let me break the ice
allow me to get you right

Dante ügyesen eltüntette a nyomokat utánam. Alapos munkát végzett, így még csak esélyt sem látok arra, hogy a szüleim a nyomomba szegődjenek és megkeressenek. Egyébként sem hinném, hogy túlzottan hiányoznék nekik, mert megvan a maguk problémája. Nem csodálkoznék, ha apám távozásom után már a házat is felégette volna egy szerencsétlen véletlen folytán vagy alkoholmérgezésben meghalt volna. Sosem ivott vagy dohányzott nagy dózisban, de anyámat hosszú távon nehéz elviselni, főleg, ha én már nem is vagyok ott.
Nyaranta apámmal az erdőket jártuk. Nyaranta ő is szabad volt és sokkal több időt fordított rám, egy szem fiára. Anyám sosem állt olyan közel a szívemhez, mint az apám, de nem is féltékenykedett emiatt a férjére. Nem vonzotta a gondolat, hogy tudja a fia minden apró titkát, amit esetleg nem mond el. Apám mindent tudott rólam, attól kezdve, hogy először belekóstoltam a szivarjába egy magányos délutánon, mikor nem voltak itthon és azzal befejezve, mikor először lerészegedtem. Bizalmasok voltunk és örültem, hogy ilyen apa-fia kapcsolatnak lehetek tulajdonosa, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy ennyire jóban van az apjával. Szerettem az öreget és most sajnálom, amiért magára hagytam anyámmal.
Egy egész pizzát gyűrtem magamba és most a hasamon fekve próbálom kipihenni. Sok volt. Több, mint sok. Azt hiszem, meg kellett volna osztanom Klausszal, mikor annyira esdekelt érte. Önző vagyok. Legközelebb rendesebbnek kell lennem, még ha csak egy nyamvadt pizzát illetően is. Az ablakhoz sétálok és kinézek rajta. A lacrosse pálya üres és kedvet érzek ahhoz, hogy elfoglaljam, én uraljam egyedül.
Mióta ehhez az intézményhez tartozom, kizárólag a pályán érzem jól magam és mintha csak ott lennék biztonságban. Nem számít, hogy az egyik málnabokor mögül Dante zafírkékjei követhetik mozdulataimat, vagy hogy Faye bármelyik pillanatban felbukkanhat, mert az ütő a kezemben, a szemem pedig a pályán. Soha ezelőtt még nem játszottam ilyen játékot, de máris a szívemhez nőtt.
Eszembe jut, hogy a padláson láttam egy ütőt, az enyémet sajnos kettétörtem a minap egy szerencsétlen baleset jóvoltából, minek következtében majdnem az igazgatónő elé is vittek. Fel kell mennem azért az ütőért és lehoznom, különben a holnapi edzésből kimaradok.
Felhúzok egy fekete bakancsot meg egy szürke, fehér mintákkal tarkított pólót és elhagyom a szobát, azonban nem zárom kulcsra, hátha idő közben Klaus felbukkan. Ebben a kollégiumban amúgy sem gyakoriak a lopások. Végigsétálok a folyosón, felsietek a harmadik emeletre és annak a végén megtorpanok. Lenyitom a plafonon lévő kis ajtót és lehúzom a létrát, amin így már könnyedén felmászhatok a poros helyiségbe. Miután meggyőződöm róla, hogy tiszta a terep, a dobozok közé vetem magam és egytől egyig kezdem felnyitogatni mindet. Fogalmam sincs, merre keressem.

let me break the ice
allow me to get you right

A fene se gondolta volna, hogy perceken belül társaságom akad. Nincs gondom vele, elvégre könnyen megtalálom az emberekkel a közös hangot és ezúttal se lenne ez másképp, biztosra veszem. Hallom a halk lépteket, amelyek erre közelednek, de átfut az agyamon, hogy csupán az utolsó szoba lakója az, aki szinte közvetlen a padlás alatt van. Miért mehetne oda bárki is? Nem feltétlenül kell erre tartania. Kezdem úgy érezni magam, mint aki reménykedik, hogy egyedül lehet és nyugodtan keresgélheti azt, amiért feljött.
Nem foglalkozok vele, de amint felmászik a létrán és goromba mód arra utasít, hogy menjek el, meg kell fordulnom és felvont szemöldökkel alaposan szemügyre vennem. Majd megy ő, ha nem bírja a fejemet, esetleg problémája van a farkasokkal - ki nem állhatom ezt a rasszista népet, akik megkülönböztetnek minket csak azért, mert bundások vagyunk és nem agyarasak. Például. A boszorkányok előszeretettel törnek pálcát a fekünk fölött, közben meg elfelejtik, hogy ők sem olyan normálisak a hókuszpókuszukkal, mint hinnék.
- Heloise... meglepődtem volna, ha ezúttal szépen kérsz tőlem bármit is - összefonom karjaimat mellkasom előtt. Semmi bajom ezzel a lánnyal, azt leszámítva, hogy lelkileg tönkre teszi a cimborámat, emellett gorombább minden embernél, akiket eddig ismertem. Nő létére tanulhatna némi jó modort - Eltaláltad. Én vagyok, teljes pompámban. Remélem nem gondolod, hogy el fogok menni. Legfeljebb csak utánad - vállat vonok, enyhe mosoly játszik ajkaimon. Sosem tudok teljes komolysággal beszélni az emberekkel, főleg nem azokkal, akik előszeretettel gúnyolódnak és akiknek a lételemük a szarkazmus.
Alaposan szemrevételezem, tetőtől talpig, tekintetem megállapodik a pólóján, amin egy tigris profilja látható. Ordít. Üvölt. Mitől, a fájdalomtól? Esetleg a lelki világodat tükrözné, mademoiselle? El sem merem képzelni, milyen lelki világa lehet - nyilván sötét és piszkos. Biztos képtelen szeretni bárkit is, épp ezért bántja folyamatosan Klaust meg szórakozik vele. Na jó, azt hiszem én inkább kussolok és nem papolok a szerelemről.
- Van egy ajánlatom: mivel tudom, hogy nem csíped a farkasokat, megígérem, hogy nem haraplak meg... te pedig cserében elviselsz még röpke pár percig, amíg megkeresem az ütőmet. Na? - szerintem elég jó ajánlat, hülye lenne nem elfogadni. Azért még hozzáteszem: - És akár megbeszélhetnénk ezt-azt. Mondjuk, hogy mi van veled meg Klausszal... sajnos neki nincs ínyére erről nyilatkozni - csalódottan húzom el a számat, de remélem, hogy tisztában van vele: őt hibáztatom. Nem mindenért, mert tudom, hogy a haverom sem egy szent és hogy szeret az emberek lelkébe gázolni - Heloisenak van egyáltalán? -, de bizonyos dolgokért igen. Mondjuk, mert Klausnak a napokban folyton lóg az orra.

let me break the ice
allow me to get you right

- Jobban kellene igyekezned. A végén még egyedül maradsz, mint a kisujjad - figyelmeztetem vigyorogva, bár komolyan gondolom, amit mondok. Elvégre, soha egy kedves szava se volt még hozzám, amit konkrétan nem veszek a lelkemre, de mások talán velem ellentétben nem tolerálják ennyire a gorombaságot. Megütheti még a bokáját emiatt - Attól, hogy mást mondasz, tudom, hogy majd' elalélsz a látványtól - kacsintok, bár az egómnak nem tesz jót a megjegyzése. Magamban legyintek rá, hagyom belső farkasomat morogni és vicsorogni. Kezd derengeni, miért utálom a boszorkányokat. Ők a leggorombább faj... Rasszisták.
Kibírok én mindent. Ha azokat a fájdalmakat elviseltem, amik az átváltozással jártak - és még járnak is majd egy darabig, amíg nem tudom kontrollálni a bennem lévő vadállatot -, akkor Heloise piskóta lesz. Bár tény, hogy a szarkazmus világ életemben ősellenségem volt, főleg, ha egy nőtől származott az. Egy nő ne legyen gunyoros és tiszteletlen. Nem tartom többre a férfi nemet, sőt sokra becsülöm a nőket, de van egy határ, amit bizony ne lépjenek át. Ez olyan elvárás nálam, mint náluk, hogy hajtsuk le a WC ülőkét, miután végeztünk vagy hogy csavarjuk rá a fogkrémes tubusra a kupakot, emellett a végéről nyomjuk ki belőle a cuccot, ne a közepéről. Ha jobban belegondolok, ők túlreagálják ezt, míg az én kérésem teljesen jogos.
- Nem várom meg, míg te lemész. Félre ne érts! Csak azt mondom, hogy kénytelen leszel megvárni, amíg végzek, mert biztos, hogy nem megyek el innen addig míg nincs meg az ütő - csóválom fejemet és közben vissza is hajolok a dobozok közé, hogy az ütő után kutakodjak - Egyáltalán mi bajod neked az emberekkel? Összefogtak ellened vagy mi? A falra mászok ettől az utálatos viselkedéstől - megborzongok, tényleg rosszul vagyok ettől, bár különösebben nem zavar be az életembe, nem változtat rajtam semmit és a személyiségemen se. Csak egyszerűen... ne.
Nem sejtettem, hogy ennyire érdekli majd Klaus... és ez a téma kettőjükről, de egy széles vigyor kíséretében rádöbbenek, hogy de igen, mégis. Megfordulok egy ósdi vázával a kezemben, amit a kupac tetején találtam.
- Mondjuk, hogy mit csináltál, amitől így magába zuhant és amitől nem akarja elárulni nekem, mi a baja pontosan - kicsit dühös vagyok rá, emellett aggódom Klaus miatt. Tényleg semmit nem mond és ilyen még nem történt azóta, hogy ismerjük egymást. Aggasztó - Mit szólnál hozzá, ha kérdezz-feleleket játszanánk? Én most válaszolok erre, ha utána te nekem valami másra. Mit szólsz hozzá? - felvonom szemöldökömet, kajánul vigyorgok és leteszem magam mögé a csúf vázát, majd leülök egy poros hintaszékre, közben remélem, hogy nem szakad össze a súlyom alatt.

let me break the ice
allow me to get you right

Nevetek ugyan, de kezdem zokon venni, amit mond. Nő még ilyet nem vágott soha a fejemhez, hogy nincs kedvére a bennem való gyönyörködés. Nem vagyok nagyképű, csak figyelmen kívül hagyom a hibáimat, mert így legalább könnyű közlekedni a világban. Mégis mit miért el valaha az az ember, aki udvariasan félreállt mások útjából? Semmit. Dante is ezt tanította nekem - eltaposni az előtted levőt és azt mutatni, hogy te vagy a legjobb. Még ha ez valójában nem is így van. És nincs így. Elvégre egy hónapja járkálok farkasbőrben és még korántsem uralom olyan jól a bennem lévő fenevadat, mint mondjuk Dante vagy Faye.
- Kezdem én is azt hinni, hogy hanyagolnunk kéne egymást. Frusztráló egy légtérben lenni egy jégkirálynővel - csóválom a fejemet, de nem rejtem el mosolyomat, ami megjelenése óta szám sarkában játszik - Ne siettess! Annál lassabb leszek - csinálok úgy, mint aki duzzog, de valójában nem hat meg, bármit is mond. Annyi közöm van mindössze hozzá, hogy legjobb cimborám hőn áhított asszonya és ennyi. Nem is akarok közelebb kerülni hozzá, mert az undokság ragályos.
Felsóhajtok. Tehát nem érti. Soha, de soha nem kértem senkitől, hogy legyen egy másolat, mert az tényleg elég unalmas meg egy idő után idegesítő. Attól függetlenül, hogy azt kérem, legyen kedvesebb, nem kell bájolognia. A kényeskedéstől én is falra mászok, na meg a hisztitől és a hízelgéstől. Hányinger, de komolyan. Heloise félreértett engem, ha azt hiszi, ilyesmit várok tőle. Amúgy sem kérnék lehetetlent.
- Nem kell tündérkének lenned. Csak próbálj meg normális lenni és mellőzni a szarkazmust! Hidd el, Klaus is jobban csipázna úgy! - vállat vonok és mellőzöm azt a bizonyos kacsintást, amitől feltehetőleg elájulna - negatív értelemben.
Kezd egyre izgalmasabb lenni ez a beszélgetés. Mi lehet az, amit ennyire bán? Mi lehet az, ami miatt Klaus kínkeserves ábrázattal járja a sulit meg a kolit is egyaránt? Most már száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Heloise cseszett el valamit, nem pedig fordítva. Ha Klauson múlna, már együtt lenne ez a két jómadár.
- Definiáld, kérlek, az ostoba kérdés fogalmát. Nekem biztos, hogy nincsenek olyanjaim - vigyorgok, mint a tejbe tök, aztán billegni kezdek a széken. Egész kényelmes, nem tudom miért hajították ki - Nem mondott semmit. Épp ez az, ami zavar, mert mióta ismerem, mindent elmond nekem és ez fordítva is igaz. Nem tudom, min kaptatok össze... vagy mit csináltál vele, de torkán akadt a szó. Csak azt látja az ember, hogy világfájdalmas képpel bóklászik vagy az udvaron, vagy a folyosókon, de legfeljebb piával tudom rávenni a mosolygásra. És ennyi, kifújtak a terveim, amivel jobb kedvre deríthetném - idegesen szántok rövid tincseim közé. Nyugtalanít a gondolat, így még inkább, hogy hangosan is kimondtam annak az embernek a szemébe, aki miatt kirobbant ez az egész búskomorság - Szóval most én jövök: mit csináltál vele? Vagy mit mondtál neki? Becsszó, nem avatkozok bele a dolgaitokba, de tudnom kell... Talán még hajlandó lennék segíteni is, de természetesen nem a te érdekedben - ezúttal komoly vagyok és nem engedem felszínre jókedvemet, ugyanis nyoma sincs annak. Szeretném, ha látná, komolyan dühös vagyok, amiért nem bírja moderálni magát és legalább Klausszal tisztességesen viselkedni.