Az oldalon található kinézet nem jött volna létre, a deviantart és a Vulnera Samento nélkül. Utóbbitól a színvilágot kölcsönöztük, valamint a fejléc hátterén levő kis barnás patternt. A lapon található leírások mind Spencer tollából származnak, tehát kérlek titeket ne másoljátok le kérdezés nélkül. A kódokat szintén Spencer gyártotta, ha valamelyik megtetszett nyugodtan kérd el. Az oldal ötlete megint csak az imént említett hölgyemény fejéből pattant ki, ha máshol is létezik már ilyen szerepjátékos fórum az csupán véletlen egybeesés.
Hogy milyen is Emily? Nos, ezt így nehéz meghatározni, ahogyan semelyik embert sem lehet pár szóval lerajzolni. Hiszen több összetett jellemvonás alkotja meg azt az egyént, akiből csak egy van ezen a földkerekségen. A viselkedését nagyban befolyásolják az adott körülmények. De azért igyekszem pár főbb és általánosabb jellemvonással körülírni ezt a kusza kis nőt. Tehát Trace: egy eléggé csendes lány, nem a társaság központja, bár szeret sok cserfes ember közelében lenni. Nagyon jól vegyül, egyébként roppant értelmes megszólalásai vannak, és nagyon vidám, mindig mosolygós, sokat nevető szőkeség. Szeret hallgatni másokat és szinte mindent megjegyez, így az embernek vigyáznia kell, hogy mit mond előtte. Habár ritkán teszi szóvá ha valaki üti egyik mondatával a másikat. Konfliktus kerülő, szinte sosem látni sírni vagy csapkodni. Persze ő is képes rá, de utál kiborulni idegenek előtt. Ahhoz nagyon komoly dolognak kell történnie, mert egyébként csak az láthatja így aki elég közel kerül hozzá. Borzasztóan naiv és tapasztalatlan, főként a férfiak terén. Annak ellenére, hogy gyönyörű lány Milo előtt nem igazán volt pasija. Pedig pont megfelel a mai kor férfi ideáljának... hmm... körülbelül. A szőke hajára és kék szemére kapnia kell egy pipát,vékony lány, formás idomokkal. Bár elég alacsony, mindössze százhatvan centi. Talán itt a hiba, a kulcs, hogy miért nem lett a suli kedvenc csaja. Hiszen inkább édes, mint bomba nő. És eddig nem is fektetett nagy hangsúlyt arra, hogy bombasztikusan fessen. Most, hogy van Milo, igen már megvásárolta első, komolyabb magassarkú cipőjét. Ennek ellenére még mindig az a pulcsiját a kezére húzó és azt gyűrögető szőkeség. Akit borzasztó könnyű zavarba hozni, és mellékesen kétballábas is. Esik és kel, már fel sem tűnik neki, sem az ha ezért megbámulják. Mindent összevetve tényleg inkább cuki, mint "döngetni való", ezt bizonyítja, hogy egy éve elhatározta, hogy a férjének tartogatja magát. Nos, a fogadalmat egy picit több, mint egy évig sikerült betartania... De ő még annak ellenére sem azaz egy éjszakás típus, hogy egy fiúnak egy hét után sikerült az ágyába döntenie... nem, mert ragaszkodó, akit megszeret azt nagyon tudja imádni,olyan akár egy gyerek, aki feltétel nélkül szeret, vagy mint egy macska. Bújós és ölelgetős, és szereti ha imádják. Szüksége van a testi kontaktusra mindenkivel aki közel áll hozzá (és itt most kicsit rakjuk félre piszkos fantáziánkat). Persze tele van titkokkal, ahogyan mindenki és van egy súlyos, amit soha, de soha nem osztott még meg senkivel, és talán nem is fogja... Tehát ő Ems, de ki tudja, hogy mit hoz még ki belőle az élet?
Érzem, ahogyan az álom lassan elnyom az íróasztalra görnyedve, sötét árnyakat hozva magával. Küzdöttem ellene, nem akartam elaludni... De aludni muszáj, nem lehet nélküle kibírni. Évek teltek el, s még mindig kínoznak a képek, újra megtörténik és megint... csak az agyam torzítja a képet, segít vagy még rosszabbra változtatja, igyekszik feldolgozni, ami lehetetlennek látszik. Nem bírom tovább, le kell hajtanom a fejemet, még pislogok, fel-fel ébredve. De nem nyerhetek, az álom köde teljesen bekebelez... Kívülről figyeltem a szöszke kislányt, ahogyan a lépcső mögé kuporodva remeg. Hol én magam voltam a kislány, hol pedig csak egy közönyös szemlélő. A másik szobába egy nő zokogott, síró hangon rimánkodott valakinek, s a zokogását csak a férfi nehéz, döngő léptei szakították félbe. Ott kucorogtunk én és a kislány, éreztem, ahogyan egész testében remeg, s szájára tapasztja a kezét nehogy hangosabban vegye a levegőt, mint szabad. Ugyan azt tettem én is, szinkronban a mozgásával. Könnyek potyogtak a szeméből, hiszen pontosan tudta, hogy az anyja már hányszor védte meg a saját testével az agresszív és alkoholista apjától. S még csak nem is ő szülte, csupán a mostohája, még is úgy szerette, ahogyan édes gyermekét. A kis szőkeség anyukája a szülésbe halt bele, ugyanis korán jött a baba, és amikor kórházba vitték a nő sovány és alultáplált volt... nem tudták megmenteni. De ebben az időszakban Marie már, mint szerető az apja mellett élt, így egyértelmű volt számára, hogy megvédi a kislányt, akár az élete árán is. -Hol a kis szajha?- Ekkor múlt tíz, a szajhának aligha nevezhető, nőkezdemény. Éreztem... Éreztük, hogy most kell menekülni. Ismertük már nagyon jól ezt a kegyetlen, de apa névvel aligha illethető hímet. Hatalmas volt, szikár, részeges és kegyetlen. Minden nap talált problémát, ha nem esett össze részegen a kanapén...Pedig úgy igyekeztünk mindig. Mindenhol rend honolt, s étel is mindig várta. Nem játszottunk hangosan és soha, de soha nem jött át senki. A kis Rich csak meg akart lepni minket azzal, hogy átrohant. Csak nem tudta, hogy így felébreszti apát, ő elfutott... mi meg itt maradtunk vele. Elkezdtünk négykézláb kúszni az ajtó felé. Még sosem szöktünk el, mert féltünk, hogy akkor még nagyobbat kapunk, vagy, hogy anyának lesz baja... Eljutottunk a kislánnyal a nagyszobáig, óvatosan el a kis asztal mellett, feláll és fut... Megbicsaklottak remegő lábaim, s immár a kislányként és nem csak kísérőként terültem el a földön. Éreztem, hogy a térdemből vér serken, de nem foglalkoztam vele. Négykézláb kúszni kezdtem, amilyen gyorsan csak tudtam, de nem sikerült... A nadrágszíj első csattanása a földre terített, nem csak én sikítottam fel, hanem anya is azonnal... és valaki még, visszhangzott a fülemben az ordítása. Hirtelen felriadtam, a jegyzeteim a földön hevertek, a homlokomon gyöngyözött a veríték és kapkodva vettem a levegőt. Az órára pillantottam. Két órát aludtam? Már több, mint hét éve, hogy ennek vége lett. Anya felkapott, bevitt a kórházba és feljelentette Markot. Megszabadultunk. A telefonomért nyúltam, ahogyan mindig amikor rémálomból ébredtem, nem zavart, hogy hajnali kettő van. Tudtam, hogy bármikor felhívhatom, a kapcsolatunk szorosabb volt annál, sem, hogy fennakadjunk a múló időn. - Anya?- Szinte láttam magam előtt, ahogyan fátyolos hangomra hirtelen felül a kényelmes ágyában s azonnal éberré válik. - Semmi... -Biztos voltam benne, hogy tudja mi bajom.-Csak rosszat álmodtam. Átmehetek a hétvégén? - Jaj kicsim ezt meg sem kell kérdezned, ez a te otthonod is, hiszen tudod.- Elmosolyodtam miközben megtámasztottam a homlokomat a kezemen. - Tudom anya, csak hallani akartam a hangod. És persze, szerettem volna, hogy felkészülj majd valami finomsággal nekem. - Nevettem a telefonba halkan, ő visszhangozta az enyémet. - Jó éjt anyu! - Jó éjt kicsim! Álmodj szépeket! - Úgy lesz! - Vágtam rá, bár nem voltam benne biztos, hogy igazat mondok. Minden esetre megpróbálhatom. Kinyomtam a telefont, s egy gyors zuhanyzást követően, az ágyba bújva hagytam, hogy ismét elnyomjon az álom.*
kor:17; szül. hely/idő:London,1995.08.31; becenév:Ems,Ace családi állapot:Kapcsolatban <3 csoport:Boszorkány play by:Emilie Nereng
Ide jöhet egy kis idézet
10.08.2013
Trace McHorn
Victorian Angels RPG
◊ you said it : 4 ◊ your raise date : 2013. Aug. 09.
Tárgy: Re: Trace McHorn 10.08.13 10:48
Elfogadva! Először is, isten hozott itt, Milo már nagyon várt :3 Sajnálom, hogy ilyen apát adott a sors, bár ő nem is nevezhető apának, inkább csak egy pszichopata, de már vége, és ez a lényeg! A jellemed nagyon tetszett, szerintem mi nagyon jóban leszünk, hiszen szinte ugyanolyanok vagyunk, a pulóvergyűrögetést leszámítva. ; ) Nem is pazarlom tovább a szót, menj foglalózni, aztán vesd be magad a játékba, jó szórakozást! :3
Hannah Jung
Victorian Angels RPG
◊ you said it : 83 ◊ your raise date : 2013. Jul. 25. ◊ i belong here : VA High