Külső: ej, az az átkozott külső, ami olyannyira fontos azoknak, kik nem a kor szemével látjátok a világot. Mert mi hát az ember? Szépnek látsz egy asszonyt vagy vonzónak egy férfit mert épp megkapó szemekkel, hosszú combokkal vagy épp erős izmokkal áldotta meg az ég? Ostoba vagy, de nem bűnöd ez, hisz még keveset éltél, nem adatott meg neked még ama bölcsesség, mit csak az örök fenevad, a farkába harapó kígyó, emez ősleviatán ajándékozhat csupán neked, mit vasfogairól ismer az ember, az Idő, s ki a magam fajtáját, mint egyszerű aszút érlel nemes borrá. Szépséged elmúlik ifjú leány, alig két esetleg három évtized reppen el fejed felett, hisz ma sem vagy más, csak csont, hús, inak, izmok, némi bőr s haj, na meg... vér. De mert a magadfélének oly fontos eme hívság, íme, hát engedem, hogy láss. A magam idejében átlagosnak, ma már felette alacsonynak számítok, 158 cm a magasságom, ha jól kihúzom magamat, ehhez nagyjából 63 kilót nyomok. Mint mondották ifjú, halandó koromban is a báltermek suttogó csőcselékei, kik nemesnek hazudták magukat egy kutyabőrön tiporva, mit valamely ősük oly áldozattal szerzett a semminek: le sem tagadhatnám germán származásomat. Arcom talán ácsbaltával faragta meg a Teremtő. Ha nem kellő mennyiségű vért fogyasztok éppen, akkor vakarhatom a képemről a borostámat, a mai napig nem értem, hogy a teremtő "atyám" miért nem szólt, hogy ugyan borotválkozzak meg... Na jó, legalábbis sejtem. Leginkább mert egy mocskos gazember. Hajszínem gesztenyebarna, amit meglehetősen konzervatívan hordok, nem vagyok nagy híve az új stílusoknak, legtöbbjét megértenem sem sikerült. A fogsorom a saját koromban egészen kirívóan egészségesnek számított és ma sem csúnya, amiben mondjuk komoly szerepe volt úgy jó száz éve egy fogorvosnak, meg az azóta már gyakorolt szájhigiéniának. Enyhén kidülledő szemeim színe teljesen átlagos zöld, semmi különleges nincs bennük, abszolút átlagosak. Orrom egyenes és arányos. Fizikális alkatomra tekintve: nos katonaember voltam, ami azért feltételez bizonyos erőnlétet, mely immár elkísér az öröklétbe. A nemesek életmódja nyomot hagy az emberen, ha teljesen levetkőzök, akkor egy egészen minimális hassal rendelkezem. Ez inkább csak annyit tesz, hogy nincs úgynevezett kockahasam. Összességében nem vagyok éppen a... hogy is mondják manapság oly bájosan?... ez az! Nem vagyok éppen férfimodell, de nincs miért szégyenkeznem, arányos vonásaim, illetve fizikális fittségem, nagyobb részt szálkás izomzatom összességében vonzó lehet bárkinek.
Belső: ez egy összetettebb kérdés minden karakter esetében. Felixről az első és legfontosabb tény: elmebeteg. Nem sok olyan emberi elme van, ami századokat kibír épen, hiszen nem erre lett tervezve s ez alól ez az öreg vámpír sem kivétel. Ez nem jelenti, hogy nyáladzó idióta, félreértés ne essék. Csupán az erkölcsisége torz és kifordult. Ha őt kérdeznéd, azt felelné, hogy meghalt benne az egykori aranyifjú nemes, de ez valójában nem igaz. Csak túlságosan sok borzalmat élt meg, túlságosan sok vér tapad a fogaihoz, túl sok szív dobbant utolsót karjai között, s a lelke mélyére menekült mindaz, ami emberré tette. Ott szunnyad benne még a barátság, a bajtársiasság, a szerelem, de jelenleg nem tör aktívan a felszínre. Ami most uralja a létét, az a dekadenciába hajló unalom. Mint koros, intelligens és bölcs vámpír igyekszik helyretenni a bohó ifjak ostobaságait, elsimítja és eltünteti a nyomokat, ha valaki túl nyíltan dobálózott természetfeletti mivoltával, de sosem felejti el benyújtani a számlát. Ma már csak ez jelent neki élvezetet. Sakktáblaként tekinteni a várost és játszadozni annak lakosaival. Életunt, de büszke és rendkívül erős jellemű férfi. Bátor, de nem keres közvetlen konfronctációt senkivel, lenézi az agresszivitást, nem tartja kellően kifinomultnak. Hidegvérű, majdhogynem képtelenség  kilendíteni lelki stabilitásából. Élvezi ha uralkodhat másokon, kifejezetten megalomán alkat, ugyanakkor, talán épp ebből kifolyólag szórakoztatja, ha őt próbálják meg leigázni/átverni/irányítani/befolyásolni. Keveseknek sikerülhet ilyesmi, bár ha valakinek mégis, az biztosan kivívja a tiszteletét. Sohasem áll bosszút és sohasem becsüli le az ellenfeleit. Nagyszerű stratéga. Bolondja a zenének és az irodalomnak, tébolyultabb pillanataiban a legváratlanabb helyzetekben szavalhat verseket. Néha kifejezetten ijesztővé, néha abnormálisan játékossá teszi szertehulló személyisége, de túlnyomórészt józannak mondható. A létezéstől már nem vár semmit, mégis ragaszkodik hozzá, ugyanis a szíve mélyén a mai napig istenhívő, így fixen tudja, ha egyszer meghal, a pokol vár rá, azt meg azért elkerülné, amíg lehet. Igazi túlélő, akit legyőzni igen, de végleg kiiktatni még senki nem volt képes. Ingadozó hangulata miatt gyakran kiszámíthatatlan. A szórakozási formák többsége számára unalmassá vált, mostanra direkt keresi a különlegességeket. Részegek vagy narkósok vérét inni, hátha ő is megtapasztalja azon keresztül az érzést. Unaloműzésből flörtölni egy valamiért a figyelmét megragadó nővel. Játszadozni másokkal. A szexualitás nem sokat jelent neki, elképesztő tapasztalata miatt szinte senki nem tud neki újat mutatni, rosszabb napjain kifejezetten csak a még át nem élt perverziót vadássza. Fajgyűlölő. Túl régóta gyűlöli a farkasfattyakat, hogy ez megváltozzon már benne. Összességében olyan démon ő, aki sima nyelvvel, mézes szavak hazugságaival, pénzzel és befolyással küzd azért, hogy mindenkit irányítson, miközben a hatalom már csak egy valamit jelent neki... Szórakozást az élet végtelen unalmában. Megjegyzendő, hogy gyakorta látja elhaltak szellemeit. Azonban a boszorkányokkal ellentétben ez egyáltalán nem mágia. Elmebaja jeleníti meg a számára azokat, akiket valaha meggyilkolt, legyen akár két perce vagy két évszázada a gyilkosságnak. Felix lelkiismeretének megnyilvánulása mindez, de ő nem így fogja fel. Beszélget velük, interakcióba lép velük, bár mások előtt nagyon ritkán tesz csak ilyet, inkább csak ha egyedül van. Néha bűneit olvassák a fejére, olykor viszont "tanácsokkal" szolgálnak neki. Tulajdonképpen hasadt személyiségek, melyek az elméjében élnek.