Lora, vagy Norah (amelyiket használod) kis kori barátom. Még általános iskolában ismertem meg, mikor egy padba kellett ülnünk. Nagyon csíntalan lány volt már akkoriban is, mindig engem szórakoztatott matekórán, mivel azt a tantárgyat nagyon nem szerettem. Teletek múltak az évek és én farkassá váltam... Bennem volt a szorongás, hogy vajon mit szól majd ehhez legédesebb barátnőm, majd mikor kész voltam arra, hogy elmondjam... paff! Kiderült, hogy ő is egy ideje az. Most együtt járunk, ide a Vintorian Angels-be kéz a kézben, mint legkitartóbb barátosnék.
/ Szeretnék vele sokat játszani,  szóval aktív usert keresek
A többi rád van bízva, az élete, a családja, és a jelleme is
NaGyOn VáRlAk/

Egy egészen különleges lány a mutamból, aki mondhatni az első igaz szerelmem volt. Az 1800-as években ismertem meg Elizabeth Wallance-t. Személyiségileg egy erős nő, aki kimondja amit gondol. Néha kicsit makacs, de mindig szerettei érdekeit tartja előtérben. Az, hogy a jelenben, hogy viszonyul majd szükségletei, mint a vér beszerzési módszerét megalkotóra bízom. Szóval maradhatott akár önkontrolláló, ahogy a régi Logan tanította neki. Vagy ő is átlépett a túlsó oldalra, és vágyai szerint öldösi az embereket. Na szóval, ez még jóval a Londonba érkezésem előtt volt, minden szörnyűség előtt, ami ott történt.
"Egyik éjjel New Orleas utcáit jártam, amikor is hangos sikításokra és jajjveszékelés-re lettem figyelmes, az egyik sikátorból. Eleinte nem akartam tenni semmit, úgy gondoltam jobb kimaradnom belőle. De utána valamiért még is bementem után nézni a különös zajoknak. A sors hozta így, ugyanis épp Elizabeth egy ártatlan emberből szívta ki az életet. Akkoriban még a jó tettek híve voltam, így hát megragadtam, majd leszedtem az asszonyról a megvadult vámpír. Miközben a vámpírt tartottam lefogva, áldozata szemébe néztem, majd annyit mondtam.
- Mindent elfelejt, ami az imént történt magával! Most pedig elkezd szaladni, mintha csak az élete múlna rajta, egyenesen a közeli kórházba! - igéztem meg a szegény, asszony-t, aki ez után végre is hajtotta követeléseimet. Ezt követően, a kissé megvadult vámpírt két kezét fogva a falhoz nyomtam, hogy jobban szemügyre vegyem. Egy nő volt, bár szeme még vérben forgott, szemfogait pedig az előző asszony vére borította. Mégis gyönyörű volt, ami miatt el is felejtettem, mit szerettem volna a fejéhez vágni, csak ott álltam szótlanul. Ő pedig a pillanatnyi "sokkot" kihasználva ágyékon rúgott, majd megpróbált eliszkolni. Csakhogy miután összeszedtem magam, utána eredtem, mivel már pár évszázada éltem, sokkal gyorsabb voltam, és sokkal jobb érzékekkel rendelkeztem mint ő. Ezért hamar nyomára is leltem, az egyik híd alatt bujkálva. Majd csak hátulról megragadva fogtam le újra, most már ügyelve, hogy ne tudjon rúgdolózni.
- Nyugodj meg, nem akarlak bántani. - súgtam fülébe az újonc vámpírlánynak. A saját átváltozásom jutott eszembe, hogy milyen nehéz is volt egyedül. Az a sok új dolog, és persze a vágy a vér után. Szóval úgy gondoltam, segítőkezet nyújtok neki.
- Segíteni szeretnék rajtad, tudom min mész most keresztül, hisz én is átéltem. - ajánlottam fel segítségem, amire nagy szüksége lehet, ha manapság életben akar maradni. Sok vadász járja az utcákat, olyanokat keresve mint ő is.
- Nem kérek a segítségedből, most pedig eressz. - válaszolt a lány ajánlatomra, ami után így is tettem, elengedtem és el is indultam hátat fordítva neki.
- Mint mondtam, tudom min mész keresztül. Viszont, amikor én voltam ilyen, még közel sem volt annyi vadász, mint mostanság. Szóval rendben, tény, ahogy jónak látod, legalábbis, amíg nyomodra nem bukkannak. - intettem utat neki, amire ő pár pillanat elteltével már előttem is termett.
- Várj, sajnálom, nem akarom, hogy ez történjen, élni szeretnék. - mondta nekem, amivel egyértelműen utalt arra, hogy még is kér a segítségemből. Reméltem is, hogy így lesz, hisz bár nem mondtam ki, már elsőre valami megfogott benne. Ez után együtt vadásztunk és megtanítottam őt a vér utáni vágyai kontrollálására. Megtanítottam, hogy táplálkozzon úgy emberből, hogy az életben is maradjon. Ez idő alatt pedig eléggé összemelegedtünk, majd már együtt jártuk a világot. Egészen 1817-ig minden rendben is ment. Viszont ekkor egy kisebb távolléte után, azzal állt elém, hogy el kell mennie. Nem értettem mi ütött belé, azt feltételeztem, hogy már nem szeret. De ő csak annyit mondott, hogy épp ezért kell elmennie, a szeretete miatt, amit irántam érez. Ez miatt csak még értelmetlenebb lett ez az egész. Ez után meggyőztem, hogy nem kell elmennie, minden rendben lesz. Legalábbis úgy tűnt meggyőztem... viszont, mikor reggel felkeltem, ő már nem volt sehol. Csak egy levelet, hagyott maga után, amiben leírta, hogy sajnálja, de nem tehetett mást." Nos ez lenne a közös történetünk, ami az előtörténetemben is szerepel. Elizabeth-nek amúgy azért kellett ott hagynia, mert a teremtője, vagyis aki átváltoztatta. Azzal fenyegette, hogy menjen vele, vagy maradjon velem és miután velem végzett, után rángatja magával. Ez miatt 2 évszázadig nem is találkoztak, de most London-ban úgy gondolom jó lenne újra összefutni. Bár már mindkettőjük változott az évek során, érzéseik egymás iránt megmaradtak e?

Ő egy makacs és eléggé öntelt vérfarkas, de közben az egyik legjobb barátom is. Szinte minden nap változtatja a nőit, egyáltalán nem törődve érzéseikkel. Szereti villogtatni erejét, amire bukik a sok suliba járó liba. Így pedig könnyedén az ágyába tudja csalni őket. Nem túl nehéz kihozni sodrából, könnyedén elvesztheti fejét. Ez miatt néha meggyűlik a baja a farkasa kontrollálásával is. Az tanulással sem nagyon törődik, de valamiért mindig meg van kettes mindenből. Van pár dolga, amivel nem teljesen értek egyet, de ennek ellenére teljes mértékben megbízok benne. Már elég régóta ismerem, még a suliba kezdésem első napján ismertem meg. Ő is a falka egyik tagja, szóval sok időt töltünk együtt. Néha már kicsit túl sokat is, de amúgy sokat hülyülünk és persze vadászni is együtt járunk. Ennyi lenne a kikötésem a karakterre, a többit a megalkotóra bízom.

Ő pedig a másik legjobb barátom, aki szintén a falka tagja. Viszont ő már kissé visszahúzódóbb, de nagyon barátságos srác. Valamint nagyon okos is, szinte mindenből jeles, ami még egy ok, amiért Aidan folyton szekálni tudja, mint GEEK. Habár nem túl beszédes, legalábbis idegenek társaságában, hihetetlen összhangban van farkasával. Ő közülünk az, aki a legjobban kontrollálni tudja a benne lévő fenevadat. Vele kicsivel később ismerkedtem meg mint, Aidennel, hiszen ő nem az az ismerkedős típus. De egyszer odamentem hozzá, miután láttam, hogy egyedül eszik és azóta is barátok vagyunk. Mielőtt én a suliba kerültem Aiden sokat szekálta és utálták egymást, de mára már ők is egész jól kijönnek. Teljesen megbízok benne is, rá is rábíznám akár az életemet is. Nos ennyi lenne, a többit a megalkotóra bízom.