Azelőtt én is ugyanolyan voltam mint a család többi tagja. Imádtam varázsolni, apám kedvében járni aki mindig egy mosollyal és barátságos hátba veregetéssel jutalmazta ügyességemet. Szerettem odahaza Bristolban élni a hatalmas birtokunkon levő fényűző házban, úgy éreztem magamat mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Sokáig voltam egy szál magamban, aztán megszületett a húgom öt év korkülönbséggel. Imádtam a kis barna göndör hajú teremtést, elhatároztam hogy én leszek a legkirályabb báty az egész univerzumban.
Már baba korától kezdve oltalmaztam, figyeltem minden lépését, és nem engedtem hogy baja essen. Aztán ahogy minden gyerek én is felnőttem, és kezdtek más dolgok is érdekelni a kishúgomon, meg a családomon és varázsláson kívül. Igen ezek a dolgok pedig leginkább a lányok voltak, meg a bulik, és tivornyák. Tudjátok, minden olyan dolog amit egy 16 éves srác csinál. Megismertem egy lányt, Biancát akiről már az elején tudtam hogy vérszívó. Nem érdekelt, sőt ha lehet ettől csak még dögösebbnek tartottam. Járni kezdtünk, és ahogy az lenni szokott az első pár hét felért a mennyországgal, aztán kezdtem jobban megismerni..
Bianca iszonyú féltékeny volt, ha beszédbe elegyedtem egy másik lánnyal, vagy akár rá néztem egy csajra B rögtön ott termett hogy elrángasson, vagy ami még rosszabb súlyos sérülést szerzett szerencsétleneknek. Ekkor döntöttem úgy hogy ideje lenne dobbantani, de hidd el nem volt egyszerű. Meg is lett az eredménye, mert aznap este amikor szakítottam vele irtózatosan bepipult. Elkezdett rángatni, meg szorongatni hogy mit képzelek magamról, és hogy ő szeret, és biztos egész idő alatt megcsaltam...Tudom szégyen de lefogott, és nem tudtam mit tenni, mert vámpírereje volt ráadásul annyira nem tudtam akkor gondolkodni hogy a varázserőmet is elfelejtettem használni. Szemfogait a nyakamba mélyesztette, és inni kezdett a véremből...aztán elájultam.

Most pedig itt ülök vámpírként egy matek órán, meg sem próbálva úgy tenni mint aki figyel. A tanár úgy is tudja hogy nem érdemes velem leállni veszekedni, mert vagy megint az igazgatóhoz kell cipelnie vagy felhívni a szüleimet. Egyik sem vezetne végül ahhoz, hogy figyelek a magyarázatára. Tehát okosan teszi hogy mind a kettőnknek megspórolja a felesleges stresszt, és jótékony levegőnek néz. Hátradőlök a széken, és kezeimmel a tarkóm alá nyúlok hogy megtámasszam a fejemet. Szememet körbe futtatom az osztályon, felmérve hogy kik azok akik buzgón jegyzetelnek, és kik azok akik sumákolva mást merészelnek csinálni. Felfedezek néhány ismerős arcot, köztük Cesar plátói szerelmét is Hannah Jungot. Komolyan mondom nem értem a gyereket, és csak csodálkozom azon hogy én is asszisztáltam ahhoz hogy végre legyen bátorsága megszólítani. Na de nem a hagyományos módon, mert az túlontúl normális volna. Nem. Leáll vele levelezni, mint valami idióta tini regényben, nekem meg csak ég a pofámról a bőr hogy a haverom ilyet csinál. De ilyenkor persze semmi nem használ, hiába beszél neki az ember, vagy adja elő a sok hal van még a tengerben neked meg sorakoznak a horgászbotjaid a szekrényben dumát. Nem használ. Ha kopogtat az ajtón a szerelemnek nevezett vírus, sajnos már nem lehet rajtad segíteni. Te is áldozatul esel, és addig így is maradsz ameddig valaki csúnyán meg nem sebez.
Elemelem tekintetemet Hannah szőke hajzuhatagáról, majd tovább szemlélem az egybegyűlteket. Semmi mosolygásra késztető alvó és nyálfolyó arc, semmi kilógó tanga vagy alsógatya. Úgy érzem az idő hiperszuper lassúsággal telik, pedig nekem már mehetnékem van. Vagyis kanos vagyok, és Vanessával megbeszéltünk egy találkozót a padláson. Az iskola területén tilos mindenféle korhatáros tevékenység. Pipa. Vanessa az a fajta lány akit nem érdekel mások véleménye, önfejű, és szereti az élvezeteket hajszolni. Egy húron pendülünk, bár testi/baráti kapcsolatnál nincs több köztünk. Ha rajtam múlik nem is lesz, bár mostanában kételkedek az érzéseiben. Túlságosan is jó a társasága ahhoz, hogy a fránya szerelem miatt dobnom keljen. Szóval nagyon remélem hogy tényleg nem érez többet, mert én hajlamos vagyok kihozni a csajokból efféle érzéseket.
Unalmamban írok egy sms-t Cesarnak csak hogy húzzam az agyát, mert ez a dolga egy havernak.
"Itt van a csaj matekon, asszem beszélek vele az érdekedben. Megmondom neki hogy mennyire szenvedélyesen tudsz levelezni. " Előre vigyorgok már, mert tudom hogy ezzel a szöveggel kihúzom a gyufát nála. Magamban mosolyogva tekintek Hannah-ra aki mit sem sejtve rajzolgat a füzetébe valami unikornist egy virágos mezőn...
Tökéletes időzítés a kicsöngetésre, mielőtt én is neki állnék a nem létező füzetembe szívecskéket rajzolni. Természetesen én vagyok az első aki kilép a teremből, és még elcsípem a matek tanár rosszalló pillantását ami csak ennyit sugall: Így nem leszünk jóban fiatalember. Rá vigyorgok mielőtt benyelne a folyosón gomolygó tömeg. A szekrényemhez sietek bepakolom a könyveimet, és aztán már startolok is a padlásra. Remélem útközben nem futok össze Cesaral nem akarok Vani előtt bibircsókkal a fejemen megjelenni vagy ilyesmi.