Az oldalon található kinézet nem jött volna létre, a deviantart és a Vulnera Samento nélkül. Utóbbitól a színvilágot kölcsönöztük, valamint a fejléc hátterén levő kis barnás patternt. A lapon található leírások mind Spencer tollából származnak, tehát kérlek titeket ne másoljátok le kérdezés nélkül. A kódokat szintén Spencer gyártotta, ha valamelyik megtetszett nyugodtan kérd el. Az oldal ötlete megint csak az imént említett hölgyemény fejéből pattant ki, ha máshol is létezik már ilyen szerepjátékos fórum az csupán véletlen egybeesés.
◊ you said it : 205 ◊ your raise date : 2013. Jul. 24. ◊ i belong here : london,VA high
Tárgy: Re: Tornaterem A szárny 26.07.13 3:34
Cassandra & Kendall
Imádok kézilabdázni! Ha tehetném egész nap csak a pályán lennék és a labdával a kezemben futkorásznék, ez a sport olyan... olyan felemelő számomra! Úgy érzem, hogyha nem játszhatok, akkor nem vagyok egész. Most is a tornaterem felé vettem az irányt. Persze tudom, hogy a a labdákhoz a szertárkulcsra is szükségem van és azt el is kéne kérni, de előbb fel akarom miért a pályát, nehogy akkor jöjjek, mikor mások is vannak itt. Jól is tettem, hogy előbb ide jöttem, mert mikor kinyitottam a nagy ajtót, már rögtön hangokat hallottam a pálya felől. Pár fiú hangja volt, ami már érződött a fáradság, a sport megterhelése, de csak azért is játszottak, mert elragadta őket a hév. Belépek és megnézem mit játszanak. Naná, hogy kosárlabdát... - Fiúk... öhhm... bocsi, de mikor végeztek?- teszem fel kicsit rekedten a kérdést. A nagy egóju sportolók terén sosem voltam valami jó helyzeteben. Én csak az élvezetért játszok és nem azért, hogy majd valaki felfedezzen és elvigyen a világ túlsó végére. Nem! Én szeretem a helyem, és szeretek itt is lenni. - Kendy, még egy 20 perc, ok?- mosolygott rám az egyik barnás hajú srác, akinek a pólóján már egy nagy izzadság paca képződött. Én csak válaszul bólintok egyet, majd kilépek az ajtón. Ez sem lesz könnyű egy nap, érzem én! Motyogtam magamnak, majd elindultam a szertárkulcsért. Általában valamelyik tanárnál van, de sosem tudom melyiknél. Kicsit zavartan sétálgattam az iskola falai közt. A gondolataim ezer felé jártak, de legfőképpen otthonra vándoroltak el. Már egy ideje sajnos iszonyat nagy honvággyal küzdök! Pedig még emlékszem arra a napra, amikor hálát adtam Istennek, hogy elvezetett az iskolához... de most, nagyon vágyok haza. A gondolataimba merülve értem el egészen a tantermek sokaságához, ahol türelmesen vártam, arra, hogy valamelyik tanár kilépjen valamelyikből és megtiszteljen azzal a kis kulccsal, ami a boldogságomat tartja bezárva. A cipőmet néztem, ami már kicsit megviselt volt. Már fél éve edzettem benne, szóval, hol lejött róla a szín, hol meg kicsit megszakadt a betörések következtében. Nem is tudom mennyi idő telt el, amióta elmentem a tornateremtől, de igazán nem is érdekelt, vagy zavart. Tudtam, hogy az nem egy kedvelt hely, szóval ha a fiúk végeztek biztos szabad lesz. Ekkor pillantottam fel és megláttam, hogy Ms Rossarf tanárnő lép ki az egyik szakteremből. - Tanárnő, kérem!- kiáltottam utána, majd el is indultam mikor már tudtam és láttam, hogy észrevett. - Tanárnő, odatudná adni a tornaterem szertárának a kulcsát?- teszem fel a kérdést, mire a nő végigmér. Kicsit elszégyenlem magam, mert ráeszmélek, hogy sportöltözetben vagyok. A nő kedvesen mosolyog, majd kiveszi a zsebéből a kicsi, ám csillogó kulcsot. És elmotyogtam egy köszönöm-öt, majd már rohantam is a tornateremhez. Ismét a nagy ajtóval álltam szemben... most sokkal határozottabban nyitottam ki, egy mosoly keretében. Majd mikor megláttam, hogy vannak bent... lehervadt a mosolyom. - Cassandra! Nem is tudtam, hogy sportolsz.- lépem be a terembe. Már csak ő volt itt, egyedül a vörös hajkoronájával... nah meg most már velem!
Kendall Wross
Victorian Angels RPG
◊ you said it : 10 ◊ your raise date : 2013. Jul. 25. ◊ i belong here : VA High Age : 29