Didergek. Igen biztosan tudom, mert remegek és úgy érzem mindjárt megfagyok. Miért fázom amikor éppen az ágyamban fekszem, és az igazak álmát alszom? Tudtommal nem hagytuk nyitva az ablakot éjszaka. Vagy mégis? Ki kéne nyitnom a szememet, és megnézni. De még nem tudom. Még didergek egy kicsit. Na és miért érzem az anyaföld jellegzetes szagát az orromban? Ez kezd egyre bizarrabb lenni. Most már tényleg ki kéne nyitnom a szememet. Először csak résnyire tárom ki, és azon a kis csíknyi keskeny résen lesek ki. Csillagok. Ekkor a szemem automatikusan elkerekedik, ajkaim pedig o alakot formálva csodálkozásra nyílnak szét. Rögtön ezután elkáromkodom magamat, majd egy remegéshullámot követve ülőhelyzetbe evickélek.
- Mégis mi a fenét keresek a lacrosse pálya közepén? - gondolkodom hangosan, nem mintha választ várnék a kérdésemre. Nem emlékszem hogy kerültem ide, azt meg pláne nem értem hogy miért nem az ágyamban vagyok. Talán alva jártam? Vagy mi a franc? Suttogás. Igen kifejezetten suttogást hallok, mégpedig magam mögül. Idegesen fordulok meg, így most a pálya közepén térdelve bámulok a messzeségbe. Egy alakot vélek felfedezni a fák között, aki csurom vizes és szakadt ruhában int felém. A bőre színe igen, halottas (üdv a klubban) és szemei olyanok mintha kiszívta volna valami belőlük az életet.
Persze ettől természetesen totál kiakadok, és sikítva pattanok fel, majd elindulok - futva - a kollégium felé. Már messze járok a pályától, így lelassítom a lépteimet, és most csak időnként magam mögé nézve igyekszem vissza biztonságot jelentő négy fal közé. Már a főbejárat közelében járok amikor éppen hátrafelé nézelődésemben bele ütközöm valakibe. Elhagyja a számat egy apró kis sikkantás, és amikor odakapom a fejemet hogy megnézzem a sápadt hapsi e az újra, látom hogy Dorian Hale vigyorog rám éppen. Szemeimet égnek emelem, és rögtön hátrébb lépek tőle, mert nem szeretek az intim szférájában ácsorogni. Pont neki kellett megjelennie amikor éppen az éjszaka közepén kint kószálok mint egy eszelős. De ha már itt tartunk ő is kint kószál.
- Mielőtt megszólalnál, és mondanál valami szarkasztikus megjegyzést, szeretném ha tudnád hogy mind a ketten a tilosban járunk. Tehát mi lenne ha szépen tovább sétálnánk, ki ki a maga útján és elfelejtenénk hogy ma este láttuk egymást?. - jelentem ki, bár kissé kérdő hangsúllyal hadarom el a monológomat. Látom hogy neki nem tetszik a dolog, és mondani akar valamit de gyorsan kikerülöm, és futólépésben belököm a főbejárat ajtaját. (Jé ez miért van nyitva?) Még az kéne hogy kérdezősködni kezdjen. Egyébként is tutira azt hiszi hogy valami holdkóros vagyok. Te jó világ, meglátott pizsiben. Végig nézek magamon miközben kettesével véve a lépcsőfokokat felfelé igyekszem. A rövidnadrágom (boxer alsó) tiszta sár, ez alól a lábam sem kivétel. Látom a hajamban még néhány levél is villódzik, ráadásul a felsőm félre van csúszva egy pöppet. Legyintek, ugyan kit izgat hogy Dorian így meglátott? Nem is érdekel és én sem érdeklem, sőt mi több csak idegeljük egymást. Akkor meg mit görcsölök? Megállok a 28.-as számú szoba előtt és óvatosan benyitok, majd lábujjhegyen besettenkedem nehogy felkeltsem a szobatársaimat. A törölközőmért, meg tusfürdőmért nyúlok, aztán behúzva magam mögött az ajtót elindulok a zuhanyozók felé. Azt hiszem meg kéne mosakodnom mielőtt vissza fekszem.
Kiráz a hideg. Basszus, mi vagyok én? Valami elcseszett szellemlátó?