- Csámpás vagy - a lábaimra nézek, amik tökéletesen, legalábbis helyénvalóan állnak, ezért bután bámulok Zane-re, aki pulóverébe törli az orrát.
Várom már a pillanatot, amikor anya leül vele szemtől szembe beszélni és elmagyarázza, miért kell minden "kislánnyal" rendesen bánni. Emlékszem, mikor apa olyasmivel tömte a fejét, hogy ha rossz fiú lesz, még több lányt kap majd meg, mintha jól viselkedne. Emlékszem, hogy mennyire gyűlöltem, mikor ilyen idióta tanácsokkal nevelgette a kedves fiát, akivel ahelyett, hogy kiugrott volna a parkba focizni, inkább megvette neki a legújabb Xbox-ot és ezzel lerendezte a Szülőként Nevelem A Gyerekemet órát.
- Inkább húzd fel a nadrágodat! Senki sem kíváncsi az alsódra - fintorgok rá, mire ő vállvonogatással reagálja le utasításomat. Mintha csak apát látnám.
Zane több szempontból is apára ütött. Nem elég, hogy ugyanolyan pisze orral meg kék szemekkel büszkélkedik, még a szava járása is hasonlít rá. Nem tudom, hogy ennek örülnöm kéne, vagy hajat tépdesve bosszankodnom, hogy a jövőben ugyanolyan tisztességtelen férfi válik majd belőle, mint apából.

Zane-t elvinni az óvodába. Pipa. Bevásárolni suli előtt és hazavinni a cuccokat. Pipa. Eljutni időben az iskolába. Hiányjel. Annyira utálom magam, amiért nem engedtem apának, hogy megvegye nekem azt az autót. Ugyan nincs még jogosítványom, de az ilyen vészhelyzetekkor alkalmazhatnám, nem? Nem. Anya túl szigorú, apa meg nem jönne el értem az őrsre, ha bevinnének. Bevinnének engem azért, mert jogsi nélkül furikázok a városban? London cseszettül nagy város - jaj, elnézést a kifejezésért, nem káromkodok soha - és a rendőrök könnyen kiszúrnának. Istenem, miért nem töltöttem még be a tizennyolcat?
- Egy fuvart, milady? - Kyle ragadozómosollyal fékez le mellettem és emelgeti a szemöldökét, mint valami idétlen mesefigura, aki jópofának akar tűnni, pedig egyáltalán nem az.
Sokat kell gondolkoznom, hogy beszálljak-e mellé vagy sem. Elvégre, nem mész csak úgy be önszántadból az oroszlán barlangjába, kivéve, ha muszáj és ha csak ez az egyetlen módja annak, hogy megmenekülj a büntetéstől. Nyelek egyet, majd kinyitom a BMW ajtaját és behuppanok mellé. A pénz illata teljesen átfűti a kocsit, a bőrülésben kicsit kényelmetlenül érzem magam, anya régi Opel Comboja után legalábbis biztosan. Bekötöm a biztonsági övet és figyelmen kívül hagyom Kyle-t. Kár, hogy ő nem teljesen úgy képzeli el az utat, ahogy én. Csendre és nyugalomra vágyom. Ő meg a figyelmemre, mint mindig.
- Tudod, imádom a félénk, megszeppent lányokat, de tudom, hogy te a lelked mélyén egy igazi vadmacska vagy - felém pillant, de továbbra sem veszi le huzamosabb időre az útról a tekintetét.
- Úgy érzem, összekeversz a szomszédunkkal - elhúzom a számat és közben előkotrom táskám mélyéből a fülesemet és a mobilomat.
A szomszédunk Mariah Everett. Mindeni ismeri Mariah Everett-et. Ő a postaláda lány... A postaláda lány, akibe bárki beteheti és aki egy egy adag kokain fényében szívesen megdolgoztat a lánymosdóban. Nem kedvelem Mariah Everett-et, talán azért, mert a szöges ellentétem.
- Marie? Nem igazán ismerem. Azt mondják, jó fej - vállat von. Létezik az, hogy Kyle valakit ne ismerne?
Lényegtelennek tartom a magyarázkodást, így inkább fülembe teszem a két apró dugót és beindítok valami pörgős, friss slágert, ami kizárja az agyamból Kyle-t és a hülye dumáját.