(nem a legjobb, remélem tudsz vele valamit kezdeni)

Kb. félórája értem haza és mivel semmi dolgom nem volt ezért gondoltam előveszek egy könyvet és olvasok.
Átöltözni nem volt hangulatom ezért a fekete - de csinos - ujjatlan felsőmben dőlők le az ágyra.
Már egy jó ideje olvasok mikor a szép csendet az ajtómon lévő kopogás zavarja meg. Unottan pillantok az ajtóm felé, és egy kicsit dühösen is, mert megmondtam a ház vezető nőnek, hogy senkit se engedjem fel hozzám, mert egyedül és csendben szeretnék lenni. Margaret tutira elment valahova - feltételezem haza mivel én már itthon vagyok - ezért jöhetett be az illető aki most nem akar békén hagyni. A könyvemet lerakom az ágyra, felkelek és kinyitom az ajtót.
Mikor megpillantom, hogy Chace az akkor minden düh elszállt belőlem.
- Chace, mit keresel itt?- felelem miközben megölelem. Jó volt látni. Ma még nem is beszéltünk egymással ami kicsit zavart, mert nincs olyan nap, hogy vagy nem találkoztunk volna vagy nem beszéltünk volna telefonon.
Viszont fogalmam sincs, hogy mit kereshet itt, de az az érzésem, hogy kiderül.

(Vadmacsek... mindegy, ezt mondtam nagy chatan )

El mosolyodok mikor Chace átkarolja a derekamat majd beljebb tol a szobámban és bezárja az ajtómat.
- Oh! Szóval már vadmacsek vagyok?- kérdezem huncut mosollyal ahogy arcon puszilom és átölelem. Vadmacsek... jó jelzőt kaptam! De mindegy is, annyi igaz, hogy tényleg szoktam vad lenni. Sok mindenben... legyen az vámpíros dolog vagy éppen a szex. De azért valljuk be: Chace sem egy jó fiú féleség, ő is tud és szokott is rosszalkodni.
Még mindig ölelem és hagyom, hogy ledöntsön az ágyamra, immár a hátamon fekszek és nézem a fölöttem lévő fiút.
- Értem! Szóval Vanessa elvonási tüneteid voltak...- mondom sejtelmes hangon, de alig bírom vissza tartani a nevetésemet. De a végén csak elmosolyodok, közelebb húzom magamhoz egy picit és lágy puszit nyomok a szájára.
Erre most mit mondjak? Egész nap nem hív, semmit sem csinál erre egyszer csak beállít és leakar feküdni velem? Mindegy, nem foglalkozok vele, hiszen sosem foglalkoztam azzal, hogy Chace mit csinál akkor amikor épp nem velem van és nem is nagyon érdekel. Miért is érdekelne? Hisz nem köt össze minket semmi, mert nem járunk együtt csak barátok vagyunk. És élvezzük azt az időt amit együtt szoktunk tölteni, úgy hogy az előbbi gondolatommal nem is foglalkozok nagyon.
- Tudom, és ha jól emlékszek ma még nem kaptad meg a napi adagot!- felelem egy huncut mosoly kíséretében majd megcsókolom.
A könyvemet arrébb dobom, hogy ne legyen útban és rohadtul nem érdekel, hogy az a földön landolt. Úgy is csak azért olvastam, mert nem volt mit csinálnom. Hát... most már van! És örülök, hogy Chace itt van, persze én ezt sosem mondanám el neki, mert a végén még azt hinné, hogy szerelmes vagyok belé ami rohadtul nem igaz!
De mindegy is! Csak ki akarom élvezni minden egyes pillanatát, hogy Chace itt van, a többit meg majd meglátom!

()

Mosolyogva közelebb húzom magamhoz és lágyan csókolom őt. Mikor a combjaimat simítja akkor beleremegek az érintésébe. Olyan furcsa, hisz régóta "vagyunk együtt" de még is olyan érzés fog el, mint mikor egy kamaszlány először van együtt a fiúval és fél, hogy "Úristen, most mi lesz?" És szerintem ez az ami kell egy élvezetes együtt léthez, hisz minek vagy együtt egy olyan emberrel akivel csak hecc kedvéért fekszel le? Semmi! Viszont mikor Chace-el vagyok akkor mindig ez az érzés ragad magával és ez annyira... jó!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben mikor halkan felnyögök, ugyan is egy kicsikét megharapta a nyakamat ami ugyan nem fáj nagyon csak nem számítottam rá.
Miközben csókolgatom, lassan elkezdem kigombolni a felsőjét majd mikor végeztem vele eldobom valahova a szobába.
- Hm...- felelem két csók között mikor megsimítom az izmos hasát - igen, kockás hasa van - Mikor Chace feljebb húz az ágyon akkor közelebb húzom magamhoz, beletúrok a hajába és kicsit hevesebben, mint az előbb elkezdem csókolgatni.
- Ez volt a cél.- felelem huncut, halvány mosollyal mikor kijelenti, hogy megőrjítem. Igen, sokszor hozom ki ezt a férfiakból, de élvezem is! K az a nő aki nem élvezi, hogy a férfiak azt teszik amit mondanak? Szimplán csak bájosnak kell lennie az embernek és persze ravasznak is! Nem mintha Chace-nél nagyon erőskődnőm kellett volna, jött ő magától.
Nem tudom, hogy mi van velem, de napok óta, ha kiakarok kapcsolódni akkor csak még jobban elkezd kattogni az agyam! Lehet túl sok minden történik mostanában és ez visel meg egy kicsit, de mindegy! Remélem Chace eltudja felejtetni velem.
- Amúgy... - kezdem a mondandómat két csókunk között. - ... Hogy hogy ilyen hirtelen jöttél? Mindig felszoktál hívni. - teszem fel, a szerintem totálisan logikus kérdést. MIért ne kérdeztem volna meg? Hisz eddig mindig mikor átakart jönni mindig felhívott, hogy otthon vagyok-e meg minden, most meg így, hirtelen beállít. Félre értés ne essék: nem azt mondom, hogy nem örülök csak nem értem. Mondjuk a férfiak gondolkodását és azt, hogy mi jár a fejükben nem nagyon lehet kiszámítani.