nak velünk kellene tartania.
- Több, mint jó vagyok - büszkén vigyorgok, kivillantva fogaimat - Indulhatok, főnök? - lelkesen markolom a kormányt és közben összeszűkült szemekkel fókuszálok az útra. Nem sok mindent látok, talán jó lenne bekapcsolni a fényszórókat. Öhm, az is hogy is működik?

Bongyorka & Chace

Vállamat dörzsölgetem amibe Bongyi álnokul bele boxolt. Hűha, annak ellenére hogy ilyen törpe, és törékeny virágszál hatását kelti egészen nagyot üt. Bár régebben sokszor verekedtünk, mindig én páholtam el őt, persze csak finoman nehogy aztán elmenjen árulkodni. Lehet mostanra már megtanulta hogyan kell jó erőset ütni. Elismerően bólogatok, miközben még mindig a kocsi előtt ácsorgunk. Elkezd a vezetési stílusáról magyarázni, ami tulajdonképpen nincs is neki. Tekintve hogy se jogsija, se érzéke nincsen a dologhoz.
Persze ezt hangosan ki nem mondanám, mert akkor kapnék még egy hatalmas öklöst a vállamba. Nem szeretem amikor egy csaj harcias, valahogy elvesztem akkor felé a szexuális érdeklődést. Nem mintha Del iránt érdeklődnék úgy. Persze jó csaj, meg talán az esetem is lenne, de túl jól ismerem. Láttam már nyakig sárosan, keltem már mellette úgy hogy bepisilt az ágyba (velem együtt) de ez még régen volt kábé amikor három négy évesek voltunk. Olyankor minden kiskölök bevizel az ágyba. Szóval szerintem ezért nem érdeklődőm ÚGY Delilah iránt. Fontosabb a barátságunk.
- Jól van egy kicsit értesz hozzá, de hidd el ez nem elég. - rázom a fejem mint egy szigorú tanárbácsi. Figyelmen kívül hagyom további élcelődő megjegyzését, mert tudom csak azért ilyen ellenséges hogy elterelje gondolatait a tényleges problémáról. Mégpedig arról hogy nem tud vezetni.

Beszállunk az autóba, elmagyarázom neki gyorsan hogy mit hogy kell aztán hihetetlen oltári nagy csoda következik, mert az autó beindul. Büszkén ropogtatom a sajtos chipset a fogaim alatt, miközben barátságosan megveregetem Deli vállát.
- Szép volt újonc. - dicsérem meg, hogy ettől legyen egy kis önbizalma. Bár van az magától is, ahogy itt agyon isteníti magát. Azt hiszi hogy túl van a nehezén, pedig a legrosszabb rész csak most jön. Ch..kezdők! Újabb maroknyi burgonyaszirmot veszek magamhoz, és cseppet sem kulturált módon tömöm bele a számba. Nem félek attól hogy Bongyi rám szól, mert már én is láttam őt úgy enni mint egy disznó. Főleg a csokifagyit.
- Először is, nem vezetheted a BMW-met. A közelébe se engedlek. Ne is álmodj róla kisasszony. - dorgálom meg anyai hangon, majd közel hajolok hozzá és a pedálokra mutatok. A kuplungot hál istennek tudja hol találja meg, a kérdés az hogy a féket és a gázt nem keveri e össze? Kinézem belőle hogy indulásnál a féket nyomja, és nem érti miért nem mozdul megy a kocsi. Elröhögöm magamat, mert ez a feltételezés magában is abszurd, mégis Delire vallana.
- Ez itt a fék. - mutatok a középső pedálra, majd ujjammal a jobb szélsőre bökök. - Ez pedig a gáz. Csak azért mondom el nehogy meglepetés érjen. Na most. Míg a kuplungról szép finoman emeled fel a lábadat, addig ugyanolyan lassan nyomd a féket. És voilá az autó el fog indulni. - magyarázom neki, remélve hogy nem bénázza el és el tud indulni. Bár ha elsőre lefullad az érthető, mert ez minden kezdővel megesik. Csak remélni tudom hogy Bongyi gyorsan tanul. Egyébként is tizenegykor kezdődik a Tuti Gimi addigra haza akarok érni..

◊ Who finds a friend finds a treasure. ◊

Chace & Delilah

Kiszélesedik a mosolyom, mikor Chace megdicsér, de hamar rájövök, hogy ez afféle "szép volt, de ne hidd, hogy ennyitől hasra esek" dicséret. Fokozatosan hervad le vigyorom és arra a döntésre jutok, hogy nekem sem szabad ennyitől hátast dobnom. Beindítottam a kocsit, nagy kunszt. Sky biztos kiröhögne, ha látná, hogy már ettől mennyire feldobódtam, épp ezért örülök, hogy nem őt, hanem Chace-t kértem meg, hogy tanítson vezetni. Az oka mindennek pedig az, hogy utálok gyalog menni a szupermarketbe és utálom Zane-t is gyalog kísérgetni a fociedzéseire. Nincs bajom a mozgással, de mégis csak kényelmesebb kocsival szaladgálni ide meg oda, plusz imádnék nyelvet ölteni Mariah-ra, miközben elsuhanok mellette a Combo-val. Arról már ne is beszéljünk, hogy Chace egy borzasztó kocsitúra után, mikor én vezettem, a lelkemre kötötte, hogy meg kell tanulnom normálisan autót vezetni. Ő pedig segít ebben, tehát nem nagyon kellett kérlelnem.
- Köszönöm, mester - komoly ábrázattal bólintok és kihúzom magamat, ezzel jelezve, hogy tovább léphetünk, ez már menni fog - Fúj, Chace - törlöm végig szabad kezemmel arcomat, mert közelebb hajol és teli szájjal beszél meg röhög. Nincs nekem semmi problémám azzal, ha egy malac - édes kismalac - módjára eszik, mert már megszoktam és különben is, láttam már gusztustalanabb helyzetben is, de ez feszegeti a határaimat. Végül csak vele nevetek és arrébb lököm szabad kezemmel a kezét, mert az orromban érzem a sajtos chips bűzös szagát.
Elhúzom számat, mikor megdorgál a kérésem miatt. Pedig jó móka lenne újra a BMW-ben ülni, emellett nem izgulnék azért, hogy összetöröm-e a Combo-t vagy sem. Anya tuti szobafogságra ítélne egy darabig, elvégre arról sem tud, hogy most itt vagyok.
- Köszönöm, hogy bizalmat szavazol nekem - csalódottan szegem le a fejemet, de aztán kénytelen vagyok újra a tanár bácsira figyelni, aki bőszen magyaráz és kicsivel nagyobb lelkesedéssel, mint arra számítottam az elején.
A számat kezdem el rágcsálni, de azért figyelek arra, amit mond. Kellemes a hangja, szeretem Chace hangját, mert megnyugtat és erőt ad. A kezét figyelem, chipstől sós mancsát, amikkel kedvére hadonászik, hogy nyomatékosítsa, amit mond. Sikeres minden próbálkozása.
- Chace, figyelj... - nagyot sóhajtok és egy darabig nem mondok semmit aztán felé fordulok, de szorosan fogom a kormányt - Ha nem élnénk ezt túl vagy bármi bajod esne és kórházban kötnél ki és ne adj isten kómába esnél, akkor is szeretném ha tudnád, hogy szeretlek és hogy nem direkt volt - hadarom el gyorsan egy szuszra, mikor egy szemembe hulló tincset próbálok kifújni az arcomból, több-kevesebb sikerrel.
Azt teszem, amit mond. Fék és gáz. Újra elismétlem, nehogy keverjem a kettőt, aztán követem az instrukciókat, amiket parancsba adott. A kocsi mintha megmoccanna alattunk, talán zöttyen is egyet, minek következtében újabb adag tincsek záporoznak arcomba. És ennyi. Anya Combo-ja lefullad.
- Ööö... jól érzem, hogy valamit nem jól csináltam? - magyarázok a göndör fürtök mögül és nem sok mindent látok ugyan, de azért szorosan markolom a kormányt, mintha még lenne bármi jelentősége is.