OMG. I can say only that: s.o.s

Sajgó hátsó felemet dörzsölgettem, miközben nagyokat pislogtam a vakítóan csillogó buszra. Azt hiszem, reggel korábban kellett volna kelnem, ugyanis határozottan nem volt kellemes az ébresztőm hangjára legördülni az ágyról. Bár volt egy olyan sejtésem, hogy a két szobatársam is benne volt a kellemes dologban.
Megdörzsöltem a szemeimet, és billegő léptekkel a busz felé vettem az irányt. Hatalmas, telepakolt hátizsákom súlya a föld felé húzott, ugyanis nem csak ruhát, és kaját, hanem laptopot, varázskönyveket, és kamerát is hoztam magammal. De főként a könyveim számlájára írhattam a nagy súlyt.
 Nem úgy készültem, hogy élvezni fogom a kirándulást. Csak egy kis pénzt akarok szerezni...
 Ledobáltam a cuccaimat a busz mellé, és csak a kamerámat, valamint egy apró táskát vettem magam mellé, mondván, hogy másra úgysem lesz szükségem.
 Csöves sapkámat a fejemre húztam, a fülemben lévő zenét tombolóra tekertem, és fellépkedtem a buszra. A helyem hátul volt, Chace közelében.
 Mint kiderült, nem mellette.
 A napfény sugarai megcsillantak Hannah Jung haján, aki mellett Spencer foglalt helyet. Igyekeztem nem zavarba jönni, és csak a zene szövegére koncentrálva, unottan vágódtam le Hannah mellett, és bámultam hol kifelé némán az ablakon, hol pedig terepmintán ülepes nadrágomra.
 Ezt az utat nem fogom túlélni.

to everyone

Számíthattam volna arra, hogy ezennel is a legvadabb álmaimból a telefonom fog kizökkenteni, de nem, nem tettem. Újra megtörtént, hogy felébredek és fogalmam sincs melyik világon vagyok, pedig tegnap este még azt tervezgettem, ma milyen fitt leszek már korán reggel, és teljes erőbedobással fogok készülni a suli által meghirdetett két napból álló túrára. Aha, persze. Szundi!

És én hiába is próbálnék szundizni, tíz perc múlva újra az a csengőhang hallatszik megcsörrenni, melytől egyenesen kiráz a hideg. Egy időbe beletelik míg elkészülök, egyszerű fekete topot veszek fel, zöld farmergatyát, a biztonság kedvéért egy farmerdzsekit, egy terpeszínű fullcap-et, és egyszerű sportcipőt. Furcsa, még a gondolat is, hogy Rebecca sportcipőben. Lapos sarkú cipőben. Annyira hozzámnőttek már a tíz centin felüli topánkák, hogy elgondolkodtam azon is, kényelmesebb lenne abban menni túrázni. De ha már lapos sarok, ez a tökéletes alkalom. Szintén időbe telt míg bepakoltam a bőröndömbe a szükséges – és egyáltalán nem szükséges – cuccokat. Ránézve nem is gondolná az ember, hogy csak két napról van szó.
Az iskolaudvarra érve arra lettem figyelmes, hogy alig vannak már az udvaron, a busz pedig már tele van. Felpattantam hát én is, miután a bőröndömet a csomagtartóba löktem, szerencsére nekem lefoglaltak egy helyet. A hátsó sorban természetesen. Közöttük már csak az én helyem volt üres, mely Chace és Spencer közé esett.
- Hahó, emberek! – foglalom el a helyem – Remélem nem maradtam le semmiről. – majd végignézem a körülöttem levő arcokat.

Put your hands up if you’re going hard
I need some lights, it’s way too dark

Az ilyen iskolai kirándulások nem épp életem fénypontjai szoktak lenni. Eljövök, mert nyilván nem maradok ki semmiből, ami akár jól is elsülhet, de egyébként szívesebben tölteném szabadidőmet a lacrosse pályán, vagy valami buliban, ahol elfejthetnék pár dolgot. Dolgokat, amiket nem tudom, hogy bánjak vagy ne bánjak, illetve, hogy okos döntés-e sodródni az árral. Majd elválik.
Egy kisebb bőröndöt viszek, nem akarok cipekedni még akkor sem, ha kábé ötször ennyit is elbírnék. Bepakoltam a sátor kellékeit, néhány tiszta ruhát másnapra, plusz egy négyes pakk sört, ami elengedhetetlen az ember számára, főleg, ha Klausszal lesz egy légtérben az ember. Oldalra biccentem a fejemet és úgy tanulmányozom a hátizsákomat, majd a bőröndöt. Szörnyülködve csukom össze és reménykedem benne, hogy minél hamarabb eltelik majd a hétvége.
Leszaladok a lépcsőkön, közben nehézkesen felráncigálok magamra egy fekete kardigánt is, mivel Londonban sosincs olyan jó idő, mint amilyet az ember szeretne. Mikor kiérek egy vigyorral konstatálom, hogy a diákok többsége már fent van a buszon, én meg még lent tökörészek a saját cuccaimmal. Közelebb megyek, bedobom a bőröndömet a csomagtartóba, aztán váltok pár szót Stone edzővel arról, hogy mik is lesznek pontosan a programok és bocsánatáért esedezek, amiért késtem pár percet és lemaradtam az eligazításról... vagy miről.
Miután mindent megtárgyaltunk és magamban újra megjegyeztem, hogy Stone a legjobb edző - és talán ember is - a világon, akivel valaha találkoztam, fellépek a buszra és végigpillantok a diákseregen. Széles mosoly terül szét ajkaimon, bár csalódottságomnak is teret engedek, elvégre a hátsó szektor szinte már tömve van.
- Heló, mindenki! - intek futólag a többieknek, majd a középmezőnyben foglalok helyet, az üres ülésre táskámat hajítva le.

OMG. I can say only that: s.o.s

Úgy éreztem magam, mintha egy kalitkába zártak volna. Minél kisebbre igyekeztem magamat húzni, és kifelé bámultam az ablakon.
Igen, ennél bénább már nem is lehettem. Álmaim nője ült mellettem, sortban és magassarkúban, én viszont képtelen voltam egy pillantást is vetni rá. Mert egy pillantást még jóval több követett volna. De persze,hogy nem maradhattam észrevétlen.
Chace pattant fel a buszra, elkiáltva magát. Voltak, akik visszakiabáltak neki, én viszont csendesen és nagyon sötét szemekkel méregettem őt. Macska módjára morogtam, amikor megpuszilta a fejemet, és a hasába ütöttem egyet.
- Halott vagy Brutus - sziszegtem a fülébe, hogy csakis ő hallja.
Egy dallamos és könnyed hang ütötte meg a fülemet. Eltátott szájjal fordultam oldalra, a tekintetem egyenesen Hannah íriszeibe fúródott. A kérdése több volt, mint sértő, de hát mit is vártam?
- Cesar Boss - válaszoltam neki a nevemet, de a kezemet nem nyújtottam felé. - És téged hogy hívnak? - emeltem meg kérdőn a fejemet. Cöhh, mintha nem tudtam volna a nevét.
Kérésére a szemöldököm az egekbe szökött, és védekezően emeltem a kezemet a nyakláncom elé. Most jönne az sztori, hogy ez egy fontos ereklye nekem. Hát, csak egy sima bizsu, amit az egyik boltban vettem.
Hannah kiskutya szemeinek nem tudtam ellenállni, a szívem pillecukor módjára olvadt meg. - De csak a táborozás idejéig! - néztem rá szigorúan és levettem a láncot a nyakamból, majd a lány kezébe nyomtam, ügyelve, hogy a bőrünk ne érintkezzen.
Újra visszafordultam az ablak felé, a rongyosra hallgatott zeneszámba mélyedve. Pár perc elteltével mozgolódásra lettem figyelmes a szemem sarkából; Hannah az ülésén térdelt. Ááá, rá sem néztem a fenekére.
A kaja szótól a gyomrom hangosan megkordult, és előszedtem a táskámból egy kis édes négysajtos extra csípős minipizzát. A görény támadásba lendült, orrokat befogni, a szélgörcsök a kaja érkezése után beindulnak!

to everyone

Úgy látszik, az, hogy én maradtam még egy szundira nem feltétlenül azt jelentette, hogy én leszek az utolsó, aki felszáll a buszra. Akadtak még néhányan, akik csak jóval utánam értek ide.

Végül, mire minden diák elfoglalta a helyét, Mr. Stone belekezdett a már unalmasan hosszú és tartalmas beszédébe, melyben összefoglalta mi  lesz a program – melyet nem mellesleg már akkor is tudni lehetett, amikor feliratkoztunk a túrára. Ahogy elnézem, nem csak én untam közben halálra magam, volt aki egy könyvbe temetkezett, aki fülessel zárta ki a külvilágot, aki máris elszundított, s akadtak olyanok is, akik a tanárra fittyet sem hányva sutyorogni kezdtek.
A hátsó sorban eddig talán Hannah a legfelszabadultabb, ahhoz képest, hogy milyen korán van, már pörög. És azt hiszem nem is reggelizett.
- Ó, Hannaaaah..! – szólítom a lányt sejtelmes hangon, miután kikotortam a magammal felhozott táskámból egy csomag M&M’s-t – Na osszátok el, és köszönjétek meg azt, hogy én ilyen cuki és jószívű vagyok. – majd odadobom Han-nak a zacskót.
Sajnos nem tudtam megállapítani mi lehet ennek az oka, de Spencer látszólag zavarban volt, ahogy próbált folyton Hannah-ra nézni, az új fiúra, majd rám, s kapcsolatot teremteni. Megdicsérte a sapkámat. No, itt is van a bizonyíték.
- Köszönöm. – mosolyodtam el én is, ezzel viszonozva a kedvességét.
Hirtelen elég nagy zűrzavar lett a buszon, a csöndes – de úgy vélem, inkább zajos – beszélgetések keveredése ezen a kis helyen okozhatta ezt. Alig lehetett érteni egymás szavát. Nem kellett hallani, konkrétan érezni lehetett, hogy az épp Han-nal csevegő Chace az ölembe hajol, s kényelmesen elhelyezkedik.
- Hosszú volt az éjszaka, de korán kellett kelni, igazam van? – kérdésemben helyet kapott egy kis célzás is, mindenki tudja, milyen Chace. Hangom aranyos volt, továbbra is mosolyogtam, ujjaim a fiú tincseivel kezdtek játszadozni.

Put your hands up if you’re going hard
I need some lights, it’s way too dark

Felkapom fejemet, mikor valaki a nevemen szólít. Hannah arca bontakozik ki előttem, amint felállok a székről és hátam mögé pillantok. Sok fej bukkan fel, de egy pillanatra ki tudom őt venni a "tömegből". És a mellette helyet foglaló Spencert is.
Évődni kezdek. Azt mondtam Spencernek, hogy időt adok neki, hogy gondolkodjon és emésztgesse a történteket. A történteket és azt, amit mondtam, mert még magamat is megleptem érzelmi kitörésemmel. Na jó, nem volt olyan hatalmas kitörés, amolyan Dorian Hale-hez méltó, esetleg egy leheletnyivel több, mint amit tőlem várni lehetne. Nem fogom sürgetni... kicsit talán reménykedem abban is, hogy könnyen lecseng bennem ez a fellángolás és hamar túlteszem magam a boszorkányon.
- Rohanok - szólok hátra, miközben fejem tetejére csapom napszemüvegemet, elvégre a buszban nincs szükség rá, viszont összetörni sem akarom - Ha nem gond, én csak estére dobom be a közösbe a cuccokat. Nem hiszem, hogy Stone díjazná, amit hoztam - magyarázom a lánynak, miközben egyre közelebb érek hozzájuk és végül bevágódok a lányok elé.
Táskámból előkotrom a mobilomat és gyorsan megnyitom a Klaustól érkezett sms-t, ami miatt már tíz perce csipog a telefonom. Késik. Fantasztikus, akkor halálra fogom unni a buszutat. Sóhajtok. Végül hátrafordulok és az ülések közti résen próbálok kommunikálni Spencerrel.
- Nem zavarok, Westwood? - csibészes mosoly mászik fel arcomra, bár sejtem, hogy nincs ínyére a jelenlétem. Tudom, hogy változtak a dolgok köztünk - érzem -, mindennek ellenére nem hiszem, hogy ilyen gyorsan változott volna a véleménye.
Viszont erősen remélem, hogy elértem valamit a múltkor, mikor felcsörtettem a szobájukba és kifejtettem bővebben a véleményemet.

OMG. I can say only that: s.o.s

A nevére csak bólintottam, és egy utolsó, orbitálisan nagy harapással eltüntettem a pizzám maradékát is. De a gyomrom még mindig hangosan korgott. Ráadásul, Hannah kiskutyaszemei is lefoglaltak egy időre, amit nem igazán bántam.
 - Tudom - vigyorodtam el, ahogyan átkarolta a nyakamat. Érintése csak egy rövid pillanat erejéig tartott. Büszkén húztam ki magam: pár perc alatt többet értem el beszéddel, mint több oldalas levelezéssel.
 Halvány mosollyal a szám szegletében szedtem elő egy doboz gimbapot. Ám még mielőtt beleettem volna, magasra tartottam, és hangosan, az ülés másik végén helyet foglaló Chace-nek kiabáltam.
 - Etu Brute! Kérsz gimbapot? - kérdeztem tőle a dobozt lóbálva. Nálam ez valahogy egy berögződött szabály volt; ha hazai kaját ettem, mindig megkérdeztem Chace-től, hogy kér-e belőle.
 Közben belehallgattam valami vitába Hannah és Chace között egy mackóról. Álljunk csak meg! Chace-nek mióta van mackója?
 Hannah tincsei az arcomba és a szemembe csapódtak. Macska módjára prüszköltem és töröltem ki a tincseket az arcomból.  
 Rájöttem, hogy jobb, ha nem figyelek oda, mit csinálnak a többiek. Úgyis csak kapkodnám a fejemet.
 Visszahangosítottam a zenét a fülemben, és hátradőltem az ülésben. De hirtelen valaki egy kék golyót tömött a számba. Kidülledt szemekkel néztem Hannah-ra, és óvatosan rágtam szét a golyót.
 -M&M? - csillant fel a szemem, ahogyan megéreztem az ismerős ízt. Mikor Hannah kiejtette Klaus nevét, kíváncsian néztem körbe a buszon. Reggel még egy aludt, mint a bunda. Bár kitudja, lehet, hogy ők gurítottak le az ágyamról.
 Hannah haja súrolta az arcomat, amikor fejét a vállamra hajtotta. A szívem egy nagyot dobbant, és örültem, hogy nem egy vámpírba vagyok belezúgva... Bár Chace vámpír valószínűleg hallotta a dörömbölést.
 Gyorsan igyekeztem még egy darab M&M-set kicsempészni a zacskóból, ami Hannah kezében volt, de ekkor egy vörös hajú lány ájultan esett össze. Megmerevedtem, és előre hajolva néztem rá, de nem akartam közelebb menni. Lehet, hogy az oxigénhiány miatt ájult el, esetleg nem reggelizett...
 - Ji Young, ő nem a te barátnőd? - simogattam meg Hannah fejét.