A nevem Aaron Knight. Itt születtem és töltöttem gyermekkorom Londonban. Szüleimmel és kishúgommal Zoe-val laktam, egy egész tágas családi házban. Szerettem őket nagyon, jó életem volt mellettük, mindenem meg volt, amire csak egy gyerek vágyhat. Az iskolában is sok barátom volt és mondhatni jó tanuló is volta. Legalábbis próbáltam kihozni magamból a maximumot, hogy valamivel szüleim kedvébe járjak, a sok jó után amit tőlük kaptam. Azt szerettem volna ha büszkék lettek volna rám. Bár gyermekkorom nagy részét Londonba töltöttem, azért évente párszor elutaztunk erre, arra szerte a világban. Azonban az egyik ilyen utazás alatt minden megváltozott. Ez is úgy indult mint a többi, bepakoltunk, repülőre ültünk és már mentünk is a kijelölt hely felé. Ami ezúttal San Francisco volt. Kb úgy 13 éves lehettem, miután leszálltunk a gépről és odaértünk szállásunkra, már be is esteledett. Mindenki nagyon fáradt volt, ezért hamar le is feküdtünk. De úgy éjfél körül valami furcsa zajra ébredtem, ami egyenesen a ház mögött lévő erdőből jött. Sosem voltam az a félős kisfiú, szóval elhatároztam, hogy utána nézek mi lehet az. Be sétáltam egyenesen az erdőbe, a furcsa hangot követve, ami egy idő után abba maradt. Csak akkor döbbentem rá, hogy túlságosan bejöttem és nem tudtam merre van a hazafelé út. Csak elkezdtem nézni körbe, hogy hátha meglátom erre vezető lábnyomaim, vagy valami fényt. Már elég kétségbe estem, amikor is két aranysárgán izzó szempárt láttam meg a távolban. Rettenetesen megijedtem és elkezdtem rohanni az ellenkező irányba. Csöppet sem érdekelt, merre megyek, csak minél messzebb szerettem volna kerülni attól az ijesztő valamitől. Csakhogy egy rossz lépés után felbuktam és elestem. De ez után összeszedtem magam és felálltam, hátra néztem, de nem láttam semmit. Ekkor megnyugodtam, de amikor újra előre fordulta, egyenesen azzal a sárga szempárral néztem farkasszemet. Egy farkas volt, elkezdett morogni és vicsorítani rám. Azt gondoltam, hogy most végem van, hisz nem volt hová futnom. Ezt követően a farkas, rám támadott és bele mélyesztette éles szemfogait a jobb vállamba. Erre fájdalmamban felkiáltottam, amit már a nem is olyan messze lévő szüleim is meghallottak. Hamar meg is találtak az erdő szélén az avarban feküdve. A farkasnak pedig amire kiértek, nyoma veszett. Sérüléseim nem voltak életveszélyesek, de pár napra kórházba kerültem miatta. Miután kikerültem, furcsa dolgokat tapasztaltam magamon. Valahogy minden olyan más volt mint előtte. A hallásom, látásom és a szaglásom is sokkal intenzívebb lett. Persze ezt 13 fejjel még nem igen tudtam értelmezni. Aztán ezt a testi erőnlétemben is megmutatkozott, sokkal energikusabb és gyorsabb lettem. Nem értettem, ezen dolgok okát, de nem is nagyon agyaltam miértjén. Ez után eljött az első telihold éjszaka, már nappal is elég ingerlékeny voltam, amit észre is vettek rajtam. Este azonban elkezdődött első átváltozásom, hihetetlen fájdalmakat éltem át. Először csontjaim kezdtek eltördelni, a szüleim szeme láttára tört el a testem össze csontja. Ami szörnyen megrémítette őket, de csak ez után jött még a java. Elkezdtek kinőni szemfogaim és karmaim, majd aranysárga szemem is megvillant. Halálra rémisztettem őket, látták kisfiúkat szörnyeteggé változni. Másnap arra ébredtem, hogy a szobámba vagyok bezárva, ahol a fal csupa karmolás és az egész szoba romokba hevert. Majd, amikor nagy nehezen kijutottam szobámból elindultam megkeresni szüleimet. De nem találtam otthon senkit. Nem értettem hová tűnhettek, eleinte azt hittem, csak munkába mentek vagy valami. Viszont pár nap elteltével már rájöttem, hogy nem erről van szó. Otthagytak engem, egyedül mintha csak valami megunt játék lennék. Egy hét elteltével sem volt semmi hír róluk, szóval én is otthagytam házunkat és az utcákat jártam valami étel szerzés reményében. Élelmet ugyan nem kaptam, de újonnan eltévedtem és nem találtam haza. Szóval az éjszakát az utcán töltöttem az egyik sikátorban. Másnap reggel egy ismeretlen férfi szólítgatására ébredtem.
- Héj kölyök... kölyök.. héj. - szólítgatott az ismeretlen férfi, amire kinyitottam szemem, majd rá tekintettem szemeimet dörzsölve.
- Hogy hívnak kisfiú? - kérdezte tőlem a nevemet.
- Aaron, Aaron Knight. - válaszoltam kérdésére, fáradt és eléggé gyengécske hangon.
- Értem, figyel Aaron, nem lenne kedved velem jönni? Út közben pedig megállnánk valahol reggelizni. - ajánlotta fel nekem a férfi, hogy ha vele megyek kapok valami ennivalót. A reggeli hallatán rögtön felcsillant a szemem és elfogadtam ajánlatát. Út közben és a reggeli alatt, mondott ezt azt. Elmondta, hogy én egy különleges fiú vagyok, akinek sokra lehet képes ha kellően odafigyel azokra a változásokra, amiken keresztül ment a közelmúltban. Elmondta, hogy egy nagy ajándékot kaptam a sorstól, amit ki kell használnom. Ezt követően pedig befogadott magához és azt kérte a régi iskolám helyett inkább a Victorian Angels gimnáziumba járjak. Még sosem hallottam, erről az iskoláról és amúgy is én még csak középiskolás voltam. De azt mondta ott a fiatalabb gyerekeknek is van lehetőségük tanulásra. Így hát iskolát váltottam és a következő nap már ott is kezdtem. Sok dolgot tanultam ott, megtudtam, hogy a harapás által vérfarkassá váltam. Amik létezéséről eddig még halványilag gőzöm sem volt. Megtanították, hogy kontrolláljam a bennem lévő fenevadat. Ami elég fárasztó és megerőltető volt. Borzalmas kínokon mentem keresztül, de megtanultam a teliholdtó függetlenül való átváltozást. E közben pedig új barátokra is szert tettem, akikkel egy falkát alkotunk. Mára már 23 éves vagyok, rengeteg örömöt lelek a farkas életben. Szeretek falka társaimmal futni és kisebb, nagyobb állatokra vadászni az erdőben. Bár már túl vagyok rajta, azért még mindig nehéz felfognom, hogy a szüleim csak elhagytak engem. Tudom persze, rettenetes lehetett végignézni, ahogy átalakulok. De, hogy ez miatt csak megfutamodtak és magamra hagytak, sosem bocsájtom meg nekik. Mára már úgy érzem megtaláltam önmagam, már a bennem lévő űrt is sikerült betölteni, amit régi családom hagyott maga után. Jó érzéssel tölt el, hogy tartozok valahova, a falka tagok egyben az új családom is, akikért kész vagyok életemet adni.