Et tu, Brute?

 Hogy mit keresett egy magamfajta srác Obey-s sapkában a lacrosse-pályán?
 Erre a válasz egyszerű, mégsem gondolt rá eddig még senki: itt volt a legjobb a wifi, az egész iskolában. És kedves, ha arra gondolsz, hogy varázsló - nem boszorkány - létemre nekem nem kell wifi, akkor közölnöm kell veled, hogy tévedsz. Mégis mit gondolsz, net nélkül a fenekembe dugom a gépet és onnan töltöm le a zenéket? Meg Chace-nek a pornót?
 A haver gondolatától rám jött a nevethetnék, így vigyorogva böködtem tovább a kék tokba bújtatott tabletemet, amin egy felboncolt egyszarvú virított. A nagyanyámtól kaptam, idéztem: Amerikából hoztam, gondoltam, itt már ez a durvaság a divat.
 Éppen a youtube-ra kattintottam, amikor az oldal nem töltött be. A vér is megfagyott az ereimben, ahogyan rémülten pislogtam a nem működőképes szerkezetre. Egy darabig erőteljesen nyomogattam az újratöltés gombot, majd a következő fázisba lépve idegbeteg módjára rázogattam a gépet.
 Akik kívülről nézhettek, teljesen bolondnak néztek.
 Végül megpillantottam a wifit jelet, ami nem csatlakozott semmilyen hálózathoz sem.
 - Mi a szar... - morogtam az orrom alatt, és a tabletet a magasba emelve keresgéltem az erősebb wifi jelzést. Chace tegnap említett egy videót, amin egy teknőst a vasalódeszkáról lőttek a medencébe, mini-rakétával, és mindenképpen megakartam nézni.
 A wifi jele hirtelen újra felvillogott, és egy boldog mosoly jelent meg az arcomon- egy kar pedig a vállamon. Erőteljes ütés jelezte, hogy valami rosszat tettem, és máris a korlát külső oldalán találtam magam, egy falkányi lacrosse játékos között. Érdeklődve, szinte mosolygós arccal néztem körbe.
 - Mit szeretnétek? - kérdeztem tőlük vidáman, de válaszként csak agresszív pillantásokat kaptam. Ezek a hormontúltengéses szőrös vérfarkasoktól, és az Edward Cullenre hajazó vámpíroktól a hideg futkosott a hátamon a megvetéstől. Nem titkoltan nem kedveltem őket.
 A csapatkapitány idegesen kikapta a kezemből a tabletemet, majd egy határozott mozdulattal a földhöz csapta. Elégedetten vigyorgott össze a csapattársaival; mintha feltudott volna húzni. Ahhoz ennél több kellett volna.
 - Azt hiszed, kis buzi, hogy minket lehet csak úgy kamerázni? Talán egy pornóoldalra akarod felrakni, hogy pénzt szerezzél belőlünk? - találgatott a kapitány és felhúzott fogsorral nézett rám. Kétség sem fért hozzá, hogy vámpír; az a semmihez sem fogható fémes szag...
 A zsebembe nyúlva egy kis dobozt varázsoltam elő, melyet egyenesen a vámpír kapitány orra alá dugtam.
 - Fogselyem. Ajándék! - mosolyogtam negédesen,  és lehajoltam, hogy összeszedjem a kissé leharcolt állapotba került tabletemet. Viszont arra nem számítottam, hogy a hátam mögött egy vérfarkas próbált hozzám férkőzni, hogy a gatyámnál fogva ráncigáljon el a világ végére.
 A számon már csak egy kiáltás jött ki, miközben a mellkasom egyre gyorsabban mozgott, az agyam pedig előállt a megfelelő igével.
 Ez aztán szívás lesz babácskáim!

Et tu, Brute?

 Csak félig sikerült elmormolnom a jól megtanult igét, amitől a csapat szőre egy kicsit megpörkölődött volna, ugyanis valami sárga folyadék csorgott az egyik srác nadrágjáról, aki eszeveszetten ordított.
Kicsi szemeim most szokatlanul nagyra tágultak, és kényelmetlen helyzetem ellenére is eszeveszett röhögésben törtem ki. Meglepett pillantások helyett viszont csak kiáltásokat kaptam, és ezt kihasználva kikúsztam a lacrosse csapat lábai alatt.
Mikor megláttam az ismerős őrült arcot, kétrét görnyedtem a nevetéstől. Aztán egy olyan kis színes robbanó izé mellettem is elszáguldott, úgyhogy kedves barátomhoz igyekeztem.
- Te egy állat vagy - nevettem sírva a filmbe illő jeleneten, és elismerően bólogattam. Még sosem örültem soha ennyire Chace nagy fejének, de most határozottan megszorongattam volna. Ám a reakciója több lett volna, mint kellemetlen...
Furcsán nézhettem fel, amikor nem hallottam a több kattanást. Chace szeméből próbáltam valamit kiolvasni, de a szavai többet mondtak.
- Ó, Brutus, ha rajtam múlik, akkor igen - húztam gúnyos félmosolyra a számat, ahogyan a csapat felé fordultam. - Mellesleg, hol vetted a felsődet? - kérdeztem hangosan Chace-től mindenféle visszapillantást nélkül.
Félig guggoló pózba helyezkedtem, és felhúztam az egyik szemöldökömet. Ehhez passzolt volna a csiribú-csiribá kifejezés. Visszafojtottam a nevethetnékemet, és felemelt kezeimen megmozgattam az ujjaimat. Mintha szükségem is lett volna rájuk...
A lacrosse csapatnak sikerült felhúznia, holott semmit sem vétettem ellenük. Csökevényes agyuk sajnos korlátozta a gondolkodásukat, nagy egójuk pedig még a maradékból is elvett. Most mondjam azt, hogy megértem őket?
Mélyen beszívtam a levegőt, az ereimben éreztem a bizsergést, ami a varázslat kezdetét jelezte. Ilyenkor nem az az egyszerű, vézna koreai srác voltam, akit bárki bánthatott. Nem, most az egyszer megengedhettem magamnak, hogy gondolatban a legerősebbnek és a legyőzhetetlennek nevezzem magamat. Mert a fizikai erőszak alól sem mindig fizikailag, hanem akár agyilag is ki lehet szabadulni.
Csakis a csapatra függesztettem rideg pillantásomat, mely elégedetté vált, a tagok fokozatos remegésével és összecsuklásával. Kínoztam őket, de éppen hogy csak; voltak, akik képesek voltak elviselni, és lassan előrébb törni, mások a földön feszítették ívbe a gerincüket.
- Azt hiszem, most én is megismerem az igazgatónő irodáját - közöltem félhangosan. Nem mondanám, hogy jó gyerek voltam, csupán nem hagytam, hogy mindig az ösztöneim vezéreljenek.
- Chace, kérlek mondd, hogy van valami ötleted... Vagy csupán sablonosan futni fogunk? - fintorogtam és a varázslatot fenntartva hátrálni kezdtem. Ám az eszembe jutott egy ötlet, vagyis csupán egy borzasztó gondolat, ami lehet, hogy Brutus fejében ütött szöget.
- Ugye nem akarsz ezekkel verekedni...?

Et tu, Brute?

 Chace arca kibaszottul elégedett volt. Nagyjából így nézhetett ki egy kiadós szex után. Így belegondolva, eléggé sokszor láthattam már ezt az arckifejezését, és akkor nem csinált ekkora balhét.
Büszkén húztam ki magam. Igen, igen, az én legjobb spanomat akár az iskola kanjának is hívhattuk volna. Szerintem, még a guruló almát is... Oké, ebbe most nem kellett volna jobban belegondolnom. Hányingerrel küszködve ráztam meg a fejemet, elűzve a csúnya, undorító gondolatokat.
Azonban, egy valami szöget ütött a fejemben; ha egy kicsit is olyan lettem volna, mint Chace, akkor Hannah már régen észrevett volna. Ám így valószínűbb, hogy esetleg Brutus hálójába kerül. Vajon az a lány képes lett volna elválasztani a legjobb barátomtól?
- Tőled már azt sem lehet, megkérdezni, hogy hol vetted? Istenítelek, te egy király... nem, te egy császár vagy! - áradoztam a tiszteletére gúnytól csöpögő hangon, majd sértődötten fordítottam el a fejemet. - Az ízlésed és az enyém nem igazán passzolnak. Én nem hordok svájci sapkát az övemen egy svájci bicskával - legszívesebben nyelvet öltve meredtem volna rá, de ennél most fontosabb dolgunk is akadt.
Végül direkt enyhén vicces pózba helyezkedve bűvöltem meg az öttagú csapatot, de úgy tűnt, hogy nem eléggé erősen. Viszont, ha ennél keményebb kínzást kaptak volna, nem biztos, hogy megérik az elkövetkezendő órát. És nem, nem voltam elszállva magamtól, csupán tökéletesen igyekeztem bemagolni a leckét, kiismerni a képességeim és a boszorkányok határait, hogy aztán kedvemre használhassam őket. De még így is rendkívül sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy valaha is igazi Bossnak nevezhessem magamat.
Megint nem hallottam hangot, amikor Chace mellém lépett. Nem a vérszívást találtam a legijesztőbbnek a vámpírok esetében, hanem azt, ahogyan képesek voltak mozogni. Nem volt semmi jele annak, hogy melléd léptek, mégis ha megfordultál, ők már ott álltak. Jelen esetben Chace kezét a szívére helyezte, és meghatottnak tűnő pillantással nézett le rám.
- Most azt kellene mondanom, hogy erre te tanítottál meg? - néztem rá nagy szemekkel, ám csak kitört belőle a röhögés, ahogyan a csapatra pillantott. Valamilyen részben élveztem a szenvedésüket, és azt, hogy most be lettek égetve, de nem csak az örömöt és a viccet láttam bennük, hanem a kőkemény büntetést is.
Viszont, már elindultam a lejtőn, aminek az alján Chace pihengetett.
- Attól tartok, hogy előbb az orvosit ismerjük meg - nyeltem egy nagyot, és megmerevedve néztem a farkasok közeledését. Megakadályozhattam volna a varázslatommal őket, de féltem, hogy elvesztem a kontrollt magam fölött... Mint ahogyan akkor is.
Brutus szavai hallatán mély levegőt vettem, és abbahagytam a csapat tagjainak kínzását. Elhatároztam magam: verekedni fogok. Aztán, ha kellően dühös leszek, valószínűleg felgyújtom valamelyiket.
A gondolattól megremegett a kezem, ezért ökölbe szorítottam.
- Fürgébbek vagyunk náluk. Ameddig nem szorítanak minket a földhöz, addig mi állunk nyerésre. És a végén pórázzal fojuk őket elvinni - a hangom magabiztosan csengett, csakhogy elhitessem magammal is, hogy van esélyünk a nyerésre. Mert ha nyerünk, akkor... nos, az iskolában nem kell többet majd aggódnom amiatt, hogy esetleg valaki belém köt.
Az egyik farkas egyenesen Brutus közelébe ért. A tekintetem elidőzött rajtuk, és pont abban a pillanatban ért engem is ütés, amikor Chace-t, csakhogy nekem az arcomon csattant. A fájdalom torz hullámai előidéztek a varázslat szövevényes tengerét a testemben. Lehet, hogy csak egy ember voltam képességekkel, de a hirtelen jött adrenalintól keresztülugrottam a farkason. A kezemmel megragadtam a vérfarkas kezét, és hátracsavartam. Ha ez még nem is okozott neki fájdalmat, akkor az biztosan, hogy ahol hozzáértem, ott megégett a bőre.
A számba vas ízt éreztem, és meglepődve tapasztaltam, hogy vérzek. Röhögve, felrepedt szájjal kiabáltam oda Chace-nek:
- Megütöttek, és most vérzek! Hősi sebeim vannak! - kiabáltam elégedetten, mire a többi csapattag megütközve nézett rám. Mondtam már, hogy még nem verekedtem?
Büszkeségtől megrészegedve hagytam ott a farkast, és egy másiknak rontottam neki. Ám az sípcsonton rúgott, mire összecsuklottam.
- Brutus, ha ezt túl éljük, garantálhatom, hogy kiheréllek! - fenyegetőztem neki cipők rúgásait élvezve magamon. Fintorgó képet vágtam, és égetni kezdtem az engem rugdosó farkas lábát. Nem is mondanám, hogy először megperzselődött szőr pikáns illata szállt fel a levegőbe.

Et tu, Brute?

 Száz százalékig biztos voltam benne, hogy ha ezt túlélem megverem Chace-t. Mindenért. A levelezős baromságoktól kezdve a trükkökig, amik rajtam csattantak (mert egyiknél sem tűnt úgy, hogy én csináltam, ugyanis Chacie imádta a fejhajtást maga körül). Ráadásul, ha adsz neki pár órát, úgy regenerálódik, hogy a kutya ki nem találja, mit történt vele ( hihi, kutya ).  
 Azonban, rajtam a monokli, a szájfelrepedés, és a pofon nyoma is meglátszódik. Hacsak meg nem próbálom magamat gyógyítani.
 - Majd ha egyszer az összeállításodban lép kifutóra Coco Chanel. Ja, akkor soha  nem értem meg, hiszen ő halott! - a hangom kiáltássá erősödött - És nem sokára mi is azok leszünk! - emeltem az égbe a kezemet, kitudja, hogy mi okból, talán mert jól illet a ritka dühkitörésemhez. Ha ezt túlélem, meg verem Chace-t, és utána be kell iktatnom egy kis meditációt a kedvenc levendulás füstölgőmmel.
 Testemet furcsa és vicces pózba helyeztem a varázslás miatt. Most már nagyon könnyedén ment nekem, hála a folyamatosan gyakorlásnak és a több órai görcsös tanulásnak. Reméltem, hogy bátran nevezhetem magam az iskola egyik legtöbb igéjét tudó varázslónak. Viszont, még nagyon sokat kell tanulnom, hogy igazi varázsló váljon belőlem, és komolyan is vegyenek. Bár lehet, hogy akkor fodrászhoz és konditerembe kellene mennem...
 - Mégis miért? Akár még rá is bukhatsz a harci sérüléseimre - húzódtam arrébb a hátba veregetése után. A szemem sarkából láttam, hogy a mondatomra, amiben inkább az észt dicsértem, Chace bölcsen bólogat.
 Mily' kellemes meglepetés! Brutus tud bölcs is lenni!
 - Tudtam, hogy neked valamelyik rokonod színész - súgtam neki vigyorogva. Csak egy kicsit oldódtam fel, ami annak volt köszönhető, hogy elfogadtam, hogy nemsokára megfognak verni minket.
 Az arcomon csattanó pofon után hátracsavartam a farkas kezét, de még az én fülemet is megütötte a borzongató, reccsenő hang. Egy pillanatra megmerevedtem, de mivel magamon nem volt semmi sérülés, a földre küldtem a kuszimuszit.
 Chace-el pont egyszerre néztünk össze. Ahogyan vigyorogtam, éreztem, hogy a számon fájdalmasan húzódott össze a seb. Hannah nevének említésétől bucskázott egyet a gyomrom.
- Remélem akkor a lilát is szereti, ugyanis a szemem alatt nemsokára lesz egy kicsi belőle - kiáltottam neki vissza, majd döbbenten láttam, hogy pár ütős vérfarkas megközelítette. Mielőtt az ajkamat egy figyelmeztető kiáltás hagyhatta volna el, Chace-t már leütötték.
 Egy pillanatra úgy igazából rémültem meg,persze ez felesleges volt egy vámpír esetében.
 De üldözőim engem is elkaptak, és sajnos a sípcsonton rúgás miatt képtelen voltam felállni. Nagy, szőrös génhibás kuszimuszik magasodtak fölöttem, de elégedetten tapasztaltam az orromba szálló égett szőr szagát. A varázslatom most már a bőrükre is áttért, hogy először csak finoman, majd egyre erősebben égesse azt.
 Keresztapa hangja ütötte meg a fülemet, és akaratlanul is hangos nevetés tört ki belőlem. Chace még ilyenkor sem volt normális, bár mit vártam tőle, amikor matek doga közben kezdett el a Lostból idézgetni?
- Mégis miért ne tehetném? Sok csínyed csattant már rajtam! - mutogattam rá fenyegetően, miközben két vérfarkas is összecsuklott mellettem, és a lábukat szorongatták. de a varázslat kezdett lemeríteni, a lélegzetem szaggatottabbá vált, a szívem dörömbölése a fülembe kúszott, de a rugdosás már elmúlott.
 - Brutus, azt hiszem kezd kifogyni a duracel - kiabáltam neki rekedtes hangon, miközben egy vérfarkas a földre nyomta. Nem tudom, hogy Brutus mennyire fog örülni, ha segítségére sietek, de én sem bírom olyan sokáig.
 a vérfarkasok lábát egy utolsó pillanat erejéig erősebben égettem meg, aztán levettem róluk a varázslatom hálóját, és Chace támadójára irányítottam. Vagyis, irányítottam volna, hogy ha valaki pankrátor módjára nem veti magát fölém, és ugrik könyékkel a hasamra.
 A levegő síp módjára futott ki belőlem, élesen a levegőbe hasítva. Még öklendeznem is kellett tőle. Ám a támadóm, akinek az alkarja még égett volt, megemelte az koszos ingemet, és veszélyesen közelről nézett a szemembe.
 - Ezt még mind a ketten nagyon megbánjátok! - morogta állatias hangon. Legszívesebben végigkarmoltam volna a mocskos pofáját, de karmok híján nekem is csak sziszegésre futotta.
 - Csak ennyit tudsz mondani?
 Emberek, ha felakartam húzni egy vérfarkast, ez a mondat iszonyatosan hatásos, mert ekkorát még életemben nem mosott be nekem senki. Most aztán elfelejthetem a narancssárga sapkámat, ugyanis a lilához, a zöldhöz és a kékhez nem fog menni.