Minden teljesen rendben volt ezen az éjszakán, de egyben még sem. Éreztem, hogy valami baj lesz. A szüleimmel nem volt jó a viszonyom, sokat veszekedtünk. Ilyenkor mindig a nagymamámhoz menekültem, ő amolyan vigaszt nyújtott számomra. Ez az éjszaka is rosszul indult. Veszekedés, kiabálás, és persze aminek az lett a vége, hogy a mamámnál kötöttem ki. Ott aludtam ezen az éjszakán és jól is tettem. Imádtam őt, hihetetlenül sok szeretett volt benne. Értette nagyon a dolgát. Amikor átmentem hozzá őrült, hogy meglátogattam, de már csak a szememből is észrevette, hogy otthoni gondjaim miatt menekültem egy biztonságos helyre, ahol megnyugvást találhatok. Ő tanított meg engem, hogyan legyek vérfarkas. Még nagyon az elején voltam, és azt sem tudtam mi folyik körülöttem, ő volt az egyetlen, aki mellettem volt s segített mindenben. Sikerült elaludnom, persze a párnámat teli sírtam. Nyugodtabb voltam, de nem teljesen. Az éjszaka közepén ébredtem fel, mikor hangokat hallottam a konyhából. Nem tudnám megmagyarázni, de hirtelen nem kaptam levegőt, s úgy éreztem összeomlok. a mamám vérbe fagyva feküdt a padlón. Földbe gyökerezett a lábam, megmozdulni sem bírtam. Az arcomon csak csöpögtek patakokban a könnyek. Odaszaladtam, és térdre rogytam, szinte elsötétült a világ körülöttem. Harapás volt a nyakán, tudtam, hogy vámpír volt, de nem tudtam mi oka lehetett valakinek egy ilyen ártatlan idős hölgyet megölni, akiben csupa szeretett van. Az ölembe kaptam a testét, és vártam a csodára, vagy, hogy felébredjen. Mintha sokkot kaptam volna, nem mozdultam, vagy két órán keresztül. a telefonhoz nyúltam, anyut hívtam segítségül. Alig tudtam megszólalni, könnyek közt vergődve adtam ki hangot a torkomból.
-Ide kell jönnötök, a mama meghalt. –Jelentettem ki a telefonba. Nem bírtam tovább s leültem mellé, vártam a szüleimre. Észre sem vettem, hogy megérkeztem, csak arra eszméltem fel, hogy apu felemel, s a kanapéra tesz. Összetört a lelkem, a szüleim hazavittek s elaludtam a szobámban nagy nehezen. Másnap fel sem akartam kelni egész nap. Viszont ezen a napon volt a nagymamám temetése. Ahogy álltam a koporsója felett arra tudtam gondolni, hogy elvesztettem örökre, s egy világ omlott össze bennem. Nem bírtam a sírásomat kontrollálni. Kendi a legjobb barátnőm nyújtott nekem támaszt ebben a pillanatban. Lelkileg összetörtem, a temetés után hónapokig szinte ki sem léptem a szobámból. Egy idő után vissza kellett térnem a való életbe. Így az iskolába is a barátnőmmel. Az első napon már hoztam a formámat. Megtetszett az egyik pasi, biztosra vettem, hogy csak elkísért valakit. Tévedtem, ő az egyik tanár volt. Sőt pontosabban ő az egyik főtanárom, akihez mindennap járok órára. Ennek ellenére nem érdekelt, hogy tanár. Sikeresen kikezdtem vele. Már hónapok óta együtt töltjük az éjszakát. Szerelem lenne?! Nem hiszem, vagy is nem tudom még. Ez még a jövő titka marad.