Az oldalon található kinézet nem jött volna létre, a deviantart és a Vulnera Samento nélkül. Utóbbitól a színvilágot kölcsönöztük, valamint a fejléc hátterén levő kis barnás patternt. A lapon található leírások mind Spencer tollából származnak, tehát kérlek titeket ne másoljátok le kérdezés nélkül. A kódokat szintén Spencer gyártotta, ha valamelyik megtetszett nyugodtan kérd el. Az oldal ötlete megint csak az imént említett hölgyemény fejéből pattant ki, ha máshol is létezik már ilyen szerepjátékos fórum az csupán véletlen egybeesés.
Jared gyerekként egy vézna, alacsony srác volt, akit ha akartál, könnyedén fellökhettél és bánthattál. Azonban már akkor is forrófejű és makacs volt, ezáltal gyakran keveredett verekedésekbe. Nem hagyta magát és ha tudta is, hogy a vesztes fél ő lesz, akkor is harcba szállt a nála nagyobbakkal. A büszkeséget tartotta mindenekelőtt és épp ezért esett nehezére világ életében bocsánatot kérnie bárkitől is. Akkoriban viszont szerette a csendet és a nyugalmat, lekötötték az olyan elfoglaltságok, mint a horgászat és a sakk. Boldogan emlékszik vissza a napokra, amikor még apjával jártak ki Dublin egy apró tavához, amit mesterségesen hoztak létre az ottaniak még a fiú születése előtt. Jól lehet, azért jöttek komoly fordulatok Jared életébe, mert anya nélkül kellett felnőnie tíz éves korától kezdve. Testfelépítést illetően ugyan változott, hiszen a farkas lét megedzette: széles vállak, vaskos bicepszek, izmos combok és magas termet. Mindez jellemezheti a srácot, aki korántsem hasonlít egykori énjére, arra a szerencsétlen srácra, akit bárki megverhetett. Szemei barnás árnyalatban pompáznak és sötét, göndör tincsei sem ütnek el túlzottan szemei színétől. Öltözéke kiválóan tükrözi személyiségét, olykor ugyanis képes felvenni egymáshoz egyáltalán nem passzoló ruhadarabokat. Intelligens, ha kell érett gondolkodású, mindazonáltal szereti a veszélyt és a kalandokat. Adrenalinfüggő, ehhez kétség sem fér. Félvállról veszi az életet és inkább a szórakozásra koncentrál, mintsem arra, hogy keményen dolgozzon és tanuljon. Tisztában van vele, hogy a későbbiekben majd kénytelen lesz megkomolyodni, munkát vállalni és családot alapítani, de egyenlőre ódzkodik ettől az ötlettől. Szereti a szabadságot, ha nincsenek előtte szabályok és ha mellőzheti a tanulást. Mióta a VA High-ba jár visszavett pimasz stílusából, mert rájött, hogy szigorúbbak a szabályok, mint azt sejtette érkezése előtt. Annyival talán könnyebb dolga van, hogy képes kontrollálni farkasát, elvégre már negyedik éve annak, hogy megharapta Grace.
Apa teste erőtlenül, ernyedten lóg a fáról. Nyaka körül szorul a kötél, az egész feje kékes árnyalatban játszik, az ajkai pedig színt vesztettek. Én nem tudok megszólalni. - Jared, Daniel... - anya hangja megremeg, mikor ő is megpillantja apát, de mintha bátran lenne nálunk - Gyertek innen, fiúk! - már sír. Apró patakokban folynak le arcán a könnycseppek, az én szívem pedig összeszorul. Nem akarom így látni anyut. Pár méternyit rángat minket, mire térdre esik, mert nem bírja tovább elviselni a látványt. Én a nyakába fúrom arcomat és vele együtt sírok. Daniel-re csak egy pillantást szánok, aki kővé dermedve bámulja apa fáról csüngő holttestét. Nem zuhan magába, fájdalomnak jelét sem mutatja. Mindig is tudtam, hogy ő a legerősebb közülünk.
Keserű ízt érzek a számban, mikor visszaemlékszem erre a pillanatra. Apa meghalt, mert anya elhagyta. Ez lenne velem is, ha beleszeretnék egy nőbe és összetörném a szívét? Mi van, ha nem direkt tenném, csak megtörténne? Egyszer megtörténne óvatlanságból és én örökre szenvednék miatta? Azért, mert hibáztam, ami igazából emberi dolog? Nem akarom, hogy a nők ennyire kibabráljanak velem és hogy a kötelet kívánjam a torkom köré. Tudom, hogy apa volt az, aki hibázott, mert megcsalta anyát, de ez kegyetlenség volt akkor is. Lihegek, nagyon hideg van. A mancsom alatt ropognak a narancssárga falevelek, a szívverésem pedig egy ütemben mozog lépteimmel. Mellettem Claude suhan el és széles farkasvigyort ereszt meg irányomba. Nem, valójában nem tudunk mosolyogni, de nekem mindig úgy tűnik, mikor ezt csinálja. Claude gúnyolódik velem, mert tudja, hogy az egyik legfiatalabb falkatag vagyok. Gyorsíts, koma! Hallom a nekem szánt gondolatokat, mire gyorsítok és beelőzöm a nálam hat évvel idősebb férfit, aki valahonnan Norvégiából keveredett ide, Londonba.
Egy bőrönddel a kezemben ácsorgok a konyhában és rágcsálom a számat. Ideges vagyok, mert arról a piszkos hamutálról is apa jut eszembe. Nem volt jó ember, pedig azon a napon, mikor megláttam őt a hátsó kertben fennlógni a fán, összeszorult a szívem. Most pedig mi maradt? Az emlék, amikor részegen tántorgott be a konyhába. Amikor dühében felpofozott vagy amikor óvatlanul a tarkómra nyomott egy cigarettacsikket. Azóta is apró, hófehér pötty van ott, ami emlékeztet arra a szörnyű apára, aki volt, miután anya elhagyta. - Indulhatunk? - Daniel egy széles vigyorral rántja fel hátizsákja pántját a vállára és engem mér fel tetőtől talpig. Egy kopott farmert meg egy festékfoltos pólót viselek. Elhatározom, hogy amint elérünk Londonba, felturbózom a ruhatáramat. Bólintok, miszerint készen állok arra, hogy magam mögött hagyjam Dublint és Angliába repüljek a bátyámmal, aki ismer és szeret minden apró vagy nagyobb hibám ellenére. Meg akarom tőle kérdezni, hogy mi lesz így Valerie-vel, de tudom. Tudom, hogy Valerie boldog lesz anya mellett és a férjével, August-tal, akivel még Franciaországban ismerkedett meg.
Claude átugorja a folyót, én viszont megtorpanok a meredek sziklafal oldalán és morgok. Körmeim karistolják a köveket, én pedig szűkölni kezdek, mint egy kutya. Lassúság. Claude mély, öblös hangja felkavarja az agyamat, méghozzá rendesen, de csak hátat fordítok neki és elbaktatok másfelé. Furcsa illat szökik orromba, amit azon nyomban felismerek. A vadász szaga. Nem emlékszem a nevére. Farkasként sosem ugranak be a nevek, legfeljebb a falkatagoké, akikkel nap mint nap találkozom, bár ezen találkák száma rohamosan csökken, mióta a VA High-ba járok. Még Daniel-t is ritkán látom, ami miatt bosszús és ideges vagyok. Hagyom elillanni az illatot, majd megállok és leszegem fejemet. Mély levegő, izmok befeszülve... A csontjaim ropogni kezdenek, a bőröm mintha hirtelen túl nagy lenne rám, az agyam pedig szét akar robbanni. Másodpercek telnek el - aztán újra ember vagyok.
kor: 18; szül. hely/idő: Írország, Dublin - 1943. május 3.; becenév: nincs; családi állapot: egyedülálló; csoport: vérfarkas; play by: Tyler Posey;
did you say I have no heart? 'cause I'm in love... especially, with a hunter
Jared Wagner
Victorian Angels RPG
◊ you said it : 9 ◊ your raise date : 2013. Jul. 30.
Tárgy: Re: Jared Wagner 31.07.13 9:13
Elfogadva! A lapod egy részénél kicsit meg kellett állnom, mert nem bírtam tovább olvasni... megálltam ott amikor apud fel volt kötözve a fára... az én apukám is öngyilkos lett, és ő is felkötözte magát...(usernek, nem Ash-nek)úgy hogy ezért tartott ilyen sokáig ez az egész, mert 3 éve történt az egész és megviselt... A sztori amúgy tetszett, a Jellemzésedet imádtam mert nagyon sok közös vonásod van Ash-el, úgy hogy alig várom, hogy láthassam a játékaidat. Ha majd nem lesz ilyen sok játékom remélem mi is játszunk egyet Nyomás foglalózni és irány a játéktér xoxo: Ash
Ashley Lawson
Victorian Angels RPG
◊ you said it : 53 ◊ your raise date : 2013. Jul. 25. ◊ i belong here : ~London ;; VA~