KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Trouble Life
Városra néző szakadék  Empty09.02.14 22:06 by Vendég

» Theoriginalsfrpg
Városra néző szakadék  Empty04.11.13 8:24 by Vendég

» Bloodlust In Dallas
Városra néző szakadék  Empty03.11.13 11:45 by Vendég

» Carry On Wayward Son - SPN frpg
Városra néző szakadék  Empty29.10.13 3:23 by Vendég

» City of Bones- Csontváros
Városra néző szakadék  Empty19.10.13 21:40 by Vendég

» Sanctuary rpg
Városra néző szakadék  Empty17.10.13 7:29 by Vendég

» Dreamer's Fantasy rpg
Városra néző szakadék  Empty17.10.13 7:27 by Vendég

» ~ HEAVEN RPG ~ Spread your wings
Városra néző szakadék  Empty03.10.13 5:38 by Vendég

» My Way To Neverland
Városra néző szakadék  Empty01.10.13 6:42 by Vendég

» Jövő 50 árnyalata
Városra néző szakadék  Empty29.09.13 4:31 by Vendég

» Will-készül
Városra néző szakadék  Empty12.09.13 10:41 by Williem Peterson

» Diaries RPG ~ Vámpírnaplók Szerepjáték
Városra néző szakadék  Empty04.09.13 7:44 by Vendég

Az oldalon található kinézet nem jött volna létre, a deviantart és a Vulnera Samento nélkül. Utóbbitól a színvilágot kölcsönöztük, valamint a fejléc hátterén levő kis barnás patternt. A lapon található leírások mind Spencer tollából származnak, tehát kérlek titeket ne másoljátok le kérdezés nélkül. A kódokat szintén Spencer gyártotta, ha valamelyik megtetszett nyugodtan kérd el. Az oldal ötlete megint csak az imént említett hölgyemény fejéből pattant ki, ha máshol is létezik már ilyen szerepjátékos fórum az csupán véletlen egybeesés.

Megosztás|

Városra néző szakadék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Városra néző szakadék Városra néző szakadék  Empty22.08.13 12:55



Ana & Ben



Az, hogy újra az élők között mondhatom magam szerelmemnek, Lucy-nak köszönhetem. Az életét áldozta rá, hogy engem visszahozzon, ami miatt én köteles vagyok ezt kihasználni. Bár nem sok értelmét látom az életnek nélküle, nem engedhetem meg magamnak, hogy csak eldobjam a tőle kapott ajándékot. Úgy hiszem annyit megérdemel, hogy ne a semmiért adta oda életét. Megpróbálom a jó oldalát nézni a dolgoknak, nem feledve a régit, de boldogan leélni az új életem. Hatvan évig voltam halott, az emberek félelme miatt a boszorkányoktól. Igazából őket tartom a felelősnek mindenért amit elvesztettem. Viszont nélkülük talán rá se találtam volna Lucy-ra. Ha akkor nem menekülök ki az erdőbe, talán azt a kis időt se tölthettem volna vele. Szóval habár ők a hibásak minden szörnyű dologért, ami életemben történt, az már a múlt zenéje. És én nem olyan vagyok, aki azért gyűlöl valakit mert egy bizonyos fajhoz tartozik. Szóval hiába tették velem őseik, amit tettek, én emiatt nem bélyegzem meg őket úgy. Szerintem nem az a lények, hogy hova tartozol, lehet ember, vérfarkas, vagy akár vámpír. Ami igazán számít az nem az, hogy minek születtél... hanem, hogy mi vált belőled.
Már hatvan év telt el halálom óta, ami alatt rengeteg dolog megváltozott. Ami a legszembetűnőbb volt számomra az azok az autók, amik mostanra sokkal gyorsabbak és hát veszélyesebbek lettek. Ezt akkor fedeztem fel, amikor szétnézés nélkül akartam átkelni az úttesten és majdnem elcsapott az egyik. Akkor még ott vannak azok a kis műanyag dobozok is, amikkel a legtöbb ember járja az utcákat. Nem igazán tudom mire valók, de be kell szereznem egyet nekem is. Már abban az időben sem voltam nagyon a város közelében. Nem érdekeltek nagyon a fejlődésben lévő dolgok, hisz a legtöbb időt az erdőben töltöttem, ahol a Lucy nagymamája lakott. Csak párszor merészkedtem ki, de amikor élelemért küldtek, de akkor is vigyáznom kellett, hogy senki fel ne ismerjen. Ezáltal pedig, hogy már akkor sem volt túl sok közöm a városi élethez, csak még nehezebb lesz ebben az évszázadban a beilleszkedésem. Főleg azt nézve, hogy tejesen egyedül vagyok. Nincs senkim ebben az új világban, aki kicsit is segítségemre lenne. Fogalmam sincs mi tévő legyek...
Ilyesféle gondolatok járták át a fejem miközben otthagytam, az egyik sikátort, ahol arra az estére húztam meg magam. Majd csak elindultam végig az utcákon, nézelődve és ismerkedve az újdonságokkal. Bármerre néztem csak furábbnál furább dolgokat láttam a kirakatokban. Aminek nagy részéről még azt sem tudtam mire valók, de azért érdekesek voltak. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki egy játékboltba csöppent. Mindent mosolyogva és érdeklődve csodáltam meg, ami miatt mindenki elég furán nézett rám. Bár lehet, hogy az az öltözékem miatt is lehetett, hisz mindenkin valami újfajta ruha volt. Amilyet még pénz hiányában nem igazán sikerült beszereznem. Rajtam még mindig a régi rongyaim voltak, ami miatt mindenki megbámult. Itt még a lopás is sokkal nehezebb, mint akkoriban, ezek az újkori emberek még azt is kiszúrják, amit senki nem is látott.
Ez után Úgy gondoltam inkább itt hagyom az őket  és kimegyek oda, ami még az évek alatt sem sokat változott. Ez a hely pedig az erdő, ami bár az évszakok által minden évben változik. De végül mégis ugyan olyan marad. Az ottani utat járva emlékeztem vissza a régi itt töltött időkre. Elmentem a öreg tölgyhöz, ami még ennyi idő elteltével is állt. Sok időt töltöttem itt Lucy-val, sok boldog pillanatot, amit sosem feledek el. Majd ez után elsétáltam a régi kunyhókhoz, aminek már csak a hűlt helyét találtam. Azt ugyanis még halálom előtt felgyújtották... Sok jó érzés tört felszínre az erdőt járva, úgy ahogy sok fájdalmas is. Még is sokkal jobban éreztem magam itt, mint a városban a sok furcsa emberrel. Én ugyanis nem tartozom ebbe a világba, nem tartozom közéjük és nem tudom, hogy tudnék ezen változtatni.
Ezt követően otthagytam a régi otthonom helyét és elsétáltam egy szintén emlékezetes helyre. Az egyik ott lévő hatalmas domb/hegy végéhez, ami épp a városra néz. Ezen a helyen a legtöbb időmet egyedül töltöttem, hogy átgondolhassam a dolgokat. Közben pedig a várost néztem, ahonnan kitaszítottá váltam. Most is ezt teszem, csak már azon gondolkozva, hogy hogyan illeszkedjek be közéjük újra.


Benjamin Wright
Victorian Angels RPG


Benjamin Wright
Boszorkány
◊ you said it : 6
◊ your raise date : 2013. Aug. 13.
◊ i belong here : London
Age : 32
Városra néző szakadék  Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Városra néző szakadék Városra néző szakadék  Empty25.08.13 12:45

Ben & Ana

Élj vele együtt. Ne gondolkozz, csináld! Fuss el, menekülj! Vissza se nézz.
Mit tegyek? Olyan szánalmasnak érzem magam. Tengődöm ezen az isten verte világon és ahelyett, hogy a sok rossz után valami fényesebb jött volna egyre jobban elveszem a süllyesztőben. Azt hitték halott vagyok, majdnem tényleg megöltek, a szüleim magamra hagytak és csodálkozik mindenki, hogy nem vagyok teljesen ép elméjű? Szerintem akivel fele ennyi történik már rég diliházba lenne. Én nem...én megpróbáltam erős lenni, és bár tudom nem a legjobb módját választottam lelki békém visszaállításához attól még igyekszem. Ha a családom mellettem lett volna, nem utaztam volna el minden nélkül...céltalanul csak a vak világba. Minden az ő hibájuk, hogy megváltoztam és agresszív lettem, hogy semmiben sem lelem szinte örömem, hogy mindenkiben a rosszat látom és, hogy testem árulására lettem kényszerítve. Tudom jól, rendes munka stb.. de még is, hogy? Senki nem vett volna fel olyan nőt aki úgy néz ki mint egy utcalakó, mert sajnos nem néztem ki különbül náluk. De a futtatóknak teljesen mindegy volt a ruha, látták, hogy nem egy bányarém vagyok, s fantáziát is láttak vadócos jellemeben. Azóta se tudok szabadulni, azóta is az ördögi kör részese vagyok. Jó ideje vagyok már a szakmában, szereztem némi elismerést imádnak. Hát én minden egyes kuncsaftot megtudnék ölni, undorító. Nem! Én vagyok az undorító, hogy ezt az utat választottam és most siránkozom, hogy nincs vissza út.  De mindezen rossz dolgok ellenére, legalább kapok egy kis mozgási teret. Engem nem kellett bedrogozni, hogy megtegyem, nem kellett fenyegetni hisz magamtól jöttem. Attól sem tartanak, hogy elszököm és igazuk van. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem lenne sokáig nyugtom. Viszont mikor nincs meló nem roskadok ott. Szeretek kijárni a közeli erdőbe, imádom nézegetni a fák sűrű lombját melyek szinte alig adnak utat a Nap sugarainak. Gyakran fényképezni is szoktam, egy kicsit elmerülni a természet csodáiban. Amikor külön lehetek, amikor elszakadhatok hányadék életemtől akkor teljesen más vagyok, mintha kicseréltek volna. Ilyenkor tudok örülni egy-egy apró virágnak mely kidugta fejét a porhanyós talajból, vagy a mókusoknak melyek szaladgálnak fáról, fára. Itt nem félek, békét érzek.
Ma is az erdőben tengetem szabadidőm, minden olyan nyugodt, sehol senki csak az állatok motoszkálása hallatszik. Általában imádom a csendet, de ez valahogy még is nyugalommal tölt el, bárcsak örökre itt maradhatnék, bárcsak ne kellene visszamennem.
Ezúttal nem csak  vaskos fák közt bolyongok egy padot keresve, hanem sokkal beljebb haladok. Eddig még sosem látott szakadékhoz érek melyet ámulattal bámulok. Az egész város belátható, alig jutok szóhoz.
-Ez gyönyörű!- Jegyzem meg hangosan, nem tudom magamban tartani gondolataim. Hogy-hogy eddig még nem bukkantam rá erre a helyre? De várjunk csak... egy férfit pillantok meg. Nyugodtság mely eddig körbeölelt egy szempillantás alatt foszlik szerte, s eluralkodik bennem a jól megszokott negatív érzés.
ruha: katt | notesz: nem voltam otthon, bocsi, hogy most írtam csak
Anastasia Klimova
Victorian Angels RPG


Anastasia Klimova
Ember
◊ you said it : 6
◊ your raise date : 2013. Aug. 13.
◊ i belong here : London
Age : 33
Városra néző szakadék  Empty
Vissza az elejére Go down

Városra néző szakadék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Victorian Angels :: 
 :: londonon kívül
-
Ugrás: