Mindent a saját hibáimból, elkövetett csínyekből, és erőmből tanultam, mindig arra törekedtem, hogy jobb ember legyek, de sosem sikerült.
Az okára is sokára jöttem rá. Mégpedig az, hogy sosem volt senki az életemben, akihez ragaszkodhatnék vagy kötődhetnék...
Senkivel sem találkoztam, akivel ilyen kapcsolatunk lehetett volna, amivel egy barátság pecsételődne meg. Akinek ilyen van az életében az, ne halassza el a lehetőséget, hagyja, hogy ragadja magával ez az érzés, s akkor nem lesz egyedül. Azért, mert mindig lesz ott valaki. Akit lehet évekig nem lát, aztán hirtelen összetalálkoznak, de még így is elmondhatja azt, hogy van valaki, akihez ragaszkodik...
Én csak vágytam valakire, aki egy barát, vagy akkor még fogalmam sem volt mibe is kezdek. Csak mentem az utamon, mely úgy hánykolódott mint egy hajó egy nagyon erős viharban a tengeren. Aztán jött egy kisebb fény. Egy kicsi, de mégis én voltam az, aki felnőttként tudta mibe vág bele. Igaz, biztos sosem volt benne, hogy amit tesz, az mit is jelent. Végül is megértettem, és tudtam, hogy mit csinálok, mire vállalkoztam...

*
Barátok százai, akik lehetnek kétszínűek, és hanyagolni is fognak egy idő után... vagy egy ember, akihez igazán kötődhetsz, bár sosem mondtad el neki ezt, mert valami miatt nem merted, vagy nem álltál rá készen még, hogy színt vallj előtte.....
Te melyiket választanád? Mi a jobb, vagy ami feltehetően meghatározza életed?
Csak Te tudhatod. Senki más. Csakis Te vagy az egyetlen személy, aki ebben dönteni tud és tudhat. S fog is... Ezt érezned kell, nem gondolkodni ezen.
Amikor egy kereszteződésben állsz, és nem tudod merre menj, mert nem vagy ismerős azon a helyen, akkor mit lépsz?
A legszimpatikusabb útvonalat választanád? Vagy inkább becsuknád a szemed, önmagadba néznél, és hallgatnád a tested rezgéseit, és azt, hogy igazából merre mennél, de sosem tudhatod mi vár az útvonalak mindegyikén. Veszély és félelem. Boldogság és valóság.

*
Kihasználtam sok embert, köztük egy olyat is, akit bár nem igazán szerettem, de mégis legbelül mai napig érzek iránta valamit. Valamit, amit sosem mondtam el neki, és azt hiszem, nem is kíváncsi rám azok után, hogy csak úgy ott hagytam őt...
Eltűntem, mint a kámfor, és még hazugságokat is terjesztettem róla. Fogalmam sincs azóta sem, hogy mi ütött belém, pedig jól megvoltam vele. Csak én ennél sokkal kegyetlenebb és büszkébb vagyok, hogy bármi olyat is tegyek, ami pozitív dolog lehetne. Ő volt az, akit megkértem, hogy változtasson át vámpírrá, mert nekem nem volt elég az, hogy boszorkány voltam, bár semmikor sem voltam jó személyiség.
Túl sokan szeretnék látni a halálomat, többek között Logan is. Amit tettem vele, az nem megbocsátható, még számomra sem.