Deborah Davies

Tárgy: Deborah Davies 10.08.13 11:42

Teljes Neved Ide

Sötétbarna haj, barna szem, pirospozsgás pofi és örökös fintor. Leginkább ezek jellemeznek, na meg az, hogy elég dögösen tudok nézni, ha akarok. Orrom pisze, egyenes vonalú, és ha nevetek, kissé fentebb szalad. Mosolyom féloldalas, nem tudom miért, pedig eskü nem gyakoroltam a tükörben! Na meg azt sem, hogy ilyenkor az arcomon apró gödröcskék jelennek meg, mely a vadság mellett ez, igazán bájosnak hat. Szerintem ezzel vettem le a lábáról Milo-t is, na meg a fenekemmel, ami kerek, formás, és komolyan gondolkodom, hogy fenék dublőrködésből kellene megélnem. A melleim elhanyagolhatóak, szóval testi adottságaimat látva leginkább anyámra ütöttem. Nem, nem vagyok filigrán, hiszen a magasságom csak 162 cm, ami pont megfelelő a magas sarkú hordáshoz, és ahhoz, hogy mindenkinek csak a „hónaljbarátnője” legyek. Kerek vagyok itt-ott, és abszolút nőies. Úgyis ezt szeretik a férfiak nem?

Nos a jellemem már más tészta. Általában kedves vagyok, vicces, amolyan szomszéd lány típus. Nem káromkodom állandóan, bár tény, sok mindennel nem lehet zavarba hozni. Szerintem Milo pont a kedvességem miatt szaladt vakvágányra, és építette erre azt a képet, miszerint én vagyok a világ legjóravalóbb, legtisztább, legtökéletesebb lánya.
Pedig, ha buli van, akkor hagy szóljon, néhány feles után eléggé hangos vagyok, és ha nagyon röhögök, akkor képes vagyok még a röfögésre is, ami egy lánytól hát… eléggé kellemetlen.
Amúgy igényes vagyok, adok magamra. Bírom a ruhákat, és a színeket! Színek forever! <3
Nyílt lány vagyok, akivel simán bármit megbeszélhetsz, már persze, ha van kedvem hozzá. Ha nem, nos, feltűnően és nagyon tudom unni a dolgot, ami sokszor nem tesz túl szimpatikussá. Általában mindenről van véleményem, és ezt nem is rejtem véka alá. Tudok nagyon dacos és sértett lenni, és soha nem én vagyok az, aki másoknál köröket fut. Általában hűséges vagyok – kivéve azt az egyetlen esetet! Mostanában talán kicsit lotyós, magamutogató, ám belülről tépelődő – amit természetesen rajtam kívül úgysem lát senki. Imádom a fiúkat, de legfőképp az exemet, de jelenleg ezt nem szeretném a tudtára adni. A szakításunk óta sok pasit felszedtem pár csók erejéig, de a szexet… nos azóta nem csináltam. Lehet vennem kéne egy vibrátort! Na mindegy…

F-É-L-R-E-L-É-P-É-S: 10 betű
- Ne, nem akarom…. – suttogom a felém hajoló ajakba, majd fordítom el a fejemet, hogy még véletlenül se érjen hozzám. Nem tagadom, a testem valósággal zsong, és minden egyes érintése nyomán úgy érzem, áram cikázik végig a testemen. Mikor is szexeltem utoljára? Talán két napja? Igen, van már két napja…
Na nem mintha nem lenne jó Milo az ágyban, egyszerűen csak azt érzem, nekem valahogy nagyobb az étvágyam dugás terén. Bírom a határozott és néha napján erőszakos fickókat, és bevallom töredelmesen, jó az, ha egyszer-kétszer csak úgy használnak. Hogy mocskos lennék? Lehet, bár szerintem ez a szexben egyáltalán nem hátrány.
Amúgy bírom Milo-t. Na jó, szeretem. Csak valami mégsem klappol! Nem tudom megfogalmazni micsoda, talán túl könnyen ment. Túl egyszerű volt vele összejönni, túl tökéletes volt minden, és most azért érzem azt, hogy hiába minden imádatom, ez az egész kapcsolat olyan, mint egy töltött csokoládé, melyből valami köcsög kiette a tölteléket. Hiányzik belőle a spiritusz, és szerintem nem szexelünk eleget. Mondtam már, hogy két napja nem csináltuk?
Eközben a forró száj a nyakamra hajol, és a lágy csókok égetik a bőröm. Az idegen kéz a derekamra kulcsolódik, majd onnan a kezemhez vándorol, melyet megszorít, és annál fogva ragad el magával valahová az emeletre. Menet közben gyorsan hátrapillantok, szétnézek a tömegen, egészen addig, míg a pillantásom meg nem állapodik a pasimon. Másokkal beszélget, és így távolról úgy tűnik, eléggé be van állva. Szeme le-lecsukódik, én pedig tudom, itt az alkalom, még akkor is, ha ezt egyáltalán nem kellene. Hiszen nem kéne ribanccá válnom, nem kellene ezt megtennem vele! Ez ugyanis minden csak nem egy korrekt dolog, ez a másik teljes megalázása, egy olyan tett, amit én sem vennék túl szívesen. Jó, kiakadnék! Azonban valamiért mégsem tudom megállítani a dolgokat.
Letarol, mint egy úthenger…
Izmos karját érzem magamon, szája a számra tapad, én pedig kéjes nyögésekkel elveszek az érintésekbe, testének rezdüléseibe.
Csak egy pillanatig hezitálok, csak addig, míg a keze meg nem találja a seggemet. Minden pasi imádja ezt a testrészemet, én pedig kezdem komolyan venni. Lehet, hogy tényleg van ebben valami? Ahogy belém markol, a fejemet hátravetem, és immár a melleimet is felkínálom. Akarom, hogy csókoljon, hogy harapjon, hogy faljon fel azzal a gyönyörű szájával!
Egész hamar a lényegre térünk, és komolyan, ilyen könnyedén a csúcsra csak Milo-val jutottam még az első együttlétünkkor. Imádtam, amit csinált, a testét, a mozdulatait, azonban ez a mostani dolog, ezzel az idegennel… mocskos, bűnös, izgató! És ami még ennél is durvábbá teszi, az a heves lökések közötti nyíló ajtó, a fickóm elszörnyedő arca, és az én orgazmusom, mely csillagok milliárdjainak képében érkezik - Milo nevének sikításával együtt! Istenem! Lehetséges, hogy arra élveztem el, hogy megjelent? Hogy látott? Lehet egy nő ennyire perverz? Vagy csak én sikerültem ennyire félre?

V-Á-L-T-O-Z-Á-S: 8 betű
RIBANC!
Virít a vörös felirat a szekrényemen, melybe a cuccaimat szoktam pakolni. Persze minden egyes betű meg van vastagítva és tökéletesen ki van emelve - még apró cirádákkal is, csak hogy szembetűnőbb legyen mindennél.
Mikor meglátom, csak felvonom a szemöldökömet, majd a táskámban kezdek kotorászni a fekete alkoholos filcem után. Mikor sikerül előkapnom, akkor a felirathoz lépek, majd lágy vonásokkal kidíszítem, hogy még szebb legyen. A nagy munka közben lecsúszik a felsőm pántja, mellyel előtérbe kerül a rajtam lévő, halvány lila, csipkés melltartó, és fedetlen bőröm.
Miközben ügyködöm, szinte mindenki megbámul. Mondjuk nem csoda, hiszen a Milo-s eset óta kicsit sokat változtam. Ha már a közöttünk lévő kapcsolat nem lehet csak utálattal teli, és plátói, nos, akkor közszemlére teszem azt, amim van. Mindig is bírtam azokat a nőket, akik elég bátrak ahhoz, hogy megmutassák valódi énjüket - mondjuk az öltözködésükkel, vagy épp a viselkedésükkel. Nos, Milo szerint – és felirat= mások szerint is – egy kurva vagyok, szóval ideje volt ehhez az eszméhez igazodni. Végre megmutathatom, hogy van mellem, és az oly hőn szeretett seggemet is megszabadítottam a túl sok ruhától, „egyesek” nagy bánatára. Ugyanis a kedves exem, azóta úgy néz rám, mint a véres rongyra.
Jó persze, megsértettem, megértem, és valószínűleg hiába ismételgetném neki a szót, hogy „szeretlek!”, mint egy papagáj, nem különösképpen hatná meg. Eljátszottam a bizalmát, én pedig ettől függetlenül lusta vagyok teperni. Meg amúgy is, én vagyok a nő! Lehet, hogy én rontottam el valamit, de akkor is! Érezze csak ő szarul magát, higgye csak, hogy az ő hibája! Ennyi jár nekem alanyi jogon! Meg a szex is… a sok szex! Hiszen amiatt történt az egész! Ha lépten – nyomon leteperne, ha valódi énemet is látná, azt a mindenre kapható dögöt, akit esetleg nem csak ágyban lehet megkapni, ha látná, hogy nem vagyok én olyan tiszta, és éteri, ahogyan ő elképzel… nos, akkor nem lett volna ez az egész! És nekem sem kellene úgy öltöznöm, mint egy utcasarki cédának, hogy végre észrevegye: belekényszerített egy olyan szerepbe, mely csak egy részem, ezzel pedig lekorlátozta lelkem másik oldalát, mely szabadulni és szárnyalni óhajt! És ezek után, ha mindez nem történik meg, akkor nem kellene látnom azt sem, hogy mit csinál azzal a kislánnyal! Mert őszintén szólva, tutira nem normális dolog, amit játszik. Hallok én pletykákat, tudom, hogy a kislány igazán ártatlan volt egy ideig, és hogy az a kis majom megrontotta! És miért? Persze hogy miattam! Nem vagyok hülye! És igazából még hízelgőnek is találom ezt a viselkedést!

Lassan befejezem a díszítést, majd a filcet elrakom a táskámba. Ringó csípővel, és félig kilógó mellekkel indulok a folyosón a következő órámra. Közben elégedetten bezsebelem az elismerő füttyöket, majd rezzenéstelen arccal nézem végig, ahogy Ő egy másik lányt csókol. Szívembe tőrként mar bele a féltékenység, azonban amennyire csak tudom, kordában tartom az arcomra kiülni próbáló érzelmeket! Hiszen megváltoztam! Más lettem! Szabad és független nő vagyok! És felőlem Milo azt csókolgat, akit csak akar! Villantok feléjük egy vicsorhoz hasonló vigyort, majd inkább az első lehetőségnél elfordulok balra… jobb a tisztes távolság!

D-A-C: 3 betű, M-Á-R C-S-A-K A-Z-É-R-T S-E-M: 15 betű, H-I-Á-N-Y-Z-O-L: 8 betű
- Mi közöd van hozzá, hogy hogyan öltözöm? – fakadok ki teljesen, mikor Milo rákezd a „vinnyogós körfűrészre” ~~ami abból áll, hogy „de miééééééééért, mi-miéééért… blábláblá”~~. Állandóan azt forszírozza, hogy én, mit és miért és hogyan csinálok. Már egy ideje nem vagyunk egy pár, és próbálom magam túltenni ezen a dolgon, azonban nem teszi a helyzetet számomra könnyebbé.
1. Állandóan az orrom előtt smárol azzal a kiscsajjal
2. Számon kér, felidegesít, és utána csodálkozik, hogy lilul a fejem, és szívem szerint akkora örömmel verném be a képét, mint ahogy – az ő szavaival élve – annak a fickónak a pélóján mozgolódtam.
- Hagyj békén! Hiszen amúgy is mit akarsz egy ilyen kurvától, mint amilyen én vagyok! Van barátnőd, inkább vele foglalkozz! – kérem ki magamnak, majd szinte látom, ahogy az ideg vibrálni kezd a bőre alatt. Kezével elkap, megszorít, én pedig természetesen nem hagyom magam. Ököllel kezdem ütni a mellkasát, és még pofon is vágnám, ha nem fogná le mindkét kezemet. A szorításból nem szabadulok, egyszerűen csak mint egy kígyó, sziszegve meredek az arcába, és tolom az enyémet mind közelebb, hogy hátha megunja ezt a kisded játékot. Igazából bízom abban, hogy zavarni kezdi ez a túlzott intimitás. Ugyanis az hogy az auráján taposok, az egy enyhe megfogalmazása annak az állapotnak, amit teszek, annak érdekében hogy elengedjen. Ennél már csak az a rosszabb, hogy nem elhúzódik, hanem még közelebb von magához és magától értetődik, hogy ha már ott van, meg is csókol….
Megcsókol, nyelve keményen, követelőzve veszi birtokba a számat. Nincs lehetőségem ellenkezni, jön és elveszi amit akar, és jelen pillanatban én is akarom, hogy megtegye. A torkomból hangos nyögés tör elő, hiszen annyira vágytam már erre….

A vekker hangosan csörög, én pedig leizzadva ülök fel az ágyban. Álmodtam, nem is akármilyet, és a legnagyobb gond, hogy már megint Milo-val. Hetek óta nem hagy nyugodni, és tudom, mindez csak azért van, mert már teljesen az agyamra megy az örökös idegesítésével… és hát azért is, mert akármennyire is nehéz beismerni, hiányzik. Szerelmes vagyok belé, de egyszerűen…. nem tudok túllépni azon, hogy másként kezel, mint ami vagyok, és hogy nekem így kellett reagálnom arra a nagy fokú istenítésre. Tudom, más lány megbecsülte volna, örült volna annak, hogy ennyire tökéletesnek látják… én azonban csak egy elcseszett picsa vagyok, aki nem örül annak, hogy így néznek rá! Én szeretném, ha látná a hibáimat, a perverzióimat, és nem emelne olyan magaslatokba, ahová abszolút nem tartozok. Nem vagyok olyan jó, mint ahogy gondolja, és ideje lenne ha levenné magáról a szemellenzőt, mert ezzel csak magának okoz felesleges problémát, és kínkeserves perceket.
Kezemmel a párnáért nyúlok, majd azt egy sóhajjal kísérve a fejemre teszem. Belenyögök a puhaságba, az anyag elnyel mindent. Még azt a pár könnyet is, melyet tehetetlenségemben hullajtok. Persze tudom, nincs idő arra, hogy az egereket itassam, hiszen ma is egy új nap kezdődött, nekem pedig a férfiak álmává kell válnom. Kikászálódok hát az ágyból, magamra húzok egy hihetetlenül mini ruhát, majd felkenem a vörös rúzst, mely a védjegyemmé vált és a könyveimmel a kezemben elindulok kávét keresni.
Remélem ma nem találkozunk….
Nem vagyok abban a hangulatban…

kor:18
szül. hely/idő:New York, 1995. okt. 27.
becenév:Debs
családi állapot:egyedülálló, szingli, szabad… ;
csoport:boszorkány
play by:Cher Lloyd;

Ide jöhet egy kis idézet

Tárgy: Re: Deborah Davies 28.08.13 9:04

Efogadva!
Végre valahára, már azt hittem, sose jöhetek ide, elfogadni téged!
Az előtörténeted elnyűgözött, imádtam minden szavát, átgondolt volt, kidolgozott, és izgalmas. Remélem, most, hogy már hivatalosan is te vagy te, sok kedved lesz, és egyszer engem is megörvendeztetsz egy játékkal.
Foglalózz gyorsan, aztán szaladás a játéktérre! ♥