London utcái forgalmasak, ezt meg kell hagyni, de volt időm hozzászokni. Ha nem is itt, akkor otthon Párizsban. Imádom a nagyvárosokat, itt soha nem lehet unatkozni. Feltéve, ha dugóba ragadsz és semmit sem tehetsz ellene. Kényelmetlen ülésen ülök, a magassarkúm sarka minden második mozdulatomnál beakad a lyukacsos lábtörlőbe; furcsa, de érzem a meleg szagát ebben a szűkös taxiban, s irritáló, már-már füllyukasztó dudálásokat hallok, melyek lassan teljesen összemosódnak az esőcseppek dübörgő hangjával.
- Késésben vagyok, mit lehet ilyenkor tenni? – mormogom az orrom alatt türelmetlenül, elég hangosan ahhoz, hogy a sofőr is meghallja. Valójában sehol sem kell megbeszélt időpontra lennem, egyszerűen csak annyira unalmas már, hogy egy ideje csak a telefonomat bámulom és próbálom hasznosan eltölteni az időt – ugye természetes, hogy sikertelenül? – ,hogy kényelmetlen ez az ülés és.. említettem már, hogy dögunalmas? Vásárolni indultam, jobb dolgom nem akadt, úgyhogy miért ne?
- Sajnálom hölgyem, ilyenkor várni kell. Nincs más választása. – felelt a kérdésemre a negyvenesnek tűnő pasas, mégsem láttam rajta, hogy annyira bánná, hogy egy helyiségben kell legyen velem.
- Ó, már hogyne lenne. – s ahogy ezt kimondtam, automatikusan nyitottam ki a kocsi ajtaját, hogy kiszálljak. Egy ideig jó döntésnek bizonyult, de amikor a hajam nedvesedni kezdett, kezdtem már én is megbánni ezt az elhamarkodott tettet. Gyorsan tipegtem az dudáló autók között, ideges, türelmetlen sofőrök előtt egészen a legelső, velem szemben levő kávézóig. Nem ide indultam, de megteszi. Kimenni a mosdóba, megigazítani a hajamat, a sminkemet, majd inni egy jó meleg kávét. Igen, ez így tökéletesnek hangzott, megmentő tervként meg is állta volna a helyét, de nem számoltam azzal, hogy az akció közben ismerős arcokkal is összefuthatok. Megtörtént. Nem is akárkivel futottam össze; a drága történelemtanárommal. Ez egymagában nem is lenne nagy gond, a gond ott kezdődik, hogy összefeküdtem vele és azóta kerülni próbálom. Egyikőnknek sem tenne jót, ha ez kiderülne, de úgy tűnik kettőnk közül én rendelkezem érettebb gondolkodással és csak én fogom fel, hogy ebből még problémák lehetnek. Pedig amúgy nem vagyok az a tipikus csaj, aki minden szabályt betart, de ezt most így látom jónak. Akkor pedig épp azt láttam jónak, ha megtesszük, nem is gondolkoztam rajta, nem is bántam meg, de.. nem hiszem, hogy folytatnunk is kellene azt a kis kalandot.
Amikor beléptem a mosdó előterébe, ott találtam őt. Amikor észrevett végigmért, egy mosolyt küldött felém, majd közeledni kezdett.
- Miss Collins, csak nem kerülni próbál engem..? – vont kérdőre, érdeklődve, miközben a falhoz nyomott, hozzámsimult, puszikat nyomott a nyakamra.
Azt hitte újra meg fog történni, hogy újra megteszem, itt. De nem. Áthúzom a számításait.
- Milyen ügyesen eltaláltad. – vigyorogtam gúnyosan, majd a mellkasára helyeztem mindkét tenyerem és lassan eltoltam magamtól. Nem erőszakoskodott, azt hiszem elfogadta. A táskámat a pultra tettem a kagyló mellé, majd megpróbáltam kicsit helyrehozni az eső által elrondított sminkemet.
És oh.. a szexi tanárbácsi mégsem állt le.